MENÜ

Kukorica termésverseny 2016 - SZÁKSZENDI FUTAM: döntések és dilemmák III. rész

2016.05.09.

Új, egyedülálló sorozatot indítottunk útjára, amelyben Takács András „versenyprogramját” végigkísérve hónapról hónapra bemutatjuk a Kukorica Termésverseny valódi küldetését. A megválaszolandó kérdéseink, hogy mit hozhat ki belőlünk a versenyszellem, mit is jelent a kísérleti munka a termelési időszak egyes fázisaiban, mit és miért érdemes máshogy tennünk ahhoz, hogy sikert érhessünk el, mennyivel több odafigyelést, mennyivel „cizelláltabb”, azaz részletekbe menőbb technológiai terv alapján kell haladnunk, mennyivel élesebben vetődik fel a döntéskényszer és a vele járó dilemmák helyes értékelése.

Ragyogó napsütésben, virágzó fák és repcetáblák közelségében, az éledő természet minden csodáját és szépségét érezve, várakozással és némi izgalommal utaztam április 19-én a vetés színhelyére, Szánkszendre. Az előző napok telefonhívásaiból ugyan már kiderült számomra, hogy némi változás következik be a vetést illetően a tervezetthez képest, de arra nem számítottam, hogy eddigi hosszú pályafutásom során először fogok találkozni olyannal, ami meghökkent, el is gondolkodtat és ugyanakkor őszinte elismerést és tiszteletet vált ki belőlem a szakma fejlődése iránt.

 

No, de lássuk csak sorjában....

Emlékeztetőül felidézem, hogy második találkozásunkkor – amikor is a hígtrágya injektálása a talajba megtörtént –, azzal váltunk el, hogy – amennyiben ezt az időjárás lehetővé teszi – az április közepét, de mindenképpen az április 20-át megelőző napok egyikét célozzuk meg a vetésre. Ezt indokolta a hígtrágya-kijuttatás időpontja, és a választott hibriddel végzett vetésidő kísérletek tapasztalata is. Mivel a talajhőmérséklet már egy hete 12-13°C volt – sajnos csapadék a közeli napokban nem esett azon a 10 nappal ezelőtti 6 mm-en kívül! –, így semmi akadálya nem volt a kitűzött feladat megvalósításának.

A versenytábla, amint az első részben említettem, az úgynevezett „tagi” részben, jól karbantartott földúton megközelíthetően, egy viszonylag kiegyenlített domborzatú területen helyezkedik el, talaja könnyen művelhető agyagos vályog. A tábla felső, erodált részét (ezt a terméstérképen a piros sáv jelzi) leválasztottuk a versenyterülettől, mert az így fennmaradt homogénnek tekinthető táblarész területe is meghaladja a kritériumként előírt 5 ha-t. Érdekességként elmondom, hogy ezen a nagy táblán, ahol Takács András versenyterülete kijelölésre került, mindkét oldalról más-más tulajdonos/bérlő gazdálkodik. Érdekes volt számomra, hogy a birtokhatárokat még egy keskeny mezsgye sem választja el, csak egy kitűzött karó, jelezvén, hogy a következő sor már a másik termelőhöz tartozik. Ennél még nagyobb érdekesség az, hogy a gazdánk által művelt földterület az egyedüli, amelyik nem szántással, hanem forgatás nélkül, mulcsműveléssel lett előkészítve. A korábbi alkalommal említett Väderstad Carrier tárcsás vetőágy-előkészítés tökéletesen sikerült, a kukorica által igényelt aprómorzsás – de nem finomra művelt! – talajminőség előállt (1. kép).

 

1. kép: A versenytábla magágya a vetés előtt

 

A talaj felső rétegébe bekevert, és valamennyi felszínen is észlelhető szármaradvány ebben a jellemzően szeles, száraz időben inkább használ, mint árt a vetési időszakban is, nem beszélve a későbbiekben kifejtett jótékony hatásáról, úgymint szervesanyag-gazdagítás, szerkezetjavítás, vízbefogadó képesség növelés.

