Az Európai Unió 2014-2020 közötti költségvetési időszakában a mezőgazdaság és vidékfejlesztés támogatására Magyarország számára összesen 12,39 milliárd euró áll rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy a Magyarországnak jutó összes uniós forrás 36,1 százaléka a Közös Agrárpolitika (KAP) különböző intézkedésein keresztül érkezik. Csak 2016-ban a Közös Agrárpolitika első pillérének forrásaiból származó közvetlen támogatások és a kapcsolódó átmeneti nemzeti támogatások révén összesen több mint 420 milliárd forint áramlik az ágazatba, melyhez még hozzáadódnak a vidékfejlesztési célokra érkező források, valamint a nemzeti költségvetésből finanszírozott különböző támogatási konstrukciók.

A gyakorlatilag 100 százalékban lehívásra kerülő agrártámogatások komoly szerepet játszanak abban, hogy a magyar mezőgazdaság jövedelmezősége az elmúlt években érdemben javult, stabilabbá vált a mezőgazdasági termelők helyzete az utóbbi években megnövekedett áringadozások mellett is, és alapot jelentett ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság kibocsátása 2010 és 2015 között 48 százalékkal, bruttó hozzáadott értéke 85 százalékkal képes legyen bővülni.

Drasztikusan csökkenő agrártámogatások?

A Közös Agrárpolitika 2020 utáni jövőjével kapcsolatban egyelőre semmilyen hivatalos javaslat nem jelent meg, így az agrártámogatások esetleges megszűnéséről vagy drasztikus csökkenéséről szóló információk is csupán találgatások, spekulációk. Az Európai Bizottság az előzetes információk szerint várhatóan 2017 őszén mutatja be a 2020 utáni Közös Agrárpolitikára vonatkozó elképzeléseit, míg a Többéves Pénzügyi Keretre vonatkozó javaslat várhatóan 2017. év végén jelenhet meg. Az érdemi véleménycsere ekkor kezdődhet el, ugyanakkor a lehetséges szövetségesek keresése, érdekeinek összehangolása, egyeztetése már zajlik.

Természetesen a hivatalos dokumentumok hiányában is számos elképzelés, vízió látott már napvilágot az európai agrártársadalom különböző szereplőitől, szervezeteitől. Sokakat közülük az motivál, hogy egy lehetséges forrásvesztéstől kell megvédeni az agrárbüdzsét, és mivel azt érzik, hogy a mezőgazdaság élelmiszer-előállító képességének fontossága már nem biztosít ehhez elegendő érvrendszert, az agrárium által az európai társadalom számára biztosított egyéb, elsősorban környezeti közjavakat igyekeznek a támogatási rendszer minél fontosabb alapjává tenni. Mások a Közös Agrárpolitika reagáló képességét erősítő intézkedéseket szeretnének látni 2020 után. Példálózó jelleggel ilyen az innováció fokozása, amely a versenyképesség egyik fontos alapja, vagy a kockázatkezelési eszközök erősítése, amelytől a termelési kockázatok, piaci válságszituációk és áringadozások hatékonyabb kezelését várják. Az ötletek, elképzelések listája még sorolható lenne.

A magyar álláspont

Annyi bizonyos, hogy újraindult az igazából soha abba sem maradt gondolkodás a KAP jövőjéről, céljairól és eszközeiről. Az európai szintű vitában megjelenő magyar álláspont néhány sarokpontját mindenképpen érdemes áttekinteni. Számunkra alapvetés, hogy magyar oldalról nem tartjuk sem szükségesnek, sem érdekünkben állónak a 2014-2020 között működő rendszer gyökeres átalakítását. A mi célunk emellett megőrizni a 2014-2020 között érkező források reálértékét, valamint a KAP költségvetésében képviselt részarányunkat. Mindenki számára érthetőnek kell lennie ennek a megközelítésnek, ha belegondol abba, hogy Magyarország még mindig igen "fiatal" EU-tag, hiszen mindössze 2013 óta kapja meg azt a szintű támogatást, amelyre a KAP épül.

