Vadgyümölcsök a kertben

A kert a természet egy szelete, ahol a természetes folyamatokra építünk, de ezekre némiképp „rászabályoz” az ember. Ezekre a beavatkozásokra szükség is van, különben a betelepített kultúrnövényeinket hamar elnyomnák a gyorsabban fejlődő agresszív gyomok. A versengésben kultúrnövényeink segítségünk nélkül azért maradnának alul, mert az idők során ezek a haszonnövények sokat alakultak, de nem csak jó irányba. Amikor a természet ad, akkor egyúttal valamit elvesz. Kultúrnövényeink termései nagyok, ízletesek hiszen ez volt a nemesítési cél, de cserébe ezek a növények sokkal érzékenyebbek a betegségekre, és fejlődésük üteme sem veszi fel a versenyt a vad fajokkal.

Érdemes megfontolni ezért a kertekbe egy-két vadon is termő erdei gyümölcsfaj betelepítését, főleg olyan extenzíven művelt kertekbe, ahol nincs sok idő a növények gondozására. Ilyen lehet egy távoli nyaraló, ahová csak ritkábban jut el a tulajdonosa. Ezek a fajok általában gyors növésűek, ellenállók a betegségekkel, kártevőkkel szemben és gyümölcsöt is teremnek bár más jellegűt, mint a kultúrnövények. Ültethetünk somot a kertbe (ennek a piros mellett sárga gyümölcsű változata is van), vadrózsát, aminek a csipkebogyója sokféleképp felhasználható. De a vadkörte, vadalma, vadszilva, fekete bodza, berkenye, homoktövis, eperfa, mogyoró.

Díszfák, melyek teremnek, gyümölcsök melyek díszítenek

Bár konténeres díszfákat az év szinte bármely időszakában lehet ültetni - kivéve amikor fagyott a talaj - hamarosan elérkezik a szabadgyökerű ültetési időszak. A szabadgyökérrel kitermelt fák sokkal olcsóbbak, mint a cserépben neveltek, ám ezeket csak akkor lehet ültetni (ősszel, vagy tavasszal) amikor nincs rajtuk lomb, és nem fagyott a talaj. Arra nagyon ügyelni kell, hogy a gyökereik ne száradjanak ki, tehát szállításkor is legyenek fóliába csomagolva, ültetés után pedig alap a beiszapolás. Az őszi ültetések előtt érdemes átgondolni, hogy milyen fajokat és fajtákat szeretnénk a kertünkbe és ezt összefüggésében is érdemes látni. Jó, ha úgy válogatjuk össze a gyümölcsöket, hogy késő tavasztól késő őszig mindig teremjen valami. Ez az időbeli eloszlás olyan szempontból is jó, hogy mindig ad valamit a kert, másrészt nincsenek dömpingidőszakok. Hiszen, ha valaki egyféle gyümölccsel, például szilvával ülteti be az egész kertet, akkor csak annak érésekor lesz gyümölcs, de akkor annyi, hogy nem győzi enni, és befőzni.

A fajtasorokat tervezve érdemes néhány dísz gyümölcsöt is tenni a kertbe. Ezek ugyan kevesebbet teremnek, mint a kifejezetten gazdasági fajták, de emellett díszítőértékük is jelentős. Őszibarackból is van bordó levelű változat, de szintén ilyen színű levelével díszít a vérszilva is. A szilvának kapható fehéren mintázott bordó levelű változata is, és bodzából is van szeldelt levelű, bordó, vagy sárgás színű változat. Alapból a nagycserepes, dézsás tartásra teraszokra „tervezték” a törpe, vagy oszlopos balkongyümölcsöket, ám ezek jól mutatnak kiültetve a kertben is, és még némi gyümölcsöt is teremnek.

Évelő lágyszárúak többféle hasznosításra

Az ősz az évelő növények ültetésére is ideális, sőt ilyenkor a legegyszerűbb tőosztással szaporítani ezeket. A tőosztással szaporítjuk, és egyben ifjítjuk az állományt, hiszen az évelő növényeket 3-5 évente érdemes más helyre átültetni, különben leromlik a növény, főleg a talajuntság miatt. Számos olyan dísznövény van, mely egyben gyógynövény is, ilyenek ültetésével két legyet ütünk egy csapásra. Az egynyári és évelő fogalmak a klímaváltozás miatti enyhe teleink kapcsán kezdenek összemosódni. A festőmályva és a mórmályva szárított virágszirmaival gyógytea keverékeket színezhetünk, de a szárított virág és a levelek egyaránt köhögéscsillapító hatásúak. A körömvirág szárított virágszirmainak teája gyomor és bélrendszeri betegségeknél hasznos. Levesek saláták fűszerezésére is használhatók a frissen szedett szirmok. Olajos kivonata bőrtápláló, hámosító hatású. E növények jó példák arra, hogy korábban egynyáriak voltak, ám az utóbbi években túlélik az enyhe teleket és nem ritka, hogy előző évi körömvirágot látunk melegebb február végi napokon virágozni.

Ez az újszerű, „évelőként viselkedés” a betakarítási szezon és díszítő érték szempontjából előnyös, de hosszú távon nem az, hiszen nem természetes, mert az egynyáriaknak a természet eredeti rendje szerint télen el kellene pusztulniuk. De a hagyományosan évelő lágyszárúak között is rengeteg olyan faj van, ami dísznövényként évelő ágyásba is alkalmas, és emellett gyógynövényként is hasznos. A bíbor kasvirág nagy virágai látványosak, emellett előnye, hogy hosszan virágzik és a virágából készült tinktúra immunerősítő hatású.

A csicsóka nagy zöldtömeget ad, így jó háttérnövénynek, ősszel pedig kicsi, napraforgóra emlékeztető virágaival díszít. Gumója zöldségként fogyasztható, de egyben gyógyhatású is. Rostokban gazdag, segíti az emésztést, fogyasztásával csökkenthető az édesség iránti vágy és a fáradtság. A kerti kakukkfű, és más kakukkfű fajok alacsony növésű évelők, vagy törpecserjék. De annyira kicsik, hogy sok évelő lágyszárú is túl nővi őket, így „törpecserjeségük” csak abban áll, hogy vannak fásodó szárrészeik, amiből kihajtanak tavasszal. Lilás virágaik és számos levélszínváltozatuk (zöld, ezüstös, fehér szegélyű, sárga szegélyű) miatt a díszkertben ágyásszegélynek alkalmasak és a sziklakertben is helyet kaphat, mindamellett hogy kiváló fűszernövény és erős baktériumölő hatása lévén fertőtlenítő hatású gyógynövény.

Érdemes még megemlíteni a leveldulát, mely szintén díszítő értékkel is rendelkező nagyon hosszú életű gyógynövény, virágával teakeverékek mellett sütemények is ízesíthetők. A rozmaring is egyre könnyebben áttelel hazánkban is, látványos növény és hasznos fűszer. De a szurokfű félék is helyet kaphatnak a díszkertben és akkor kéznél lesznek a konyhai használathoz is. A cickafark fehér virágú alapfaja hazánkban vadon mindenfelé előfordul, teája gyulladáscsökkendő, görcsoldó, antiszeptikus hatású. Számos színes virágú díszváltozata is létezik, melyek látványosabbá tehetik a virágágyásokat.