"Mindenekelőtt gazda vagyok" - kezdte mondandóját Bové, akinek ennek ellenére már aligha lehet ideje saját gazdaságában munkálkodni, ám saját bevallása szerint közvetlenül 2009-es Európai Parlamenti képviselői státusza elnyeréséig ez határozta meg az életét. Na és persze a modern agrárpolitika visszásságai elleni küzdelem. Bové közvetlenül tapasztalta meg, milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak a kistermelők Franciaországban, mikor 1976-ban a francia hadsereg hadgyakorlatok színhelyéül akarta hasznosítani a dél-franciaországi Larzac-fennsíkot, ellehetetlenítve ezzel a környék birkatenyésztőit és sajtkészítőit, tiltakozásképp többedmagával sorozatosan elfoglalta a katonai bázisnak kiszemelt területet. A végül sikerrel záródó akció eredményeképpen maga is a fennsík hagyományos gazdálkodási formájának gyakorlójává vált, de a politikának sem fordított hátat. 1987-ben részt vett a Confederation Paysanne megalapításában, mely a tradicionális, organikus, a környezettel összhangban történő fenntartható mezőgazdaság érdekeinek védelmét vállalta magára a nagyüzemi termelés és élelmiszeriparral szemben. Ekkor fogalmazódott meg először az élelmiszer önrendelkezés gondolata, mely a nemzetközi szabályozás gyakorlatával szembemenve az egyes országok önálló agrár- és élelmiszerpolitikához való jogát hirdeti.
Mint ahogy annak az Ökopolisz Alapítvány nyílt fórumán is hangot adott, Bové szerint a nemzeti önrendelkezés és önellátás a kulcsa az Európát illetve a világot sújtó válság megoldására. "Az önellátás alapja a helyi szintre koncentrálódó termelés felfuttatása, egyensúlyba hozása a nemzeti gazdálkodással . A kisgazdák, kistermelők jelenleg Európa-szerte egyre inkább kiszorulnak a termelésből, a nemzetközi kereskedelmet néhány nagy vállalat irányítja, az élelmiszerbiztonság szempontjából teljesen kiszolgáltatva az egyes országokat." Bár az iménti állításokból úgy tűnhet, Bové legkevésbé sem globalizáció ellenes, sőt az általa sokat támadott szervezetek, így például a WTO szükségességét is elismeri.
A jelenleg uralkodó gyakorlatokat azonban mélyen ellenzi. "A nemzetközi szervezetek, vagy épp a Közös Agrárpolitika eddigi intézkedései azzal a céllal születtek meg, hogy biztosítsák az élelmiszerellátást, csökkentsék az éhezők számát. A helyzet azóta csak rosszabb lett, ideje belátni, hogy rossz úton járunk." - mondta el José Bové. Szerinte a Közös Agrárpolitika aktuális reformja kiváló alkalmat biztosít arra, hogy jobb, koherensebb irányba fordítsuk az európai agráriumot és agrárpolitikát. Alapvető kérdéseket kell átgondolni, úgy is mint a piacszabályozás szükségességét, a kereskedelmi mérleg helyreállítását. "Mit akarunk termelni és hogyan tesszük ezt? Tudunk-e alternatívát állítani az évente 30 millió tonnányi szójaimportnak, mely nem mellesleg az állatállományt is károsítja? Hogyan lehet megállítani és megfordítani a mezőgazdaságban dolgozók elöregedésének trendjét?" Bové szerint egyértelműen át kell alakítani a jelenlegi támogatási rendszert, mert az legkevésbé a kistermelőknek kedvez. Minél nagyobb területet birtokol valaki, annál több támogatásban részesül, ami a legendás francia aktivista szerint nonszensz. "A mezőgazdaság legnagyobb problémája világszerte az ipari szemlélet uralkodása. A közelmúlt válságai is kiválóan rámutattak, hogy ez egész egyszerűen nem elég hatékony. A nagyobb tőkekoncentráció egyre nagyobb támogatást igényel ahhoz, hogy fenn tudjon maradni, a kitűzött célokat képtelen elérni, nem nyújt stabilitást, nem szolgál sem valóban gazdasági, sem társadalmi, sem környezetvédelmi érdekeket. Egész egyszerűen pazarlás, anti-mezőgazdaság amit folytatnak." Hazánkról szólva José Bové hangsúlyozta, Magyarországon is fel kell emelniük a hangjukat a kistermelőknek a visszásságok ellen, az igazságtalanul szétosztott adóforintok ellen, a kis- és középgazdaságok helyzetbehozásának címén a nagytőke kezére játszott földek ellen.
