Az elmúlt években nőtt a mezőgazdaság GDP-részesedése, és az ágazat alapvető szerepet vállalt a GDP-növekedésben is, az idén viszont kibocsátása csökken. Elsősorban az aszály lesz a felelős a visszaesésért, vagy az időjáráson kívül más okok is felmerülhetnek?
A céltudatos kormányzati intézkedéseknek is köszönhetően a magyar agrárium látványosan fejlődött az elmúlt években. Folyamatosan emelkedett és rekordokat döntött a mezőgazdaság kibocsátása és az agrárexport. Az idei esztendő eredményeiről még korai lenne nyilatkozni, úgy tűnik, hogy közepes évet hagyunk magunk mögött. Az azonban biztos, hogy a gazdálkodókat nem fogadta kegyeibe az időjárás. Az őszi vetésű kalászosoknál még nem jelentkezett probléma, országosan magasabb volt a termésátlaguk, mint tavaly. Ez már nem mondható el a kapásnövényekről: a július-augusztusi hőség és aszály jelentős terméskiesést okozott, különösen a kukoricánál. A kedvezőtlen időjárás a zöldségek és gyümölcsök termésmennyiségét és minőségét is negatívan befolyásolta. Az idei év tehát ismét igazolta, hogy sürgősen növelni kell hazánkban az öntözött terület nagyságát. Fontos sikerként könyvelhetjük el, hogy küzdelmes tárgyalások után az Európai Bizottság, szigorú feltételek mellett, de lehetőséget adott az öntözött területek növelését célzó új öntözési beruházások támogatására a Vidékfejlesztés Program keretében.
Az Európai Bizottság a nyáron fogadta el a magyar Vidékfejlesztési Programot (VP), amelyben az állattenyésztés és a kertészet is prioritásként szerepel. Hosszabb távon a VP kiszámíthatóbbá teheti-e a mezőgazdasági növekedést, és 2020-ig konkrétan milyen VP-s eredményekkel lenne elégedett?
A 2014-20 közötti Vidékfejlesztési Program keretében a következő években mintegy 1300 milliárd forinthoz jutnak hozzá főként a jelentős foglalkoztatási potenciállal rendelkező mikro-, kis- és középvállalkozások, családi gazdaságok, valamint olyan munkaerő-igényes ágazatok, mint az állattenyésztés, a kertészet vagy az élelmiszeripar. Ez nagy összeg, de valljuk be, pillanatok alatt szét lehetne osztani az egyes ágazatok között. Akkor lehetünk majd elégedettek, ha ennek a forrásnak minden fillérje célba talál. A cél az, hogy miközben modernizáljuk a mezőgazdaságot, és különösen az élelmiszer-feldolgozást, új munkahelyeket hozzunk létre a vidéki térségekben. A Kamara mindent megtesz azért, hogy a rendelkezésre álló pénzt a lehető legeredményesebben lehessen a mezőgazdaság és az élelmiszeripar versenyképességének javítására, a vidék fejlesztésére fordítani. Arra törekszünk, hogy tagjaink minden olyan információnak a birtokában lehessenek, amelyek segítik őket a Vidékfejlesztési Programban való eligazodásban, a források lehívásában.
A kamara élharcosa annak, hogy az élelmiszer-gazdaságban az áfakulcs - miként a sertés- és a szarvasmarha- ágazat egyes területein - csökkenjen. Hol lenne szükség további gyors adómérséklésekre, és ezek mikor valósulhatnak meg?
