A fölös kapacitások lekötése és a magasabb haszon reményében hajdan meglepően sok ismert autógyártó cég vállalkozott mezőgazdasági gépek - leginkább traktorok - előállítására. A luxusmárkák sem maradtak ki ebből a sorból, talán a legismertebb közülük a Modenához közeli Sant'Agata Bolognesében székelő Lamborghini, amely mind a mai napig érdekelt az agráriumban is.

A dühös bikát formázó logójáról könnyen azonosítható olasz cég ráadásul fordított utat járt be, hiszen az alapító Ferruccio Lamborghini előbb olcsó és strapabíró traktorokat készített kiszuperált II. világháborús katonai járművekből, és csak utána méregdrága sportkocsikat. Az ötvenes-hatvanas években a legsikeresebb gyártók közé emelkedett, a szinkronváltós traktort például ők vezették be a piacra.

A módos emberré vált Ferruccio Lamborghini imádta prémiumautókra költeni a pénzét, egyszer azonban olyan mérges lett a Ferrarija gyakran meghibásodó kuplungjára, hogy személyesen Enzo Ferrarinál tett panaszt. A piros márka tulajdonosa viszont dölyfösen azzal utasította el, hogy alighanem a sofőrben van a hiba. Lamborghini ezen úgy feldühödött, hogy 1963-ban megalapította saját autógyárát, és merészen versenyre kelt a Ferrarival.

Az 1970-es évek elején beköszöntő olajválság azonban megrendítette a Lamborghinit, amely előbb a traktorgyártást, majd a sportkocsi-készítést is átadta másnak. A mezőgazdasági erőgépekért immár az olasz központú SDF (SAME Deutz-Fahr) Group felel, míg a közúti járművekért a német Volkswagen konszern.

A bikalogós traktorokat leginkább szőlészeti-kertészeti munkáknál használják, de a 118-193 LE-s Spark modellek vagy a csúcskategóriás (205-238 LE-s) Mach VRT a szántóföldön is haszonnal tevékenykednek. Olaszország legnagyobb autógyártója, az 1899-ben alapított Fiat természetesen maga sem maradhatott ki a traktorgyártásból.

Az első erőgép kifejlesztéséhez már 1910 körül nekiláttak, ám az I. világháború miatt csak 1919-ben került piacra a 702-es típusjelzésű, 6,2 literes, négyhengeres, 30 LE-s motorral felszerelt járművük. Az 1939-ben elkészült Fiat 40 Boghetto az újabb világégés előestéjén pedig meglehetősen praktikus terméknek bizonyult, hiszen gázolajjal, benzinnel, kerozinnal, alkohollal és földgázzal egyaránt működött - éppen mi volt hozzáférhető.

A termelés a harcok befejezése után felfutott, és 1957-ben már a százezredik Fiat traktor gördült le a szerelőszalagról. Érdekesség, hogy 1983 környékén Magyarországnak is sikerült importálnia mintegy 200 darab, 8,1 literes, hathengeres, 180 LE-s Fiat 1880 DT erőgépet. Az Iveco motorok jól bírták az állami gazdaságokban kapott extraterhelést, a kuplungok azonban viszonylag gyorsan tönkrementek, és ez komoly szerepet játszott abban, hogy a Fiatokat pár év múlva már a strapabíróbb John Deere traktorokra cserélték.

1977-ben egyébként az olasz gyár tulajdonosváltáson esett át, ami után az erőgépeknél korábban megszokott narancssárga színt a burgundivörös váltotta fel, a név pedig FiatAgrira módosult. 1991-ben az olaszok 80 százalékos részesedést szereztek a Ford New Holland vállalatban, ám a bevásárlással egy időben hátrébb is léptek, és a traktorok (többszörös átalakulást, tulajdonosváltást követően) immár Case IH néven ismertek a gazdák előtt. A motorokat viszont az FPT biztosítja számukra, ami a 2005-ben alapított Fiat Powertrain Technologies rövidítése, vagyis a torinóiak továbbra is ott szorgoskodnak a háttérben.

A cikk saját termék népszerűsítését szolgálja.