Szakfolyóirat 2023/06 Gépesítés

Ezért kincs az agráradat – XXVIII. rész: Gépész szemmel a precíziós fejlesztésekről: Kecskeméti Sándort kérdeztük

Oldalszám: 23-29

Mezőgép mezőgépészet Mezőgazdaság Kecskeméti Sándor mezőgazdasági gépek precíziós gazdálkodás Ezért kincs az agráradat adatalapú gazdálkodás Valkon 2007 Kft. helyspecifikus gazdálkodás digitalizáció

2023.06.09.

Az Ezért kincs az agráradat sorozatunk harmadik évadjának hatodik részében a gépkereskedelemmel, szervizzel és a kapcsolódó szolgáltatásokkal foglalkozó Valkon Kft. ügyvezetőjével, Kecskeméti Sándorral beszélgettünk az adatalapú gazdálkodás gyakorlatáról és lehetőségeiről.

ezert-kincs-28-fejlec

Támogatók:

Dr. habil. Milics Gábor

Az előszót Dr. habil. Milics Gábor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növény-termesztési-tudományok Intéze-tének tanszékvezető egyetemi docense, a Magyar Precíziós Gazdálkodási Egyesület elnöke és a Digitális Agrárakadémia egyik szakmai vezetője fogalmazta meg.

Az agráradatok gyűjtése, azok értelmezése és felhasználása sajátos módon jelentkezik a gazdálkodásban. Gépész szemmel közelítve, kereskedőként, szervizzel és szolgáltatással is foglalkozva olyan gondolatok fogalmazódnak meg a cikksorozat következő interjújában, amelyeket a mezőgazdaságban dolgozók mindegyike meg kell, hogy fogadjon!

Edukáció nélkül, saját tapasztalatok nélkül, csupán a gépek cseréjével nem fog megvalósulni az agrárium digitális átállása. Lassan gyűlnek a tapasztalatok az agrárdigitalizációs pályázat pozitív és negatív hatásairól, amelyeket az érdekeltek – így a gépértékesítők is – igyekeznek elemezni, hogy értsék, milyen folyamatok zajlanak az agráriumban, illetve fel tudjanak készülni a következő pályázati időszakra.

A felkészülés azonban a gazdálkodói oldalon is meg kell, hogy történjen. Ahogy az helyesen meg is lett fogalmazva: „Maga a precíziós gazdálkodás egy gondolkodásmód, egy olyan termelési és vállalatvezetési stratégia, amit nem lehet egyik hónapról a másikra megtanulni.” A szemléletmód kialakulása időt vesz igénybe, de a technológia minden eleme arra készteti, és ha az nem elegendő, akkor kényszeríti a munkafolyamatok résztvevőit, hogy minőségi munkát végezzenek. Jó példa erre a gépészek által kedvelt telemetria. „Segítségével látni, hogy ki és mit művel a gépekkel.” Mindkét értelemben: területileg ki és mit művel, de a gép kezelése, esetleges hibakódjának ignorálása ugyanúgy nyomon követhető. A gépkezelők hozzáállása teljesen megváltozik, munkavégzésük felelősségét jobban átérzik, és a technológia által megkövetelt pontos munkavégzésre törekszenek.

Ezzel az adatgyűjtés új dimenziója – a gépi adatok elemzése – is értelmet nyer, és minden érdekelt számára értelmezhető, hogy miért kincs az agráradat.

Kecskeméti Sándor Békés megyében született, Gödöllőn lett gépészmérnök, Kecskeméten ügyvezető, Mosonmagyaróváron pedig precíziós mezőgazdasági szakmérnök. A gépkereskedelemmel, szervizzel és a kapcsolódó szolgáltatásokkal foglalkozó Valkon Kft. ügyvezetője a traktorokról, a gépfejlesztésekről, a precíziós pályázat hatásairól és a helyspecifikus termelés gyakorlatáról is beszélt nekünk.

kecskemeti_sandor

Kecskeméti Sándor

Több olyan hazai gazdasággal és vállalattal vagytok szakmai és üzleti kapcsolatban, ahol nem csak varázsszó a precíziós gazdálkodás, hanem ténylegesen a gyakorlat és a fejlesztés része. A tapasztalataid alapján mit szeretsz és mit nem szeretsz a helyspecifikus gazdálkodásban?

