A miniszter után magunk is az aratás személyes megtekintését választottuk, így jómagam két napon át arattam Takács András Agryás fiatal gazdával a szákszendi Hartmann-Farm búzatábláin. A termés minőségét Takácsék jónak látták, azonban állításuk szerint a mennyiségi mutatók hagynak kívánni valót maguk után, mivel az 5,5 tonna/hektár termésátlagnál némileg nagyobb mennyiségre számítottak. Az Agrárszektor.hu Hartmann Imrével és Takács Andrással a helyszínen készített interjút.

Agrárszektor.hu: Véleményetek szerint az általatok kezelt 500 hektáros területen hatékonyabbak tudtok lenni, mint egy jóval kisebb, avagy sokkal nagyobb gazdaság?

Hartmann Imre / Takács András: Sok bába között elvész a gyerek, ez itt is igaz. A gépesítettségünknek köszönhetően akár sokkal több saját területet is meg tudnánk művelni, így azonban többször is előfordul, hogy másoknak is besegítünk a szükséges munkálatokba. A munka azonban nem hétfőtől péntekig reggel 8-tól délután 5-ig tart. Itt amikor vetni, vagy aratni kell, mi akár vasárnap este is dolgozunk. Ugyanez igaz a növényvédelemnél is, ha hétköznap esik az eső, vagy fúj a szél, hétvégén kell dolgozni. Ezek a dolgok pedig nem hatékonysági kérdések, amik a méreten, vagy a gépesítettségen múlnak. Sokan nem értik még ma sem, hogy a gazdálkodás nem munka, hanem életforma. Aki ezt nem így kezeli, abból sosem lesz jó gazda. 

A.: Sok ilyen, hozzátok hasonló méretű (300-500 hektáros) családi gazdaságra lenne szükség itthon?

H. I.-T. A.: Nem arról beszélek, hogy valaki rendesen eljár nyolc órában dolgozni, és munka után műveli a 25 hektárját, persze ez is egy üzemméret, de én ezt nem tartom mezőgazdasági üzemnek. Hivatásszerűen abból élő, szakmailag hozzáértő ember kezére engedném - a törvény szigorú betűjével meghatározva - a földművelést. A föld a nemzeti kincsünk, úgy kellene óvnunk, mint a szemünk világát. Vannak olyanok, akiknek az elmúlt 20 évben nem láttam olyan terményét, amit kettesre tudtam volna értékelni. Az ilyen ember nem gazda az én olvasatomban.

A.: Mi a véleményetek a családinál jóval nagyobb, több ezer, akár tízezer hektáron gazdálkodó társaságokról? Azért kellenek azok is az egyensúlyhoz.

H. I.-T. A.: Egyáltalán nem baj, hogy vannak óriási gazdaságok is, hiszen vannak olyan dolgok, amelyeket a kis és közepes méretűek nem tudnak megoldani. Ilyenek a vetőmag-utánpótlás, izolációs távolság (az idegen beporzás miatt van szükség a kellő távolság betartására), nagy öntözési rendszerek stb. Ez szakmai kérdés, nem érzelmi. Most éppen a nagyok belefutottak a politikába, az állami gazdaságok olyanok kezébe kerültek, akiknek annyi közük van a mezőgazdasághoz, mint tyúknak az ábécéhez. 

A.: A külföldiek földvásárlásával kapcsolatban, sokan érthető okok miatt aggódnak attól, hogy a termőföld majd a magyar gazdák helyett a külföldiek kezébe kerül. A földet pedig nem igazán lehet elvinni a helyéről. Nem lenne racionálisabb inkább azt szabályozni, hogy kik használhatják, mintsem, hogy kik tulajdonolhatják a földeket?

H. I.-T. A.: Fordítsuk vissza a kérdést: akinek nincs földje, annak nincs hazája. Magyarországon a termőföldet a hazaárulás szintjére emelve adják el. Azzal sincs bajom, hogy számtalan külföldi szakember dolgozik Magyarországon, de amikor a befektetők behozzák a rengeteg tőkéjüket, és közben kiszorítják a kevésbé tehetős magyarokat, na azt nem tudom elfogadni. A Kárpát-medence több mint 1000 éve a miénk, és most szépen engedjük ki a kezünkből. Eljutunk végül oda, hogy a nemzeti kincseink a föld és a víz a végén nem minket gazdagít. Vannak hivatalosan bejegyzett több ezer hektáros területek külföldiek kezén. A '90-es években volt olyan időszak, amikor ezt meg lehetett tenni. 50 éves bérleteik vannak. Az állam könnyen ideális állapotot teremthetett volna a földpiacon, kiszorítva a külföldieket.

A.: A most elfogadott földtörvény elegendő ahhoz, hogy megvédje a magyar gazdákat a külföldi vásárlóktól?

