A Mezőgazdasági politika az OECD-országokban című, évente megjelenő kiadvány naprakész értékelést tartalmaz az OECD-térségben alkalmazott mezőgazdasági támogatásokról, valamint elemzi az egyes országok agrárpolitikáját. A továbbiakban a legfrissebb, 2010-es beszámoló legfontosabb megállapításait foglaljuk össze.
Az OECD-térségben a termelőknek nyújtott támogatás becsült értéke (PSE) 2009-ben 252 milliárd USA dollár volt. Ez a gazdaságok bruttó bevételeihez viszonyítva - az OECD tagországok átlagát tekintve - az 1986-88-ban mért 38%-ról 2004-2006-ra 29%-ra csökkent, 2007-09 átlagát tekintve pedig 22%-ot tett ki.
A mezőgazdaságnak nyújtott általános szolgáltatásokra, így a kutatásra, az infrastruktúrára, a vizsgálatra, a marketingre és a reklámra adott támogatásokkal egyetemben az agrárszektornak nyújtott teljes támogatás (TSE) a 1986 és 1988 közötti időszakban az OECD GDP-jének 2,25%-át tette ki, amely a 2007-09 közötti időszakban 0,89 százalékra, összegszerűen 375 milliárd dollárra zsugorodott.
Nagy különbségek figyelhetők meg az egyes országok között a támogatások szintjében
A támogatás mértéke az 1986-88 közötti időszakhoz képest csökkent, azonban továbbra is jelentősek az eltérések a támogatás szintjében az egyes országok között. A termelőknek nyújtott támogatás a 2007 és 2009 közötti időszakban a gazdaságok bevételeinek 1%-át tette ki Új-Zélandon, és 4%-át Ausztráliában. Ez az arány 9%-ot tett ki az Egyesült Államokban és 12%-ot Mexikóban, 17%-ot Kanadában és 34%-ot Törökországban (utóbbi ország az egyedüli, ahol emelkedett a mutató). Az Európai Unióban a támogatás szintje elérte a 23%-ot, ami 1 százalékponttal meghaladta az OECD-átlagot, míg Svájcban és Norvégiában a gazdaságok bevételei közel 60 százalékban támogatásokból származnak.
Az OECD országok 22 százalékos támogatási átlaga - a 2004-ben kezdődött csökkenés óta - tavaly először emelkedett enyhén a 2008-as 21 százalékhoz képest. 2007-2008-ban a nyersanyagárak emelkedése miatt mutatott csökkenést a gazdaságok bruttó bevételén belül a támogatások aránya, de tavaly az árak a 2007-es szintre estek vissza, ami magyarázatot nyújt a PSE százalékos emelkedésére.
Még mindig erős a protekcionizmus
A termelést és a kereskedelmet leginkább torzító támogatási formák részesedése az 1986-88 közötti időszakban mért 86%-ról 2004-2006-ban 64%-ra esett vissza az OECD- térségben. Ezek a termelési mennyiséghez, vagy a változó ráfordításokhoz kapcsolódó támogatások azonban még mindig több mint felét adták a teljes PSE-nek a 2007-09 közötti időszakban.
Eközben a legutóbbi években megnőtt a termeléshez nem kötött kifizetések jelentősége: a PSE-n belül az 1995-ös elhanyagolható szintről 2007-09-re közel 25 százalékra. A kifizetéseket egyre inkább bizonyos feltételek teljesüléséhez kötik: például a határokon átívelő szabályozási feltételeknek, különösen környezetvédelmi követelményeknek történő megfeleléshez. Míg 1986-88-as időszakban még csak 4 százalékot tett ki ezen támogatások aránya, addig mára közel egyharmadát jelenti. Az OECD tagországokon belül az USA, EU, illetve Svájc esetében volt a legmagasabb a feltételekhez kötött támogatások aránya (50 százalék feletti).
Ahogy a tanulmány összefoglalójában is olvasható, 2008-ban a nyersanyagárak emelkedése, és a gazdasági válság miatt érdemes lett volna újragondolni az egyes országok agrárpolitikáját, mivel az egyre emelkedő árak miatt a termelőknek nyújtott támogatások részben értelmüket vesztették, másrészt a fogyasztókra negatív hatottak. Ezek után a 2008 végén jelentkező áresés keltett aggodalmat a termelők körében, kétséget ébresztve, hogy képesek lesznek-e az egyre növekvő kereslethez fenntartható módon igazodni.
Mindezek fényében az OECD szemléletváltást sürget az egyes országok élelmiszer-, és agrárpolitikái terén.