Úgy látom, hogy a legjobb eredményeket azok érik el, akik már 8–10 éve elkezdték a digitális átállást, és folyamatosan meg is tanulták az ehhez szükséges képességeket. Először egyenesen mentek a gépekkel, aztán szakaszoltak, később differenciáltak, majd térképeket értelmeztek és olvastak be. Közben pedig tapasztalatokat szereztek, osztottak meg, hibákat javítottak ki, helyes gyakorlatokat alakítottak ki. Maga a precíziós gazdálkodás egy gondolkodásmód, egy olyan termelési és vállalatvezetési stratégia, amit nem lehet egyik hónapról a másikra megtanulni. Éppen ezzel kapcsolatos az a része is, amit nem szeretek benne.

A „VP2-4.1.8-21 Mezőgazdaság digitális átállásához kapcsolódó precíziós fejlesztések támogatása” című pályázat ugyanis sok esetben azt erőszakolta a szakmára, hogy túl rövid időtávon belül kell megvalósítania a fejlesztési szakaszokat. A jó gyakorlathoz szükséges tapasztalatokat így nem lehet megszerezni. A támogatás ösztönző ereje miatt sokan nekiálltak a precíziós gazdálkodásnak, ám a fejlesztések valódi sikerességét, hogy valóban előre lépnek-e, vagy inkább kiábrándulnak belőle, majd az idő dönti el.

ezert-kincs-20220914_184400

A Valkon Kft. csapata 2022 őszén, a Krone Show programon, Cegléden

Milyen a magyar precíziós valóság? Merre, hogyan haladjon a továbblépés érdekében a gazda?

Amennyiben komoly szinten akarunk komoly gépeket használni, edukációra van szükség, mert a technológiára oktatni is kell az embereket. A szándék szerencsére megvan rá, ám az, hogy van-e az emberekben erre nyitottság, sokszor kérdéses. Ahogy látom, komoly kihívások vannak ezen a területen. Sokan nem akarják az egészet, nincsenek rákényszerítve a váltásra, nem akarnak tanulni. Fontos válaszút és választás a hozzáállás. A változás és a folyamat elindult, képzéseken lehet részt venni, elérhető a Digitális Agrárakadémia tudásanyaga, szakmai rendezvények szólnak a témáról. Egyetemi és gyakorló szakemberek is tájékoztatják az érdeklődőket, a téma a felszínen van és nagyon pörög. Hasznos volna, ha a pályázat kifizetéséhez az oktatás témáját el kellene sajátítani, illetve vizsgához, sikeres tesztlapkitöltéshez kötnék. Hogy eljutunk-e ide, azt ma még nem tudni.

Mi a jövő útja és a jövő tévútja a precíziós gazdálkodásban?

Ahogy évek óta részt veszünk a digitalizációban, azt látjuk, hogy csináljuk, és menni fog. Vagy így, vagy úgy, de a modern technológia bekerül a gazdálkodási gyakorlatba, ez a trend, a támogatási szándék és a pénz is ezt az irányt mutatja, ami meghatározza a fejlesztést. Azt, hogy mennyi van benne, vagy esetleg nincs annyi, ami miatt megérné, már egy komolyabb gazdasági kérdés. 30 százaléknyi plusz azért ritkán fordul elő. Az elképzelések, a tervek és a valóság között van eltérés, de ahogy egyre több szenzor szolgáltat adatot, ahogy újabb információkat tudunk begyűjteni és egyre több gép működik így, szépen, fokozatosan és folyamatosan haladunk előre. A Big Data adatrendszer töltődése pedig elősegíti, hogy a rengeteg tudás alapján a mesterséges intelligencia eldönthesse az arányokat, az időpontokat és a beavatkozások részleteit. Ahogy a technológia fejlődik, egyre kevésbé kell majd az embernek mindent kitalálnia, egyre ügyesebben segíti a gép a szakmai munkát.

A tévúthoz vezető kérdések és témák pedig, hogy ténylegesen mennyi van ebben a technológiában, hogy öntözés nélkül lehet-e ezt jól csinálni, kellenek-e az e-traktorok, tényleg az elektromos hajtás lesz a megoldás a mezőgazdaságban is?