A vetőágykészítéssel egy menetben – dátum szerűen április 16-án – megtörtént a Mikrovitál baktériumkészítmény kijuttatása is, 1 l/ha dózisban, elősegítve a talajélet aktivitását, a szármaradványok lebontását, az egyéb hasznos mikrobiális tevékenység (tápanyagfeltárás, N-megkötés) beindulását. Mint kiderült, Andrásék akkor szórták ki a Timac Agro Duofertil 8N:30P típusú startertrágyáját is 200 kg/ha mennyiségben, mert arra a vetéskor a megváltozott technikai feltételek mellett nem kerülhetett volna sor.

Így a vetés reggelén, azaz április 19-én egy szépen előkészített tábla, megfelelő mértékben „feltuningolva”, azaz tápanyaggal ellátva várt ránk, egyidejűleg a tábla szélére kiszállított jó minőségű vetőmaggal, és a megfelelő mennyiségű Force 1,5 G talajfertőtlenítő szerrel együtt. Minden összeállt tehát ahhoz, hogy a termelés sikerét alapvetően meghatározó műveletet, a vetést végrehajtsuk.

Fiatal pályakezdő koromtól fogva a vetés bennem úgy él, mint egy különös ünnep. Erre tanított minket akkori tanítómesterünk, Burgert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezetője. Sosem felejtem el azokat a vetés előtt rendszeresen megtartott értekezleteket – amiket mi magunk között akkoriban csak jó értelemben vett „agymosásnak” neveztünk –, amiken mesterünk újra és újra belénksulykolta, hogy mi minden múlik a vetésen. Arra buzdított bennünket, hogy a vetésre, mint a szakmai munkák ünnepére készüljünk fel, hisz akkor történik a legnagyobb csoda, ami a mi közreműködésünkkel a természetben előfordulhat, mégpedig az, hogy a kicsi és kevés magból nagy mezőket borító, gazdagon termő, embert-állatot-ipart ellátó növényzet képződik. Ha csak egyetlen feltétel hiányzik az akadálytalan fejlődési folyamathoz, ami a mi, azaz a szakemberek felkészültségén, odafigyelésén múlik, máris nagyot vétettünk. Minden alkalommal elmondta, hogy amit a vetéskor elrontunk, azt hiánytalanul már sosem tudjuk helyrehozni, ezért aztán óriási a felelősségünk, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a vetés szakszerű előkészítéséért és lebonyolításáért. Ezek a „tanok” minden vetésnél visszhangzanak a fülemben, és próbálom tovább is adni fiatal kollégáimnak, hogy ők is vigyék tovább ezeket, mint hasznos örökséget.  De úgy gondolom, hogy a maga módján minden szakmabéli érzi ennek a műveletnek a fontosságát, hisz jártomban-keltemben, a kísérleti munkák során is lépten-nyomon találkozok azzal a megkülönböztetett pozitív attitűddel, ami a termelők részéről megnyilvánul a vetésre való odafigyelésben.

A korábbi riportomban említettem, hogy András a vetés előtt tervez még egy konzultációt a nemesítőház fejlesztőivel a választott hibrid optimális tőszámválasztásához. A megbeszélés létrejött, és ennek során a fejlesztő kollégák elmondták, hogy a DKC 4751 tőszámoptimuma ugyan viszonylag szűk, de nagyon jól reagál a magas tőszámokra. Amolyan „versenyló” típus. András újra és újra hangsúlyozta, hogy a lehető legjobb eredményt szeretné elérni a lehető legkisebb kockázattal, azaz a lehető legoptimálisabb tőszámot szeretné biztosítani a tábla minden részén. Ekkor jött az ötlet, hogy kérje a DEKALB fejlesztői csapatának segítségét a vetés lebonyolításában, az általuk már kipróbált, megbízhatóan működő precíziós vetőgépük kölcsönzésével. András gazda a korábban elmondottak szerint a saját gazdálkodásában is a precíziós termesztésre való fokozatos áttérésre törekszik, azért vásárolta már meg az RTK-hozzáférést, néhány precíziós eszközzel felszerelt gépet (sorvezető, terméstérkép készítő kombájn), de ebben a pillanatban a precíziós vetéshez szükséges gép hiányzik még a gépparkjából.

