Agrárszektor.hu: Egy kereskedelmi cég vezetőjeként hogyan került kapcsolatba a borászattal?

Agócs Sándor: Jászsági születésű, a Jászságban élő ember vagyok, és Felső-Jászságban a borászatnak nagyon nagy múltja van. Apai és anyai ágon egyaránt elmondható, hogy déd- és nagyszüleimnek is volt szőlője, ezért gyerekkorom óta természetes volt, hogy részt vettem a szüreten, ami már akkoriban is örömmel töltött el. Ezek az élmények elevenedtek fel bennem, amikor Gyöngyösön szakközépiskolásként, majd később Kecskeméten főiskolásként is jártunk szüretelni.
Ezt követően úgy hozta az élet, hogy a vállalkozásom Gyöngyösön telepedett meg 1992-ben, majd a kilencvenes évek végi egyik beruházásunkkor a sors akarta úgy, hogy borászkodni kezdjek: a város szélén, a Sárhegy lábánál, a szőlőhegy szomszédságában csak úgy tudtam egy ipari létesítmény építésére alkalmas belterületi telket vásárolni, hogy vele együtt meg kellett vennem a külterületi részt is, melyen természetesen szőlő volt. 1999-ben jött végül a döntés, hogy ha szőlőbirtok-tulajdonos leszek, el kell végeznem egy borász képzést, melynek eredményeként elméleti és gyakorlati ismeretekkel is gazdagodtam.

Asz.: Hogyan készítette elő a saját pince indulását?

A.S.: Mivel a cégem ipari területen kereskedelmi tevékenységet fejt ki, első lépésként a kialakult klientúra számára létrehoztunk egy borklubot, mely mára nagyságrendileg 500 tagot számlál. A borklub első 10 éve azzal telt, hogy a kollégáimmal pincéket látogattunk, és borvidékenként több pincéből válogattuk össze a klubtagoknak a véleményünk szerint legjobb borokat. A gyakorlatban félévente kiválasztottuk egy borásznak egy borát, amit azután bemutattunk a tagoknak. Sok szempontból hasznos volt ez az időszak a későbbiekre nézve is, ugyanis megismerhettük több borvidék jellegzetességeit, szakismereteket szerezhettem, és természetesen hasznos kapcsolatokra tettem szert. Fontos számomra, hogy a borklubon keresztül folyamatos visszajelzést kaptam az emberektől, hogy milyen borokat szeretnek fogyasztani, és egyre többek részéről fogalmazódott meg az igény, hogy szeretnék, ha saját borom is lenne.

A saját pincém végül 2009-ben épült meg.

Asz.: Élt-e a múltban pályázati lehetőségekkel, és mik az ezzel kapcsolatos tervei?

A.S.: A pince építésénél és a szőlőtelepítésnél vettem igénybe pályázati támogatást, ami a kis borászatok számára létkérdés. Véleményem szerint egy felkészült, külsős pályázatíró sokat tud segíteni, a borásznak ugyanis elsősorban a borral kell foglalkoznia, a többit jobb külső szakemberre bízni. A palackozási és szűréstechnológiai beruházásunkhoz a jövőben is élni kívánunk a pályázati lehetőségekkel.

A.S.: Az 1999-ben megvásárolt szőlő összesen fél hektár területet jelentett. Mátraaljára jellemzőek az illatos fehér szőlők, ennek megfelelően a megvásárolt területen volt hárslevelű, rizlingszilváni, Irsai, ottonel muskotály és egy kevés sárgamuskotály. Nem meglepő módon eredetileg itt sem érvényesült a fajtaszelekció, egy kis területen meglehetősen sokféle szőlőt termeltek. Jelenleg azonban már csak kétfajta fehér szőlőt tartalmaz ez a terület: hárslevelűt és sárgamuskotályt, melyek mellett 2004-2005-ben telepítettünk cabernet sauvignont és shirazt.
Két évvel ezelőtt vásároltunk még fél hektárnyi területet, melyre sárgamuskotályt, szürkebarátot, turánt, kékfrankost és kadarkát telepítettünk, ősszel pedig terveink szerint bakatort is telepítünk majd.
Jelenleg Shirazt, Cabernet Sauvignont és egy "Poros Dűlő Cuvée" nevű hárslevelű-sárgamuskotály száraz fehérbort palackozunk.

