Szakfolyóirat > 2014/10 > Tudósítás búza Nemesítés Gabonakutató
Új trendek és kihívások az élelmezésben
Kilencven éve folyik a növénynemesítő munka Szegeden
Kilencven éve folyik a növénynemesítő munka Szegeden
Szakmai bemutatóra invitálta a magyar gazdákat, valamint az Agro Napló munkatársát a Karintia Kft. június elején az ausztriai Probstdorfba és Salmhofba. A probstdorfi nemesítõ ház vetõmagüzem látogatással egybekötött nemzetközi fajtabemutatóján a közeli országokból mintegy 2000 termelõ tekinthette meg a 400 kísérleti parcellát felvonultató fajtabemutatót és élvezhette a házigazdák vendégszeretetét.
Elöljáróban szeretnénk leszögezni, hogy az államilag elismert fajták kísérletének célja mindig is az volt, hogy a termelõk az adott növényfajok fajtái közül a saját területük ökológiai feltételeihez legjobban alkalmazkodót tudják kiválasztani.
Hazánk szántóföldi mûvelés alatt lévõ területébõl (kb. 4,5 millió ha) a talajadottságok alapján 400 ezer ha, a klimatikus feltételek miatt 300 ezer ha alkalmas a szója termesztésére.
Az Advanta 2005 évi tulajdonosváltását követõen a cukorrépa ágazat fajtáinak nemesítését és forgalmazását a belgiumi központtal mûködõ SESVANDERHAVE folytatja. Magyarországi leányvállalata Sopronhorpácson található.
Rövid történeti áttekintés Az emberiség története, témánk szemszögébõl nézve egyenlõ a nemesítés, tenyésztés történetével. Szükségleteink valós vagy vélt (serkentõk, halucinogének, mérgek) kielégítésére mindenkor a tapasztalat és a tudás szintjén kiválogattunk, továbbszaporítottunk, munkára fogtunk (erjesztés) növényeket, állatokat, még mikroszervezeteket is.
Minden gazdálkodónak évrõl-évre eltérõ termesztési feltételek között kell megfelelni a gabonapiac egyre növekvõ elvárásainak. Ebben jelentõs szerephez jut a stabil biológiai alapot biztosító fajta és annak minõsített vetõmagja.
(Szaporítóanyag: vetõmag, vegetatív szaporító alapanyag, valamint ültetésanyag. 2003. évi LII. törvény a növényfajták elismerésérõl, valamint a szaporítóanyagok elõállításáról és forgalomba hozataláról, 2003. június 23.) Fejlett mezõgazdasággal rendelkezõ államokban a fajta és szaporítóanyag-használat jogilag szabályozott.
2002-ben több, mint 155.000 ha-on vetettek őszi káposztarepcét az országban. A szokatlanul kedvezőtlen hideg téli időjárási körülmények hatására országosan rendkívül nagymértékű volt a kifagyás.
A szamóca gazdasági jelentősége A szamóca a legismertebb és a legnagyobb mennyiségben termesztett bogyósgyümölcs a világon. Az attraktív megjelenésû, fénylõ piros színû és harmonikus ízû, kellemes aromájú szamócagyümölcs méltán népszerû a fogyasztók körében. Macherauch, a világhírű német szamócanemesítő nem véletlenül tartja a „gyümölcsök királynőjének” e pompás bogyósgyümölcsöt. Alig ismerünk olyan gyümölcsfajt, amelynek termeszthetõsége hozzá hasonló széles földrajzi elterjedtségű volna. Ennek és a nemesítés eredményeinek, valamint a magas technológiai szinten folytatott hajtatásos termesztésének köszönhetően a friss szamóca fogyaszthatósága ma már nem szezonális jellegű. A szamócatermesztés rendszereinek és technológiájának változatossága egyedülálló a termesztett gyümölcsfajok között
Az AGRO-NAPLÓ január-februári (összevont) számában megjelent kistestû húsfajtákról szóló közlemény folytatásaként, jelen munka a húshasznú szarvasmarha fajták nagytestû változataival foglalkozik. Az ebbe a fajtakörbe tartozó genotípusok, három országhoz kapcsolhatók leginkább: Franciaországhoz, Belgiumhoz, illetve Olaszországhoz. A francia nagytestû fajták - az angol kistestû típusokhoz hasonlóan - komoly nemzetközi karriert futottak be és a világ csaknem minden - húsmarha-tenyésztéssel foglalkozó - országában megtalálhatók. Jellemzõen apai (terminál) vonalakról van szó, amelyek kiváló hízékonysági, illetve vágási tulajdonságokkal rendelkeznek. Nemesítésük - sok más fajtához hasonlóan - helyi típusokból, de egyéb fajtakörbe tartozó fajták génkészletének felhasználásával történt. Ugyanez az olasz húsfajtákról nem mondható el, ezek nemesítése ugyanis jobbára belföldi (olasz) genetikai állományon alapul. Elterjedésük is korlátozottabb, mint francia társaiké, habár némely értékmérõ tulajdonságban felveszik azokkal a versenyt (v. ö.: 1., illetve 2. táblázat).
A fajták megválasztásánál alaposan gondoljuk át a termesztési célt, a fogyasztók ( a család és a piac) igényét, az ökológiai és az ökonómiai tényezõket, a fajták jellemzõit stb. Ezek összegzése után válasszuk ki a számunkra legkedvezõbb fajtákat. A döntéshez minden tényezõt mérlegeljünk; nagyon gondosan, körültekintõen járjunk el, mert a helytelen döntés módosítása ültetés után költséges és sok munkával jár.
Az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács 2000 augusztusi ülésén 10 fajtajelölt került állami elismerésre. A korai csoport 3, míg a középérésû csoport 7 fajtával bõvült. Jelenleg 8 korai érésû és 39 középérésû repce fajta áll a termesztõk rendelkezésére. A korai csoportban regisztrációra került három fajta a Pluchino, Dexter és Lenzo (1. táblázat) a német repcenemesítés eredményeit bizonyítja. Mindhárom fajtát a Raps GbR Saatzucht Lundsgaard állította elõ. A fajták magyarországi képviselõje az Alisca-Mag Kft., Szekszárd.