Így történt, hogy a vetés reggelén nem a korábban már említett saját 12 soros JD 1770 típusú vetőgép, hanem a fejlesztőmérnök csapat által konstruált és felépített 4 soros kísérleti vetőgép érkezett a vetésre.  Ez, a kísérleti célra egyébként már jól bejáratott vetőgépük a precíziós technika minden elemével el van látva. A 3 méter munkaszélességű gépet egy, a KITE-től bérelt JD 6120R jelű, 140 LE-s traktor vontatja, és egy ugyancsak John Deere típusú vetőgép vázára lett felépítve. A közlekedési előírásoknak is megfelelő kísérleti vetőgép mindent tud, ami a tudomány mai állása szerint elérhető. És amikor a bevezetőben egy soha nem látott és tapasztalt szakmai élményre utaltam, akkor éppen erre a „kis” vetőgépre gondoltam, ami aztán a vetés során bebizonyította, hogy mindaz, amit a precíziós gépekről regélnek, nem mese, hanem igenis már létező, működő valóság.

A vetőgép 3 egységből épül fel: elöl minden sorban a Yetter típusú sávtisztító kerekek járnak, melyek félreterelik a sorban esetlegesen meglévő akadályokat, azaz rögöket, szár- és gyökérmaradványokat. A középső részt a vetőkocsik alkotják a vetésmélység szabályozó kerekekkel együtt, melyek a gép „lelkét és agyát” is képezik egyben. Ezeken helyezkednek el a Precision Planting által gyártott, úgynevezett vSet TM típusú elektromotoros automatikák, melyek a vetőmagmennyiséget szabályozzák. Minden kocsira fel van szerelve egy vetésmélység szabályozó szenzor, ami érzékeli a talaj visszahatását (keménységét, mélységét) és ennek függvényében szabályozza a vetőcsövek mellett elhelyezkedő mélységszabályozó kerekekre ható lenyomó erőt. Mivel az adott talaj könnyű szerkezetűnek vehető, itt az ideális tömegterhelés 45 kg-ra lett beállítva. A vetőgép harmadik „traktusát” a tömörítő hengerpárok alkotják, melyek nyomóerejét ugyancsak szabályozni lehet a talaj szerkezetétől, tömörségétől függően.

A sortávolság beállítható akár 75, akár a szokásos 76,2 cm-es távolságra is, András ez utóbbit választotta. A vetésmélységet az első „próbakaparásokig” 5,5 cm-re, majd 6,5 cm-re állíttatta, hogy a viszonylag könnyű és száraz felületű talajban megfelelő nedvességgel találkozhasson a mag. A vetőgépet 7 km/óra sebességre programozták be, amit végig tartott a vetés alatt.

A traktor vezetőfülkéjében lévő számítógépek összeköttetésben vannak a műholdas jeladókkal és a vetőgép automatikáival (2. kép). A legfelül elhelyezkedő kisebb méretű „doboz” szolgál a talajfertőtlenítő kijuttatásának leellenőrzésére.

 

2. kép: A vezetőfülkében található számítógépek

 

A legfontosabb visszajelző egység az úgynevezett „20/20 Seed SenseTM, a Precision Planting számítógépe, ami sok fontos és hasznos adat felvételére, rögzítésére és visszajelzésére szolgál: mutatja a pillanatnyilag kiadagolt magszámot, a beállított (kívánt) értéktől való eltérését %-ban, a dupla vetések, illetve a vetéshiányok számát %-ban, a beállított vetésmélységtől való eltérést, de jelzi a vetési sebességet, és a vetett terület nagyságát is.
A vele összeköttetésben lévő, fölötte elhelyezett iPad-en futó „Field ViewTM Cab” kijelző úgy is felfogható, mint egy elektronikus nyilvános adattár, melyhez bárhonnan és bármikor hozzáférhetnek az arra jogosultak. Így például a vetésért felelős agronómus, vagy fejlesztő kolléga az irodájából is nyomon követheti a gép munkáját, az addig elért teljesítményt, észrevételezheti az észlelt hibákat, és javaslatot tehet a korrekciókra.