Mindenképpen fontos ugyanakkor azt is látni, hogy nem vagyunk ebben egyedül, számos nagy tagállam, köztük Franciaország, Spanyolország vagy Olaszország, valamint az újonnan csatlakozott tagállamok többsége is egy erős agrárpolitika fenntartásában, megőrzésében érdekelt. Alapvetően azt gondoljuk, hogy a KAP jelenlegi céljai továbbra is érvényesek, így annak megváltoztatása vagy új célkitűzésekkel való bővítése véleményünk szerint nem időszerű. Amennyiben ez nem lenne megkerülhető, úgy azt csak a megfelelő nagyságú többletforrások biztosításával együtt tartjuk elképzelhetőnek. Habár vannak olyan európai elképzelések, amelyek a jelenlegi két pillér mellé egy harmadikat illesztenének, Magyarország 2020 után is egy erős kétpilléres KAP fenntartásában érdekelt. Azt gondoljuk, hogy a jelenleg működő rendszer elegendő rugalmasságot biztosít a tagállamoknak, hogy a sajátosságaiknak megfelelően alakítsák ki saját modelljüket. Magyar részről mi minden olyan vívmányát használjuk ennek a modellnek, amely valamiért hasznos a magyar mezőgazdaságnak - a maximálisan nyújtott termeléshez kötött támogatások, a fiatal gazdálkodók plusztámogatása, a kisgazdaságok egyszerűsített átalánytámogatása mind ilyen opció. E vívmányok megőrzése fontos feladatunk.

A viták, egyeztetések során számolni kell azzal, hogy biztosan komoly erők fognak megmozdulni Európában a termeléshez kötött támogatások visszafogására vagy megszüntetésére. Tekintettel arra, hogy a hazai állattenyésztési ágazatok támogatásának ez a támogatási forma a legfontosabb elemét képezi, mi mindenképpen fenn kívánjuk tartani legalább a jelenlegi forráskerettel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezekkel a célzott támogatásokkal érdemi segítséget lehet nyújtani a gazdálkodóknak. Bár ennek talán nem nagy az esélye, de alapvető magyar érdekként tekintünk az agrárpolitikák bármilyen mértékű renacionalizációjának elkerülésére is, hiszen az uniós agrárpolitika közös jellege kiküszöböli a verseny torzulását a gazdagabb és szegényebb tagállamok között.

Erősebb, koncentráltabb globális verseny

Láttuk tehát, hogy sok biztos pont, kapaszkodó 2016-ban még nem áll rendelkezésre a 2020 utáni időszakra történő felkészüléshez az ágazat számára. Az bizonyos, hogy a 2014-es átmeneti év után 2015-ben elindított új, korábbihoz képest sokkal komplexebb támogatási rendszer kiszámítható módon áll rendelkezésre a gazdálkodók számára a következő években. Az is bizonyos, hogy a most kiírt beruházási pályázatok keretében megvalósuló beruházások érdemben képesek segíteni a gazdálkodók versenyképességének növelését és ezzel a támogatási rendszerektől való minél nagyobb függetlenségét.

Amíg nem körvonalazódnak a mostaninál konkrétabb irányok a támogatási rendszer jövőjéről, addig annál okosabb tanácsot nem nagyon tudunk megfogalmazni a gazdálkodók számára, mint hogy lehetőségeikhez képest minél komolyabb mértékben erősítsék gazdaságuk versenyképességét, fejlesszenek és fejlődjenek. Leginkább azonban a régi beidegződéseket levetkőzve keressék a tényleges, minél szorosabb együttműködési formákat gazdálkodó társaikkal és a termékpályájuk többi szereplőjével, mivel a legnagyobb kihívás számukra talán nem is a Közös Agrárpolitika 2020 utáni változása, hanem a mind erősebb, koncentráltabban fellépő és globális láncokba szerveződő piaci konkurencia.