Képtelen növekedésnek indulni a magyarországi sertéslétszám, annak ellenére, hogy határozott kormányzati szándék érzékelhető az állománynövelés mögött. A számok azonban árulkodóak: a 2010-es kormányváltás évében 3,17 millió disznót tartottak az országban, amely - a KSH adatai szerint - 2016-ra 2,89 millióra csökkent. A köztes években pár százezres ingadozás volt megfigyelhető, de a csúcsot a hét évvel ezelőtti érték jelentette, míg a mélypontot a tavalyi szám.

2012-ben hirdették meg a sertéságazati stratégiát, amelyen már 2010 őszén dolgozni kezdtünk az akkor hatalomra került új kormány kezdeményezésére. Ebből a stratégiából végül néhány elem megvalósult, néhány nem, párat pedig bevezettek ugyan, de túl lassan - összegezte az előzményeket Fekete Balázs, a Hód-Mezőgazda Zrt. állattenyésztési igazgatója, aki 2008-2016 között a Magyar Állattenyésztők Szövetségének (MÁSZ) elnöki tisztét töltötte be, és ebben a minőségében vett részt a sertésstratégia kidolgozásában.

Több tényező együttes eredménye, hogy nem nő a sertéslétszám, közülük az egyik legfontosabb a genetikai oldal - emelte ki Fekete Balázs. Elmondása szerint a hazai tenyésztést a kormány jelentősen támogatta volna egy magyar mesterséges termékenyítő állomás létrehozásával, ám ez máig nem valósult meg. Egyetlen kapavágás sem történt, évek óta különböző területi viták zajlanak, amelyek komolyan akadályozzák az ügy előrehaladását. Megoldás született viszont a sertés-tesztállomásra vonatkozóan: az atkári teljesítmény-vizsgáló állomást ugyan bezárta az állam, de helyette Herceghalomban készült egy felújított tesztállomás a NAIK Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatató Intézetének berkein belül.

A program javára írandó, hogy az állam támogatást nyújtott a Magyar Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesületének, mégpedig a genetikai anyag beszerzésében. Mindez azonban ma már nem számít túl hatékony segítségnek, hiszen a sertéstenyésztésben részt vevő két-három világcég a sokszorosát fordítja - a tenyésztési alapkutatástól kezdve a tenyészállatok gyakorlati kihelyezéséig, értékesítéséig - annak az összegnek, amit például a magyar állam erre a célra elkölt, márpedig így nehéz versenyezni. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a sertésnemesítés is genom alapon történik ma már, miközben mi még a hagyományos tenyészérték-becslést vagyunk kénytelenek alkalmazni - emelte ki Fekete Balázs.

Sok telep tudott élni az elmúlt években meghirdetett ÁTK-pályázatokkal, és a korszerűsítésekre szükség is volt a MÁSZ egykori elnöke szerint, de alapvetően ez sem lendítette fel a sertéságazatot. Új telep alig épült (a kiírások ezt sokszor nem is tették lehetővé), vagyis az elköltött pénz legfeljebb csak arra volt elég, hogy ne essen vissza drasztikusan az állatlétszám, és ne zárjanak be nagy számban a telepek. A legutóbbi ÁTK-pályázat még el sincs bírálva, ráadásul olyan elenyésző összeg került kiírásra a sertéstenyésztők részére, hogy az is csak a létfenntartáshoz lesz elegendő.

Az állami illetékesek leggyakrabban 6-7 milliós sertésállományt vizionálnak, ám a duplázásra egyelőre a feldolgozók sincsenek felkészülve. Olyan régóta 3 millió körül ingadozik a létszám, hogy a vágóhidak kapacitása is nagyjából erre állt be. A stagnálásra utal az is, hogy évek óta csökkenő tendenciát mutat a hízóimportunk, de még így is nettó importőrök vagyunk, hiszen a kivitel is jelentősen visszaesett. A magyar vágóhidak jó része korszerűtlen, kicsi és nem hatékony - mondta Fekete Balázs, aki szerint az életszínvonalnak is jobban kellene nőnie ahhoz, hogy a magyar vásárló először ne az árcédulát nézze meg, hanem a hazai termék mellett döntsön akkor is, ha az kis mértékben drágább.

Hasznos lépés volna termelői tulajdonba juttatni néhány feldolgozó üzemet, amire a tejágazatban már született példa, de ennek előnyeit támasztja alá a dán sertésszektor működése is. Mivel a vágóhidakon is jelenik meg némi eredmény, a tulajdonos termelő abból a haszonból is részesül, vagyis a visszaosztás révén még inkább megéri neki a jószágtartás. Egyébként az utóbbi esztendőkben sokat javult a magyar termelők és feldolgozók kapcsolata, ma már a legtöbben szerződéses alapon, a mindenkori német, holland heti átlagárhoz kötve értékesítik az elkészült vágóállatot, míg öt-tíz éve ez még "neppereknek" kiszolgáltatva történt meg.

Hiányzik viszont idehaza az igazi termelői összefogás - vélte Fekete Balázs. Van ugyan két tucat termelői csoport, ám ezek kizárólag értékesítést végeznek, az egyéb lehetőségeket, például a közös beszerzést nem használják ki. Ilyen szervezetből három-négy is elég lenne itthon, mert e nélkül is megosztottak a termelők, ráadásul az állam sem ösztönzi őket összefogásra.

A sertésállomány stagnálása annak is betudható, hogy jelenleg a fejlesztések elmaradnak az ágazaton belül, mert mindenki a pályázatok elbírálására vár. Emiatt a rendszerben egyfajta "helyben járás" tapasztalható - mondta Nagy Tibor, a Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgató érdekeltségébe tartozó Bóly Zrt. sertéságazat-vezetője. A Bonafarm Csoporthoz tartozó cég szakembere szerint a PRRS-rendelet következtében is sok olyan telep van, amely már leürítette fertőzött állományát, és pályázatot adott be, hogy újratelepítés előtt felújítsa telephelyét. Viszont ők is a pályázatok elbírálására várnak, így egyelőre nem terveznek beruházást.

Nagy Tibor úgy látja, árak tekintetében jelenleg kedvező a sertéságazat helyzete, ezért már rövid távon növekedés várható. A piaci árak 400 forint fölött vannak kilogrammonként, miközben önköltség tekintetében a jó termelők 320 forint környékén képesek előállítani. Nagyban segítené a biztonságot az integrációs termelés kialakulása is, ami már elindult Magyarországon, és a Bóly Zrt. is ezt preferálja. Kiszámíthatóságot, nagyobb biztonságot nyújt a szereplőknek, és lehetőséget a hosszú távú tervezésre.

A Bonafarm Csoport érdekeltségébe tartozik a Mohácson felépített új vágóhíd, amely egy műszakban évi egymillió sertés levágására lesz képes. A következő évre 600 ezer jószág beszállítását tervezik az integrációban részt vevő partnerektől, amit 2020-ra 750-800 ezerre növelnek, a maradékot pedig a piacról szerzik be. A korszerű technológiával, alacsony költséggel feldolgozott húst a nemzetközi piacon könnyebben lehet értékesíteni. Ha pedig kereslet lesz a piacon hízósertésre, akkor az új vágóhíd vevő lesz az alapanyagra, ezzel segíti a termelőket, és biztosan mindig ki is fizeti őket, ami az elmúlt időszakban nem minden piaci szereplőre volt igaz - mondta Nagy Tibor.