H. I.-T. A.: Ezt még egyáltalán nem lehet biztosan kijelenteni, mondhatni érthetetlen, hogy a jelenlegi állapot mit takar. A kormány kommunikációja ugyan ez, de tettek még nem igazolták vissza. Csak remélni tudjuk, hogy a legvégső változatok a mi érdekeinknek fognak kedvezni, és nem leszünk megtévesztve.

A.: Mi a helyzet ebben a kérdésben tőlünk nyugatra?

H. I.-T. A.: Külföldön a legtöbb országban ez úgy működik, hogy ha például van három gyereke a földtulajnak, akkor pontosan megvan, hogy ki az az egy, aki örökli. Az állam ugyanis nem engedi szétaprózni a földet. A család dönthet, de csak egy gyerekre engedik bejegyezni. Ausztriában, Németországban, Hollandiában is így van. A földet azonban csak úgy kaphatod meg, ha rendelkezel megfelelő szakmai végzettségel is. Én személyesen még azt is szigorítanám, hogy a családon belül ki örökölhesse.

A.: Ha pedig nincs megfelelő örökös, akkor az államé lesz?

H. I.-T. A.: Akkor bérbe adja, vagy alkalmaz szakembert. Ez a gazdaság is csak akkor működik jól, ha egyben marad. Itt teljesen mások a viszonyok, nem kell biztonsági őr, hiszen minden a miénk.

A.: Az agrárium egy meglehetősen finanszírozásigényes terület. Véleményetek szerint hogyan tudna ez jobban működni?

H. I.-T. A.: Az inputanyag-finanszírozásban mi könnyű helyzetben vagyunk. Tagja vagyunk a Beszerző és Értékesítő Szövetkezetnek, az összes inputanyagot ezen keresztül vesszük meg, a gázolajtól a növényvédőszerig. Az elmúlt 20 évben soha nem volt pénzügyi zavarunk. November 15-ig leadjuk a várható területet, annak a finanszírozására megrendeljük az anyagokat, és hozzák. Ez halasztott fizetéssel működik, de csak azoknál, akik megbízhatók. A becsületet csak egyszer lehet eljátszani, mert soha többé nem hisznek neked. 

A.: Nemrég megalakult az új agrárkamara. Mit gondoltok róla? Előrelépés ez a magyar gazdák számára?

H. I.-T. A.: Nagyon jó kérdés, nincs konkrét tapasztalatunk még a működésüket illetően, idő kell hozzá, hogy kiforrja magát az új struktúra, bár a megalakulását övezően azért voltak érdekes elemek, amik azért adhatnak aggodalomra okot.

A.: Beszéljünk néhány szót az idei termésről, és az árakról. Learattatok 160 hekrát búzát, milyen az eredmény?

H. I.-T. A.: Közepesen jó. A helyi viszonyoknak talán megfelelően alakultak a termés eredmények, bár őszintén megvallva a saját területeinken azért többre számítottunk. Ilyenkor már könnyű azt mondani,hogy mit kellett volna másként csinálni, tanultunk az idén is, jövőre jobban fogjuk csinálni.

A.: Az árak esnek (július végén). A jobb termés kompenzálja az árcsökkenést, vagy az alacsony világpiaci árak elviszik a hasznot?

H. I.-T. A.: Az árak közepesen rosszak. A világpiaci árakat pedig kizárólag a spekulánsok alakítják, ami vérlázító. A tőzsdei áraknak legtöbbször közük sincs a valós termés minőséghez és mennyiséghez. Nehéz elfogadni és beletörődni, hogy Chicagóban, meg Párizsban döljön el, hogy Magyarországon hány forintot kap a termelő az árujáért.

Átkozzák a spekulánsokat a termelők című korábbi cikkünket itt olvashatja!

A.: Mi befolyásolja ma a világpiacon az árakat?

H. I.-T. A.: Nem tudjuk. Nem sokan tudják, de vannak elképzeléseink.

A.: Ti azonban szerencsések vagytok, mert elég nagy saját raktárkapacitásotok is van. Ezzel tudtok valamelyest védekezni az árhullámokkal szemben?

H. I.-T. A.: Jelent némi előnyt, de nem tökéletes megoldás, hiszen a végtelenségig nem tárolhatjuk a termést. A raktárkapacitásunk ki van hegyezve, az újabb árut pedig megintcsak kell tárolni valahol.

A.: A rengeteg bizonytalansági tényező, és külső hatás ellenére azért mégiscsak érdemes folytatni ezt a munkát.

H. I.-T. A.: Másképp nem csinálnánk. Ez egy életforma, amit nagyon kell szeretni. Ez nem arról szól, hogy reggel szeretek aludni, meg délután 4 órakor szeretek sorozatot nézni. Ebbe bele kell születni. Igazán jó gazda abból válhat, aki így nő fel.