Az amerikai lepkekabóca inváziós faj, eredetileg Észak-Amerikából származik - közölte a Pilisi Parkerdő Zrt. Európában először Olaszországban, 1979-ben észlelték, Magyarországon csak 2004-ben, budapesti parkokban és díszfákon bukkant fel. Az a legvalószínűbb, hogy mára a dísznövény-termesztés és kereskedelem révén terjedhetett el Európa-szerte. A kártevő így városokból, kertekből került be később az erdőkbe, és nem fordítva, miként a közvélekedés is tartja, vagyis a lepkekabócák fertőzése nem az erdőkből terjed az azokkal határos kiskertek irányába.
A lepkekabóca ráadásul rendkívül polifág, vagyis sokféle szerves eredetű táplálékot fogyasztó faj, hiszen lágyszárúakon, fákon, cserjéken egyaránt megél, ezért találkozhatunk vele például parkokban, kertekben és erdőkben is egyaránt. A kiskert tulajdonosoknak - növényvédelmi szakember bevonásával - az alábbi jó tanácsokat érdemes megfogadniuk.
A védekezés lehetőségei:
- Mindenképpen javasolt növényvédelmi szakember útmutatását kérni.
- Általában javasolt, hogy a fehér viaszos telepeket a fertőzött hajtással együtt folyamatosan vágjuk le, és zsákban gyűjtve távolítsuk el a kertből, majd semmisítsük meg. Így a kártevő felszaporodása megelőzhető, egyedszáma viszonylagos egyensúlyban tartható.
- Kis területen a vegyszermentes védekezés lehetősége is elképzelhető: pl. erjesztett csalán- vagy zsurlólé, esetleg csípős paprika levével gazdagítva ezeket. (E módszer főként a lárvák ellen bizonyulhat sikeresnek.)
- A lárvák és a kifejlett kabóca ellen többféle felszívódó hatású szert említenek, de a leginkább alkalmas szernek az ACTARA nevű készítményt tartják, amelynek beszerzéséhez és használatához kérje növényvédelmi szakember segítségét.
- Vannak még biológiai védekezési módszerek is, amelyek a lepkekabócák petéit és hernyóit támadják. Ezekről bővebben a Magyar Biokultúra Szövetségnél lehet érdeklődni.