Mi is részt veszünk kutatási és fejlesztési folyamatokban a felokosítás területén. Ez kiterjed az eszközökre, a tereptárgyak és a holttér detektálására, a talaj hordképességének vizsgálatára és további műszaki megoldásokra. Az aktív munkából az év végére várunk kézzelfogható eredményt.

Mosonmagyaróváron végezted el a precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzést, a legendás hármas csoport egyik meghatározó alakjaként. Milyen előnyöket hozott ez számodra, hogy illeszkedett be a cég életébe?

Viccesen azt is mondhatom, hogy mi még akkor végeztük el az óvári képzést, mielőtt divat lett volna. Még nem volt kötelező, nem járt érte pluszpont a pályázatban, de már láttuk, hogy ennek van jövője. A magam részéről igyekeztem felzárkóztatni a tudásomat, megismerni, hol is jár a helyspecifikus történet, meg akartam nézni ezt a világot belülről is. Ezek voltak a legfontosabb szempontok. Szerettem volna a gépes oldalról meglévő rálátásunk mellé behozni a növényvédő szeres, a vetőmagos, a térinformatikai és a gazdálkodói hozzáállást is. Persze gépészmérnökként nem a térinformatika volt a kedvencem, de most már legalább tudom, hogy mit nem tudok.

Mit jelent a digitalizáció a Valkon Kft. saját működésében? Segít a technológia a szervezésben és a folyamatok irányításában?

A cégnél 2013 óta SAP-rendszerben dolgozunk, amely a világ vezető integrált vállalatirányítási megoldása. A gépkereskedők között elsők voltunk az országban, ahol a komplett vállalatirányítási rendszer működött, ebben a tekintetben szolgáltatóként is az elején jártunk. Ennek többek között az is az oka, hogy a velünk kapcsolatban álló gyártók is az SAP-rendszert használják. Nagyon jó lenne, ha egyszer majd össze tudnánk kötni a mi rendszerünket a gyártókéival, de egyelőre nem látom ennek a lehetőségét.

Az, hogy egy évtizedre visszamenőleg adatokat tárolunk, próbálunk értelmezni és következtetéseket vonunk le azokból, piaci előnyöket jelent. Például digitális munkalapokat használunk a szervizfeladatokhoz, amikor csak lehet, igyekszünk e-számlát küldeni. Digitális készletazonosítás működik nálunk, a kapcsolattartás CRM (Customer Relationship Management), vagyis ügyfélkapcsolat-kezelési rendszerben történik, ebben többek között megvannak a partnerek adatai és a céges megbeszélések jegyzőkönyvei is. A felhasználásuk komoly kihívás, hogy az adatok érvényesek legyenek egy adott témához és úgy kerüljenek be a rendszerbe, hogy az érjen is valamit, valóban lehessen belőlük dolgozni. Az alkatrészek értékesítésének támogatása például úgy valósul meg, hogy az eladott gépekről meglévő adatok segítenek minket. A szerviznél az e-munkalap jelent nagy hatékonyságnövelést: időt nyerünk vele és elősegítjük, hogy időben elkészüljön a javítás. Korábban papíron létezett a bemenő adat, majd a szervizes raktárközi bizonylatot kapott, amin rajta voltak a beépíthető alkatrészek, ezt átmásolta egy szerviz munkalapra, kitöltötte a megfelelő rubrikákat, beírta a gépet, a partnert, kiszámolta, hogy mit és mennyit dolgozott, aláírta és így küldte el a munka végeztével a vevőnek. Ma viszont megnyitunk egy online munkalapot az adott partnernél, hozzáadjuk az alapadatokat, mint például a korábban megvásárolt, valamint beépített alkatrészek listáját. Ebből már nagyon sokat tudunk, ráadásul több további fontos információ van a dokumentumon, amit a rendszer tud és mutat. Ezután beírjuk az aktuális feladat tudnivalóit, rögzítjük a tapasztalatainkat. Felgyorsul a munkalaphoz kapcsolódó teendők elvégzése, precízebb lesz a megvalósítás, nem marad le semmi, nagyon jól működik a gyakorlatban.