Valóban folyamatosan napirenden van az élelmiszerek áfacsökkentése, hiszen a környező országok alacsony élelmiszeráfája miatt elkerülhetetlen, hogy mi is lépjünk, ha szeretnénk megőrizni, javítani helyzetünket. Üdvözöljük a kormányzatnak ebbe az irányba tett lépéseit, reméljük, hogy fokról fokra tovább tudunk haladni. Azt azonban látni kell, hogy számításaink szerint minden alapvető élelmiszer áfájának 5 százalékra történő mérséklése 240 milliárd forint bevételkiesést jelentene a költségvetésnek. Ez - bár a makrogazdasági mutatók az elmúlt években jelentősen javultak - a nemzetgazdaság jelenlegi helyzetében nem vállalható. A piaci viszonyok alapján elsősorban a tej- és a baromfitermékeknek kellene bekerülniük a kedvezményes áfakörbe. Ha azt vizsgáljuk azonban, hogy hol okozza a feketegazdaság a legsúlyosabb problémákat, akkor a zöldség-gyümölcs ágazatban lenne indokolt az áfacsökkentés megkezdése. Amennyiben pedig a fogyasztói árra gyakorolt hatást tekintjük a fő feladatnak, akkor pedig a pékáruk áfáját kellene csökkenteni.
Számos ágazati vélemény szerint a kikerülhetetlennek látszó földszabályozási változtatásokat akarta megelőzni a kormány azzal, hogy mintegy 380 ezer hektár állami termőföld gyors eladása mellett döntött. Az értékesítést a NAK is kezdeményezte. Miért?
Több tényezőt is figyelembe véve kezdeményeztük a MAGOSZ-szal együtt, hogy a kormányzat fontolja meg az állami tulajdonban lévő földterületek értékesítésének lehetőségét. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a gazdák földhöz szeretnének jutni. Azt szeretnék, hogy a saját kezükben legyen a föld, mivel ez jelenti számukra a biztonságot, és gazdaságukat csak így tudják stabilan tervezni. Fontos az is, hogy hazánknak elemi érdeke a kis és közepes, családi gazdaságok megerősí- tése. A 2020 utáni időszakban ugyanis várhatóan kevesebb támogatáshoz jutnak a gazdálkodók, ráadásul nehezebb feltételek mellett. Ezért sorsdöntő, hogy a mostani uniós ciklusban mennyire sikerül javítani a magyar termelők versenyképességét, hiszen igazán csak a magyar termelők eredményes gazdálkodása tudja garantálni azt, hogy a magyar termőföld hosszú távon is magyar tulajdonban maradjon. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a mezőgazdaságban hosszú távú beruházások történjenek, amelyek biztonságosan csak saját tulajdonú földön lehetségesek. További érv az előzőekben is említett uniós kötelezettségszegési eljárás. Az állami földeket tehát a földtörvény esetleges kiigazítása előtt kell a magyar gazdák számára értékesíteni. Azt is érdemes megemlíteni, hogy az állam nem használja, hanem bérbe adja a tulajdonában lévő termőföldet, így - kis túlzással - spekulánsként jelenik meg a földpiacon, emellett a bérleti díjakkal forrást von ki a mezőgazdaságból. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az állami földek értékesítése segíti az osztatlan közös tulajdon felszámolását. Mindezek alapján meggyőződésünk, hogy a magyar föld a magyar gazdálkodóknál van a legjobb helyen.
A földforgalmi törvény hatálybalépése óta a NAK ad előzetes véleményt a földhivatalok számára, hogy bejegyezhetik-e az egyes földadásvételeket vagy sem. A kamara most azokat a földbizottságokat helyettesíti, amelyek máig nem alakultak meg. Mennyire tartja eredményesnek a NAK szerepvállalását, és elképzelhető-e, hogy a földbizottságok később sem jönnek létre, így a véleményező munka továbbra is a Kamaránál marad?
Azzal, hogy 2014. május 1-jéig a helyi földbizottság tagjainak megválasztására nem került sor, jelentős mennyiségű, előre nem tervezett feladat hárult a Kamarára. A mögöttünk álló másfél évben mintegy 70 ezer földadásvételi szerződés került a Kamara megyei elnökségei elé állásfoglalás kialakítása céljából. Ebben a folyamatban véleményezőként az illetékes Települési Agrárgazdasági Bizottságok is részt vesznek. Úgy vélem - és a visszajelzések is azt bizonyítják -, hogy a Kamara ebben a munkában is helytáll, és arra törekszünk, hogy ez mindaddig így legyen, amíg ezt a feladatot nekünk kell ellátnunk.
