Érdemes tudni, hogy a kiskertekben csak a III. kategóriás forgalmazási engedélyű növényvédő szereket lehet használni, így cikkünkben minden kártevő neve alatt ilyen hatóanyagok szerepelnek (a zöld sávban először a hatóanyag neve és rendeltetése olvasható, alatta pedig felsorolva az összes növénykultúra, amelyben használható az adott hatóanyag). Az őszi kártevőknél fontos tudni, hogy jelenleg vándorolnak a még élő, zöld növényekre, és hamarosan telelőre vonulnak. Jó hír azonban, hogy számtalan olyan hatóanyag van, amelyek növényvédő szereit több kártevő ellen is felhasználhatjuk.

1. A zöld vagy vándorpoloska leginkább a paradicsomon, a paprikán és a hüvelyeseken károsít. A kifejlett egyedek mozgásképesek egészen 7 fokig, és csak 1 fokon dermednek meg. Ősszel a felnőtt példányok meleg helyet keresnek, elbújnak különböző repedésekben, de lakásokba is berepülnek, így képesek áttelelni. Jelenlétüket a leveleken, zöldségeken szúrásainak, emésztőnedveinek nyoma jelzi. A felnőtt példányok ügyesen álcázzák magukat a zöld leveleken, de a lárvák könnyen észrevehetők.

2. A bodobácsok a poloskák alrendjébe tartoznak, kellemetlen szagot azonban nem árasztanak.

Táplálékuk elsősorban a hársfa és a mályvafélék termése, de szükség esetén megeszik a papsajtot, akácot, cukorrépát, padlizsánt, földiepret és rebarbarát, sőt korhadó növényi részeket és rovarok, csigák, hernyók tetemeit is. A verőköltő bodobács nem tartozik a kártevők közé, telelőhelyet keresvén mozog tömegesen. A házfalakat, napsütötte párkányokat tömegesen lepheti el, időnként téli időszakban is. Jól kivitelezett szúnyoghálókkal megakadályozható a beltérbe való bejutásuk. Csak akkor javasolt ellenük rovarirtással védekezni, ha nagy számban sütkéreznek a falon, továbbá ha bejutnak a lakótérbe. Kárt itt sem okoznak, undor keltésükkel azonban zavarják az emberek nyugalmát.

3. A bagolylepkéknek rengeteg faja van, a leggyakoribb és a legnagyobb kártételeket okozó azonban a gyapottok bagolylepke, amely jelenleg még a zöld virágzó növényeken károsít.

Általában nyártól károsíthat, és a paprikán,a paradicsomon és a babon szokott jelentős károkat okozni. Egyetlen jól fejlett nőstény akár ezer petét is lerakhat. A hernyók bármely növény, bármely tokoferol-, vagyis E-vitamin tartalmú szaporító szervén képesek felnőni. A hernyók a bimbókon, a virágokon, vagy a terméseken fejlődnek ki.

4. A levéltetvek még most is váltanak gazdanövényt, és telelésre készülnek.

Táplálékuk a növény rügyeinek, friss hajtásainak, leveleinek édes nedve. Általában a növények zsenge leveleit szivogatják, és ezzel gyengítik és fertőzik meg azokat. A levelek torzulnak, összesodródnak. Mézharmatot választanak ki táplálkozásuk során, amelyet a hangyák előszeretettel fogyasztanak. Ha a növényeken sok hangya figyelhető meg, ott valószínűleg levéltetvek is vannak. Sok növénybetegséget terjesztenek és vírusvektorok, valamint többnyire rendszer nélküli csoportokban élnek. 

5. Az aknázómolyok többsége a gyümölcsfák fertőzött lehullott levelein telel, ugyanis ez a kártevő nem a gyümölcsöt károsítja, hanem a növény levelét.

Ezt azonban olyan mértékben teszi, hogy a nyár derekára akár le is hullhat az összes levél a fáról. Az ellenük való védekezés meglehetősen nehéz, mert elsősorban az első nemzedék ellen kellene egy-két, jól időzített permetezéssel védekezni. Azonban gyakran a kártevő első nemzedékének rajzása egybeesik a virágzással, és ilyenkor egyrészt nehezen vesszük észre a lombkoronában cikázó fehér lepkéket, másrészt pedig csak olyan készítményeket lehet használni, amelyek a méhekre nem veszélyesek. Alapvető fontosságú tehát a megelőzés, ugyanis egy súlyos fertőzés esetén a lehulló lomb vesztesége azt idézi elő, hogy nem tudja kifejleszteni a növény egészségesen a már megkötött gyümölcsöket. Ezzel nemcsak az adott évi termést, hanem a következő év hozamát is veszélyeztetik. A védekezést érdemes a tömeges lárva kelés idején elvégezni.