Az értékesítés és a kapcsolattartás további szintjeire Magyarországon egyelőre nem látjuk, mikor terjed át ez az adat alapú technológiai támogatás. A pályázati rendszerek miatt nem feltétlenül akkor vásárol a magyar gazda gépet, amikor az üzemelés indokolná, tehát a technológia elöregedett és okszerűvé teszi a váltást. Általában nem úgy működik, hogy eléri az 5500 üzemórát a traktor és lecserélik. Sokszor inkább tovább dolgoznak a gépekkel, vagy hamarabb cserélik le azokat az indokoltnál, így a partnerkapcsolatokban a digitalizációnak az előrejelzésre alapuló lehetőségeit nem igazán tudjuk használni. Hogy ez előny vagy hátrány, azt egyelőre még nem tudom megfogalmazni. Amennyiben ez a rendszer itthon is megvalósul, pillanatok alatt fel lehetne építeni egy olyan modellt, ami a mesterséges intelligencia segítségével elvégzi ezeket a beavatkozásokat. Akkor viszont az embereknek más feladatokat kellene keresni.

Mennyire érdekelte a gazdákat a precíziós pályázaton belül a digitalizációs megoldások alkalmazása, vagy mennyire volt inkább az a cél, hogy gépet vásároljanak?

A véleményem szerint a vásárlók többsége ebben géppályázatot látott, aminek egyik fontos feltétele a precíziós gazdálkodás megvalósítása. Ám sokszor sajnos nincs meg hozzá a digitális felkészültségük, nincsenek tisztában a képességekkel, amit a gépeik tudnak. Ehhez hiányzik az edukáció, ami viszont elkerülhetetlen ahhoz, hogy valaki megértse és jól alkalmazza a gyakorlatban is a technológiákat.

Sok cégvezető körbejárta és átgondolta a feladatok hosszú távú kötelezettségeit, de a benne dolgozó munkások, a gépkezelők még egyáltalán nem biztos, hogy ezt ugyanolyan lelkesedéssel megtették. Ez pedig nagy hiányosság. Azt, hogy valójában mit jelent az új megoldások bevezetése a termelés gyakorlatába, csak 2-3 év tapasztalat után tudják majd felmérni. Amikor térképet kap a saját földjéről, a szaktanácsadóval már negyedszer nézte át, hogy milyen adatai is vannak és azok miért úgy változtak, ahogy, akkor felcsillanhat benne a felismerés, hogy mi is történt valójában.

Ha jól csinálta, tanul belőle, ám ha rossz adatokat kap bármilyen ok miatt, például gépkezelői hanyagság, képzetlenség, vagy hibás beállítások miatt, nem tudja majd, mi a baj. Ám az lesz a tapasztalása, hogy ez a technológia nem működik. Az egyik legnehezebb feladat, hogy a pályázati kiírás a klasszikus gazdálkodásból való teljes átállást követel meg, nem pedig lépésenként, fokozatosan megvalósuló folyamatot, amely során a gazdálkodó megérti és el is sajátítja az adatalapú termeléshez szükséges tudást. Ehhez kapcsolódik, hogy sokan sajnos nem tudják kihasználni a gépek tudását, ám ez mindenkire igaz, nekem sincs meg az a képességcsomagom, ami a számítógépemnek. Viszont igyekszem tanulni és fejlődni, megszerezni a működtetéséhez szükséges ismereteket.

A magyar mezőgazdaság digitális átállása elindult, a pályázatokat beadták, megvannak az első eredmények, a szaktanácsadók úsznak a feladatok tengerében. Egyszerre sok talajmintavétel, zónázás és egyéb feladat ömlött a szakemberekre és a gazdákra. Van, aki már 2021-ben, és van, aki 2022-ben kezdte el a teljesítést, aminek kézzelfogható eredménye szerintem 2025 előtt nem várható.

ezert-kincs-20221019_102627

A trágyakijuttatás modernizációja is a technológia lényeges eleme, képünk Regöly határában készült

Mennyire jelentős az adatfelhasználás és a digitalizáció az állattartásban?