Asz.: Mekkora kapacitással dolgoznak, és mik a tervek erre vonatkozóan?

A.S.: Pillanatnyilag megközelítőleg 5000 palack éves kapacitással dolgozunk, és terveim szerint 2-3 éven belül a 10-20 ezer palackos

szintet érhetjük el, mely szint fölé nem is szeretnénk növekedni. Amint említettem, a borklub kapcsán rengeteg borászt volt alkalmam megismerni, és több helyen láttam, hogy sokan túlvállalják magukat: túl sok hektáron próbálnak gazdálkodni, amire gyakran a privát életük is rámegy. A pince építésekor feleségemmel abban maradtunk, hogy méretét tekintve alkalmasnak kell lennie arra, hogy a fehérborokat maximum két évig, a vörösborokat pedig legfeljebb három évig lehessen érlelni benne, ugyanakkor arra is tekintettel kellett lennünk, hogy a szőlőterület nem lehet nagyobb, egy hektárból kell megélnie a borászatnak, így egyértelműen a magas minőséget célozzuk meg, máshogy nem is lehetne üzletileg életképes a borászat.

Asz.: A versenyeredmények segíthetnek eladni a borokat. Milyen sikerekre építve indul az Ön borászata?

A.S.: 2008-ban termett először jelentősebb volumen a területünkön, a tavalyi évben pedig már a helyi borversenyen meg is mérettettük a termékünket, és fehérborunkkal ezüst-, a Cabernet-vel pedig bronzérmet szereztünk. Ezeket óriási eredménynek tartom, mivel Gyöngyös hegyközség jelentős múlttal bír, és számos jó borász tevékenykedik itt, ráadásul a 2008-as évjárat viszonylag gyengének is mondható.

Asz.: Milyen csatornákon éri el potenciális vevőkörét?

A.S.: Meglátásom szerint az online megjelenésnek komoly jelentősége van, mivel mostanság az embereknek alig van idejük ellátogatni a borospincébe, az interneten azonban el lehet érni őket, meg lehet velük ismertetni a terméket.

Az online megjelenéssel számos információt át lehet adni az adott borvidékről, a borászról magáról és persze a termékről, amit mindenképpen érdemes kihasználni. Ezen a csatornán tudom például átadni a pincémben kuriózumként használt szelídgesztenye hordós érleléssel kapcsolatos legérdekesebb információkat, illetve a szőlőfajtákkal kapcsolatos tudnivalókat. Utóbbi elvezet bennünket oda, hogy elsősorban nem a megszokott szőlőfajtákat kedvelő vásárlóközönséget helyezzük fókuszba, sokkal inkább a kuriózumok iránt érdeklődőket.

Asz.: Hogyan látja a kis borászatok szerepét a hazai piacon?

A.S.: A fogyasztók szempontjából a termék elérhetősége mellett az első megtapasztalás élménye is kiemelten fontos, ebben pedig a borásznak komoly szerepe van. A kis borászatoknál nagy jelentősége van annak, hogy a vevők nyitott ajtókat találnak, és akár személyesen is találkozhatnak a borásszal.
Emellett természetesen az áru futárral történő házhoz szállítását is biztosítanunk kell, mellyel évente ezres nagyságrendű palackszám is értékesíthető a már említett internetes csatornán keresztül. Véleményem szerint ezen a téren van még piaci lehetőség, mivel a kis borászatok közül kevesen élnek ezzel.

Asz.: Gondolt-e arra, hogy a nagyobb borkereskedőkre is támaszkodjon az értékesítésnél?

A.S.: A jövőben is kis borászat szeretnék maradni, mindenképpen azt szeretném, hogy legyen közöm ahhoz a termékhez, melyet a fogyasztóknak adok. A nagy borkereskedőknél egyértelműen volument kell adni, amit pedig minőségi szempontból sem szeretnék vállalni, sokkal inkább alternatívát szeretnék kínálni a vevők felé. Bízom benne, hogy a megcélzott kapacitásunknak megfelelő mennyiséget a saját csatornáinkon keresztül is tudjuk értékesíteni.

Számomra az a legfontosabb, hogy a pince fejlődése mellett is mindvégig önmagunk maradjunk, boraink és a hozzájuk kínált ételek mindvégig tükrözzék a szellemiségünket.