Első lépésként szerezünk be néhány agyagcserepet, lehetőleg olyat, amelynek az alja nem szögletes, hanem gömbölyű. Ezután mindegyik cserépbe két sorban fúrjunk lyukakat, lehetőleg közel a cserép aljához. A fúrást a legegyszerűbben úgy valósíthatjuk meg, ha mindegyik cserepet nyílásával lefelé fordítva a földre helyezzük, lábunkkal megtámasztjuk, mert így biztosan stabilan maradnak majd a fúrás során.
Ha elkészültek a kifúrt cserepeink, ássunk annyi gödröt a virágoskertünkben, ahány cserepünk van, lehetőleg minél közelebb a növényekhez. A lyukak olyan mélyek legyenek, hogy a cserép teljesen beleférjen, és körülbelül 1-2 centiméter maradjon a földfelszín felett. Ássuk be a cserepeket a földbe, és törekedjünk arra, hogy a fúrt lyukak teljesen a gödör alján, jól "elföldelve" legyenek. Vigyázzunk, hogy a cserepek nyílását nehogy beássuk, ugyanis szükségünk lesz rájuk.
Ha ezzel megvagyunk, nincs más dolgunk, mint körülbelül a háromnegyedéig megtölteni vízzel az összes cserepet. Pár nap múlva a víz szépen lassan beszivárog majd a földbe, a növényeink közé. Ha elfogyott a víz a cserepekből, ismételjük meg a műveletet, és töltsük meg a cserepeket újra. Ha ez a víz is elfolyt, nézzük meg, sikeres volt-e a víztakarékos öntözőnk. Ha ugyanis leásunk kicsit a földbe kezünkkel, érezni fogjuk, hogy bizony nedves a föld a virágágyásunkban, vagyis a víz folyamatosan eljut majd virágainkhoz, és nem folyik el feleslegesen. Ez a módszer emellett még kiváló az esővíz gyűjtésére és hasznosítására is.
Cikkünk ötletét egy szuper videó adta, amelyben pontosan nyomon követhetjük a módszer alkalmazását. A videóért köszönet a szerzőnek.