Teljesen profi megoldások vannak az elérhető rendszerek között. A takarmányozásnál, és általában a klasszikus sertés, fejőstehén, kecske vonalon teljesen, hiánytalanul megvalósítható a precíziós gazdálkodás. A szántófölddel szemben, ahol az időjárást nem tudjuk befolyásolni, az istállóban kedvünk és igényünk szerint változtatjuk a körülményeket. A gazda gyakorlatilag a genetikára alapozva megvásárolhatja az adott állatot, és a precíziós állattartás eszközeivel megismerheti, mikor és mit kell csinálnia ahhoz, hogy a végén napi 45 liter tejet leadó tehén legyen belőle. Ez azért a szántóföldön nincs meg. A szabadban sok a bizonytalansági tényező: mikor van az öntözés optimális időpontja, mennyi és milyen eloszlású csapadék érkezik, melyik a jó vetésmélység és a tőtáv? Az állatoknál a fejőrobot és az etetőrobot használatával viszont egy komplett istállóirányítási rendszer valósul meg, amiben egyedszinten kezelhetőek a jószággal kapcsolatos feladatok. Kis túlzással azt lehet mondani: ha az egyik potméteren húzok, több, ha a másikon, akkor kevesebb tejjel lehet számolni. Az egész rendszer jól kezelhető, átlátható, szabályozható és jósolható. A szántóföldi technika erre a szintre még nem képes.

A szálastakarmány beltartalmi értékeit a szénából készített laborvizsgálat, sőt, a gépekben telepített NIR szenzor is kimutatja. Innentől kezdve következik az, hogy az adat betölthető a robotba vagy az önjáró takarmánykeverő/kiosztó kocsiba, majd úgy teszem hozzá a fehérjét, rostot és a további szükséges anyagokat, hogy a céloknak tökéletesen megfelelő tömegtakarmányt lehessen létrehozni. Ehhez tudom, mit készítettem és azt meg tudom mérni. Ha pedig így el tudom készíteni azt a takarmányt, ami annak a genetikájú jószágnak, abban a fejlődési szakaszában és az időjárási körülmények között a legtökéletesebb ahhoz, hogy a legjobb tejet adja, vagy a legerősebb, jó kondíciójú borjat hozza, nyert ügyem van.

A precíziós állattartási technológia kidolgozott, és kategóriákkal javítja a jó gazda gondosságát. Olyat vesznek észre a gépek a szenzorjaikkal, amit a gazda is ritkán és nehezen, hiába van ott napi 10 órát a telepen. Mivel a tehén alapvetően prédaállat, leplezi a gyengeséget és a betegségét, így nehéz azt észrevenni, leginkább sajnos már csak akkor sikerül, amikor az állat menthetetlen. A fejőrobotban viszont a tejfolyam ellenállását mérve látszik, ha valami változott az állat megszokott adataihoz képest és foglalkozni kell az adott egyeddel. Ide tartozik a mozgásmegfigyelés, a pihenőágyon, a kérődzéssel töltött idő, valamint az is, hogy mennyiszer járt a robotban az állat. Ez hatalmas dolog.

Sok gazda érdekelt a gépek független felokosításában, ezt a megoldást ti is alkalmazzátok traktorokra. Hogy halad a technológia további fejlesztése, van-e akadály?

Jelenleg a munkagépeket ezek a rendszerek még nem kezelik. Vezetik a traktort, egyenesen megy általa a gép, térképeket tudunk betölteni, pontosan visszatalálunk a korábban felkeresett helyekre a sorközművelésnél, a vetésnél és a műtrágya kifogyása után is. De munkagépet egyelőre még nem tudunk szakaszolni. A következő lépés, amit jövőre tervezünk, hogy ez megvalósuljon. Amint ez megvan, az egy átlag magyar gazdának nagyon nagy előrelépést hoz már azzal, hogy nincs dupla vetés és vegyszerezés.

A beszélgetés elején elmondottakra visszakanyarodva: annak, aki lépcsőzetesen jut el idáig, már nem jelent akkora lépést a differenciálás megfelelő gyakorlatba illesztése. Aki viszont kihagyta az alapokat és azonnal hozamtérképek alapján zónákat jelölnek ki neki, majd azok alapján végzi a termelést, sokszor nem érti az egész működést.

Milyen a precíziós helyzet a kaszálás és a szálastakarmány-begyűjtés területén?

