A korunkra jellemző gyors eredményekre való törekvés az állattenyésztésben is megjelenik, hiszen a gazdálkodók egyre nagyobb növekedési erélyű fajtákkal dolgozhatnak. Ez a tulajdonság viszont párosul azzal, hogy ezek a fajták genetikailag gyengébb immunrendszerrel rendelkeznek, fogékonyabbak a különböző betegségekre.
Az állattartó telepek komplett higiéniai programjának fontos fejezete a személyi higiénia. Kidolgozásánál figyelemmel kell lenni a dolgozók létszámára, nők-férfiak arányára, korára, iskolázottságára, higiéniai érzékenységére. Figyelembe kell venni az ott tartott állatállomány faját, korát, összetételét, státuszát és az ebből fakadó higiéniai „igényét”.
Az ember közvetlen környezetében a vándorpatkány él; hazánkban ez a faj teljesen kiszorította a házi patkányt. A vándorpatkány (Rattus norvegicus) Közép-Ázsiából, a Kaszpi-tenger környékéről származik. Elnevezése abból adódik, hogy először Norvégiában írták le. A patkány világméretű „vándorlását” a hajókkal végzett teherszállítás tette lehetővé. Így jutott a különféle földrészek kikötőibe, majd onnan a szárazföld belsejébe, majd a világ összes országába.
Két helyszínen rendezte meg – azonos programmal – 2011-es év végi workshopját a TOPIGS Danubia Kft. A berekfürdõi programot követve Bikal adott helyet a szakmai továbbképzésül is szolgáló rendezvénynek, amelyen részt vett az Agro Napló is.
Az állattenyésztésben dolgozók számára fontos kérdés a biztonságos, a fogyasztók bizalmát megtartani képes állati eredetû élelmiszerek piacra kerülése. A komoly gazdasági károkat okozó, az ágazat versenyképességét befolyásoló állatállományokat érintõ megbetegedések és veszélyek (az elmúlt idõszakból példákat kiragadva gondoljunk csak a baromfiágazatot Európa szerte folyamatosan fenyegetõ szalmonellózisra, a párosujjú patás állományokat Bulgáriában érintõ száj- és körömfájás esetekre vagy az étkezési tojások iránti keresletet csökkentõ németországi dioxinbotrányra) folyamatos és alapos munkára, a megfelelõ telephigiénia mûködtetésére késztetik a gazdákat napjainkban.
Az ember környezetében legnagyobb számban a házi légy (Musca domestica) szaporodik el, fejti ki zavaró hatását vagy okoz közegészségügyi ártalmat. Állattartó telepeken, háztáji gazdaságokban a házi légy mellett jelentõs lehet azonban a szúró-szívó szájszervû legyek populációja is. A védekezést az eltérõ életmódú és táplálékú legyek tulajdonságait figyelembe véve célszerû elvégezni.
A nyolcvanas évek elején nagy számban megjelenõ iparszerû állattartó telepek a korszerû nyugati elveket követve, az élõmunka igény csökkentését is szem elõtt tartva épültek. Az állattartás legnagyobb munkaerõigényû mûvelete a telepek tisztántartása, és a trágya eltávolítása, ezért ezt vízöblítéses módszerrel kívánták megoldani.
Az Európai Unió agrárágazattal szembeni követelményei között nagy súllyal esik latba az állatok jólétének kérdése az „Animal Wellfare”. Ennek az a lényege, hogy a termelésbe bevont állatok a lehetõségekhez képest kényelmesen és egészségesen éljék le (rövid) életüket. Természetesen ennek célja az állatokon keresztül az ember, mint a tápláléklánc élén álló „csúcsragadozó”, egészségének védelme. Bármi áron.
Riasztó ütemben csökken a termőtalaj