Ami engem valóban meglepett, hogy a traktor vezetőjének, illetve a vetőgép kezelőjének a vetés alatt – ha a programok jól működnek, és a beállítások korrektül megtörténtek – nincs más dolga, mint a műszerek, kijelzők ellenőrzése, és az esetlegesen fellépő csipogások (figyelmeztető jelek) miértjének megfejtése. Amit idáig nehezen tudtam elhinni, hogy a traktor megy magától a kívánt nyomvonalon, pontosan az előírások szerint anélkül, hogy a traktoros hozzányúlna és minden egyéb is automatikusan, a megírt programok szerint „magától” történik. Mégis, a vezető jelenléte nagyon fontos, hisz figyelnie kell a kimutatott értékekre, mert esetenként, például egy nem várt jelhiba miatt szükség lehet az újraindításra vagy a kívánt értékek újraállítására, de akkor is azonnal be kell avatkoznia, ha a műszerek a talajfertőtlenítő vagy a vetőmag kifogyását jelzik. Mint mindig, most is bebizonyosodik, hogy az emberi jelenlétet és beavatkozási képességet még a legmagasabb szintű technika sem nélkülözheti.


Az optimális tőszámeloszlás programját a tavalyi terméstérkép alakján készítették el a fejlesztők az úgynevezett „SMSTM Basic” térinformatikai szoftver alapján. A hozamtérképen jól kirajzolódtak a tábla eltérő terméspotenciálú területei. Ennek alapján választották le a gyengébb, erodált részt, ide 65 ezer kivetett magot terveztek. A tábla nagy, meghatározó részére 84 ezer lett a választott magszám hektáronként, míg a területen talált két kisebb, nagyon magas potenciálú területrészre 95 ezer kivetett magot terveztek. Az eltérő színekkel jelölt, eltérő tőszámmal vetett területek szépen visszaadják a tavalyi hozamtérkép eltérő színezetű sávjait/foltjait, mintegy igazolva, hogy a kivetett magszámot vezérlő program a hozamtérkép alapján íródott (3. kép).

3. kép: A versenytábla vetési térképe (FieldViewTM Cab alkalmazás)

A vetés teljes időtartama alatt a vezetőfülkében ültem, és néztem a kijelző műszereket. Óramű pontossággal váltott a tőszám a beprogramozott terv szerint, és az észlelhető eltérések a tervezetthez képest minimális értékeket mutattak, az ikervetések és a tőkihagyások aránya mindig 1% alatt maradt, a vetésmélység szabályozó elhanyagolható mértékű eltéréseket jelzett. A táblára visszanézve szemet gyönyörködtető volt a szép, egyenes, a csatlakozósorokban is pontosan illeszkedő vetésvonalak látványa (4. kép).

4. kép: Egyenes és pontosan illeszkedő vetésvonalak a táblán

A néhány órás munka után jóleső érzéssel konstatáltuk, hogy jó napunk volt, a szó minden értelmében: jó időnk volt, mindenki és minden ott volt, akinek és aminek ott kellett lennie, semmi nem hibásodott meg, sőt a műszerek visszajelzései szerint minden úgy működött, ahogyan működnie kellett.

Hazafelé jövet elgondolkodtam, hogy egy generációnyi idő alatt hová jutott a világ?! Senki nem merte volna gondolni még 20 évvel ezelőtt sem, hogy a mezőgazdaságban is ilyen rohamléptékű fejlődés fog bekövetkezni. Igaz, a legfejlettebb technológia még nem mindenki számára elérhető, sőt, az idősebb generáció talán idegenkedik is tőle, de a fiatal nemzedék már ebben fog felnőni, és a szakmain kívül ezt a legmagasabb szintű informatikai és műszaki tudást kell megszereznie ahhoz, hogy versenyképes lehessen. S bizony, ez nem lesz könnyű. Minden elismerésem azoké az agrár-értelmiségeké, akik egyrészt megálmodják és megvalósítják ezeket a gépeket és programokat, másrészt azoké, akik nagyon rövid idő alatt el tudják sajátítani és a gyakorlatban is alkalmazni tudják a legfontosabb tudnivalókat.

Úgy gondolom, hogy ezzel a meglepetésszerű vetési technikával igazi ünnep volt Szákszenden a vetés. Nemcsak azért, mert érzésem szerint mindent a lehető legjobban csináltak, hanem azért is, mert ünnepelhettük a tudás, az újítás, a fejlődés újabb diadalát, melynek remélhetően még folytatása lesz.

Most már csak egy jó szezonért fohászkodunk, azért, hogy legyen elég eső, és ne legyenek természeti csapások. Legközelebb majd a kelés és a gyomirtás idején jelentkezek.

Dr. Kiss Erzsébet