Precíziós technológiák klasszikus értelemben véve nincsenek ezekre, a silózónál lehet beszélni adatalapú megoldásokról. A beépített NIR szenzor mérése és az igény beállítása alapján a technika a siló hosszát változtatja az adapterben, amivel változik a tömöríthetőség, ezáltal megkönnyíti a siló későbbi taposását és a takarmány homogenitásának elérését. Azonban a kaszálás, a rendképzés és a bálázás megoldásainál még nem hoztak forradalmi dolgokat. Ahogy látom, egyelőre ötlet sincs, hogy milyen irányba kellene ezeket fejleszteni. Ismerjük a bála tömegét és a nedvességtartalmát, de ez nem ad precíziós szempontból hasznosítható, tovább gondolható információt a gazdának. Inkább a hozambecslésre való, és arról szól, hogy álljunk ki a rendről, menjünk eggyel arrébb, vagy várjunk egy órát még a munkával a nedvességtartalom miatt.

ezert-kincs-20210812_123943

A precíz műtrágyaszórás kiemelten fontos a gazdálkodásban

Mennyire kap hangsúlyos szerepet a műtrágya-kijuttatás technológiájánál az adatalapú működés?

A Rauch termékeit forgalmazva és azokat a működésük közben látva azt gondolom, hogy a műtrágyaszórás technológiájának legjobbját hozzák. Az innováció mindig komoly szerepet játszott a német cég életében, az Agritechnica kiállításon is rendszeresen díjnyertes fejlesztéseket mutattak be. Ide kapcsolódik, hogy az agrárszakma egy része a precíziós műtrágyaszórót még mindig mérlegesnek hívja, pedig már 20 éve nem az. A Rauch-nál a rendszer tömegáram-vezérelt műtrágyaszórót jelent, mi is ezeket részesítettük előnyben a precíziós beruházások során. A gép a kifolyt mennyiséget méri, nem pedig a bunker, vagy a tartály tömegének változását. A rendszer méri a hidromotoron a bemenő és a kimenő olaj nyomáskülönbségét, a veszteség pedig arányos a kiszórt tömeggel, és ebből számít tömegáramot. Ezáltal precízebb szabályozás jöhet létre, gyorsabbá válik a dózisváltás, illetve a folyamatos szabályozás miatt nem kerülnek elő azok a hibák, amelyek a mérlegesre jellemzőek. Ez volt a Rauch 20 évvel ezelőtti megoldása, azóta az elektronika fejlődésével a 3. generációs EMC (tömegáram vezérlésű) rendszernél tartanak, ami jóval korszerűbb technológiát biztosít a műtrágyák kijuttatására.

ezert-kincs-20210812_123655

Pápán, egy gyakorlati bemutatón a Rauch műtrágyaszóró és egy Valtra traktor

Mit tegyen a termelő, akinél a gépek felokosítását és antennával való felszerelését már megoldották és túl van az első lépéseken? Hogyan tovább az alapok után?

A technika elterjedésével kinyílnak a szemek és a lehetőségek. A munkagépekre korábban ezeket a megoldásokat opcióként lehetett megvásárolni, ma pedig már a vegyszerező és a vetőgépek szakaszolása is megjelent a kínálatban. A permetező már majdnem fúvókánként szakaszol, de méterenként biztosan, az új vetőgépek jelentős része elektromos, motoros és szintén tud szakaszolni. Ahogy a gazdák folyamatosan megvásárolják azokat az eszközöket, amiket tudnak precíziósan is alkalmazni, már csak egy lépés kell hozzá, mire rájönnek, hogy nem nehéz összekötni a munkagépet a traktorral, és beállítani a rendszert, aztán megtanulják ténylegesen használni a saját gépeiket. Ha meg tudják oldani, hogy spóroljanak az inputanyagokkal és javítsanak a hatékonyságon, meg is fogják tenni, elkezdik használni a gépekben lévő tudást.

Természetesen van, aki nagyon aprólékosan, átgondoltan tervezi meg az adatalapú gazdálkodását. Nagyon sok az olyan fiatal, tettre kész szakember, aki kezdi átvenni a szüleitől a gazdaságot, és igyekszik bizonyítani, újat hozni, javítani. Ők nagy erőkkel képzik magukat, a megszerzett tudást, szemlélet- és gondolkodásmódot pedig igyekeznek átadni a gépkezelőnek vagy a felmenőnek. Látják a lehetőséget és az óriási mennyiségű ismeretanyagot az interneten, a képzéseken, a workshopokon és az iskolapadokban is. A megfelelő időmennyiség ráfordításával elképesztően sokat lehet tanulni a területen. Aztán pedig, ha elkezdik csinálni, érkeznek a saját tapasztalatok is. Ahogy az is egy jó megoldás, ha elmennek olyan termelőtársakhoz, akiknél a gyakorlatban nézhetik meg a precíziós gazdálkodást.