Az idén "belső kamarai feszültséget" okozott, hogy a tagság egy része élesen bírálta a kamarai tagdíjfizetési és szankcionálási rendszert. Ön szerint mennyire igazságos a mai rendszer, és várható-e a tagdíjemelés a jövőben?
Túlzás lenne azt állítani, hogy akár a Kamarán, akár a tagságon belül komoly feszültséget okozott volna a tagdíj kérdése, a támadások azoktól a szervezetektől érkeztek, amelyek az elejétől fogva megkérdőjelezik a jelenlegi kamarai rendszert. Az áprilisi küldöttgyűlésen módosítottuk a NAK alapszabályát az arányosabb tagdíjfizetés megvalósítása érdekében. Ennek értelmében azon tagok esetében, akiknél az agrárgazdasági tevékenységből származó árbevétel nem érte el a 20 százalékot - külön kérelem esetén a 25 százalékot -, a tagdíjfizetés alapja csak az agrárgazdasági tevékenységből származó árbevétel volt, és nem a teljes nettó árbevétel. A tevékenységükből kifolyólag jövedéki adót fizető tagok pedig a tagdíjfizetési alap meghatározásakor levonhatták a teljes nettó árbevételből az általuk megfizetendő jövedéki adónak a részükre vissza nem térített, illetve meg nem térülő összegét. A tagdíjjal kapcsolatban a Kamara minden esetben a tagok érdekeit szem előtt tartva járt el: a tagdíj befizetését elmulasztókat tavaly nem szankcionáltuk, idén pedig elengedtük a pótlék 50 százalékát. Ez is bizonyítja a NAK pozitív hozzáállását, viszont a tagdíjat tisztességesen fizető tagokkal szemben méltatlan lett volna, ha ebben az évben is eltekintettünk volna a szankcióktól. A tagdíj mértékén egyelőre nem kívánunk változtatni.
Összességében a kamara éves szinten mekkora költségvetésből gazdálkodik, és mekkora lehet az a támogatási összeg, amelyhez tevékenységével hozzásegíti a gazdálkodókat?
A NAK éves költségvetése mintegy 10 milliárd forint. A bevétel három forrásból, a tagdíjból, a költségvetési támogatásból és az uniós pénzekből áll össze. Nehéz számszerűsíteni, hogy a kamarai szolgáltatások - a falugazdász-hálózat, a Kamarai Kártya, a növényvédelmi előrejelző rendszer, a jogsegélyszolgálat, hogy csak a legfontosabbakat említsem - összegszerűen mekkora támogatást jelentenek a tagságnak, de százmilliárdokról beszélhetünk. A 180 ezer területalapú támogatásigénylésből - amelyek alapján mintegy 400 milliárd forint közvetlen támogatást fizetnek a gazdálkodóknak - több mint 140 ezret a kamarai falugazdászok adtak be. A vidékfejlesztési támogatások lehívásában is segítünk, várakozásaink szerint az agrár-környezetgazdálkodási és az ökológiai támogatásoknál is többségben lesznek a közreműködésünkkel benyújtott kérelmek. Jelentősen hozzájárulunk tehát ahhoz, hogy tagjaink hozzájussanak a közösségi támogatásokhoz. Ennek ellenére természetesen nem lehetünk elégedettek, arra törekszünk, hogy folyamatosan fejlesszük, bővítsük szolgáltatásainkat.
Az interjú teljes verziója az "Agrárszektor 2015 - Az 50 legbefolyásosabb személy a magyar agráriumban" című kiadványunkban olvasható.