Milyen agrárdigitalizációs gyakorlatokat érdemes a gazdáknak keresniük? Olyat, ami mindenre alkalmas, vagy inkább egy rendszerben mozogva, egy színű gépekkel termeljenek?

Ma már elvileg minden rendszer átjátszható, a DataConnect fejlesztés következtében a különböző gyártók erőgépei és munkagépei felismerik egymást, kommunikálnak, együttműködnek. Az viszont fontos, hogy minden ilyen rendszer csak akkor működik jól, ha jó szerviz és szolgáltatás van mögötte. A traktorfelokosítás értékesítésénél az volt az alapvetésünk, hogy beépítjük, és onnantól szépen megy a földeken. Pedig nem mindig van ez így, mert a gazda elfelejti elvégezni a beállításokat, nem találja a műholdat, az RTK-t és a többi egyéb kihívást is sorolhatnánk. Ezért kell a szakmai támogatás a digitalizációs megoldásokhoz, enélkül nem fog menni. A gazdáknak olyat kell választaniuk, akinél megkapják ezt a segítséget, aki 3 év múlva is felveszi a telefont, átveszi a képernyőt, vagy személyesen oldja meg a kihívásokat.

ezert-kincs-20221019_100707

A Valtra Q széria magyarországi bemutatóján, Regöly határában

Az általunk forgalmazott finn Valtra traktorok például tele vannak modern megoldásokkal, a legtöbb fejlesztés az elmúlt 10 évben a digitalizáció területén volt. Ennek egy fontos része, a nagy kedvencem, a telemetria, ami az üzemben tartás biztonságát szolgálja. Távolról lehet nézni, illetve felügyelni a gépet, a szervizelését, a szerelőjét és mindent, ami azzal kapcsolatban történik. Ez nagyon megkönnyíti a feladatvégzést, ösztönzi az odafigyelést, mert látszik, hogy ki és mit művelt a géppel. Tudjuk, hogy valaki kapott-e információt egy hibakódról, elvégezte-e a napi karbantartást, vagy sem. Ha az illetékes kolléga tud róla, hogy ezeket a rendszer figyeli és rögzíti, más lesz a hozzáállás és az eredmény is. Amennyiben pedig normálisan elvégzi a feladatokat, már nagyon nagyot lépett előre a gazdaság. Ebben minden traktorgyártó, így a Valtra is jelentős fejlesztéseket ért már el.

Ahogy az előbb beszéltünk róla, a digitalizációs megoldásnál fontos, hogy a különböző gyártók adatai egymás között konvertálhatóak legyenek, hogy mások adatait kezelni tudják a rendszerek. Ezt Finnországban is megoldották, igyekeznek olyan technológiát gyártani, hogy az ISOBUS rendszerben más munkagépgyártókkal is jól kommunikáljanak. Európában egyébként ez azért nem gond, mert a traktorgyártó és a munkagépgyártó általában nem ugyanaz, ezért a cégek olyan termékeket igyekeznek fejleszteni, amelyek nyitottak a sokszínűségre. Ehhez persze sok olyan szakemberre van szükség, aki szinkronizálja a programokat és a gépeket.

A partnereink közül a precíziós pályázatban többségében a családi gazdaságok találtak meg minket az igényeikkel. Náluk jellemzően a családtagok is beülnek a gépekbe, ők is használják azokat. Ezért az eszközvásárlás után, a megvalósítás során ők is érintettek, maguk küzdenek a kihívásokkal. Így aztán könnyebben bele tudják vinni az alkalmazottakat és a többi családtagot, hogy nem az íróasztal mellől, papírból magyarázzák a tutit, hogy jó lesz ez. Jó pár olyan partnergazdaságunk van, akiknél már elkezdték a digitális átállást, jól haladnak vele, és láthatóan pozitívan jönnek ki a történetből.

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

Az Ezért kincs az agráradat sorozatunk következő, 29. részében Ausztriába látogatunk, ahol egy szintén Óváron végzett precíziós mezőgazdasági szakmérnökkel, Katona Lászlóval beszélgetünk a modern megoldások gyakorlatáról és a két országban szerzett tapasztalatairól.

2023/06