Minden a pénzről szól. A területalapú támogatás hektáronkénti bő 70 ezer forintjából csak 25 ezret kap meg gyakorlatilag mindenki, 45 ezret csak a kisebb méretű gazdaságok. Ám a 25 ezres támogatási hányadnak is vannak feltételei, ezek a zöldítési előírások.
Két elem könnyebben teljesíthető, egy nem
A zöldítés két eleme könnyen teljesíthető (a meglévő gyepterületek fenntartása és legalább 3 kultúra vetése egy 30 hektár feletti gazdaságban). Viszont a harmadik elemét nem kedvelik a termelők: a szántóterület 5%-át ökológiai célokra kell fordítani, azaz nitrogénmegkötő vagy talajszerkezetjavító növényt kell vetni, a területet pihentetni, búvóhelyként tájképi elemeket védeni stb.
Idén az uniós zöld lobbi át akarta vinni az Európai Bizottságon, hogy az ökológiai célterület 7%-ra nőjön. A kezdeményezés elbukott, viszont cserébe belementek a bürokraták a zöld terület valódi zölden tartásába: kitiltották róla a vegyszereket. Így veszélybe került a gazdaságok 25 ezer forintos támogatási hányada is.
Ennyire nehéz herbicid nélkül?
A szaktárca sajtóirodája arról győzködi a termelőket, hogy nem nehéz a széles sortávra vetett szóját megkapálni. Ez igaz, de a sorjában attól még embermagasra nőhet a parlagfű. Borsodban, a Sajó mentén még csak megoldják kézi erővel a dolgot - itt sok a munkanélküli, a három tonnás termésből meg kijön az órabérük -, viszont Baranyában lasszóval sem lehet kapás brigádot fogni... Egyszóval herbicid nélkül ma már a legtöbb üzemben nem megy.
Másképp zöldíteni?
A termőterület 5%-át érintő zöldítési előírásnak nemcsak pillangóssal lehet megfelelni. Másodvetésben, 60 napos kötelező állomány-fenntartással is teljesíthető az elvárás. Csakhogy hazánkban jellemzően keresztesvirágú, azaz "repcerokon" növényeket vetünk be erre a célra. Idén a repcét már bő 300 ezer hektárról (!) takarítottuk be. Semmi szükségünk rá, hogy még egy másodvetésű növénnyel is tápláljuk a kártevőit.
Persze a lucerna is lehetne alternatíva: szálas fehérjenövényként mintegy 20 ezer forintos támogatást élvez hektáronként, és nem igényel vegyszert. Viszont alig van ára, és keményen gyomosítja a következő kultúrát. Akkor maradjunk a parlagnál? Azon túl, hogy egy szezonon át így egy fillért sem hoz a terület, ha tárcsázni kell, még sokba is kerül parlagfűmentesen tartani. Nincs jó megoldás.
Termeléshez kötött támogatás: marad!
Hazánk gáláns módon, mintegy 60 ezer forintnyi termeléshez kötött hektáronkénti támogatással is segíti a szójatermelést. Ez idén egy kicsit kisebb összeg lesz, mivel 70 ezernél is több hektárra kell szétosztani a támogatási keretet. A kisebb termelőket igencsak motiválta ez a plusz pénz. Akár a 100 ezer hektárt is átléphette volna a hazai szójatermő terület, ha adunk elegendő időt a növény "megtanulására".
Szójában a kudarcok legfőbb forrása a gyomkérdés. Aki csak a támogatás miatt kezdett el foglalkozni a kultúrával, az most valóban kiszállhat a buliból. A rutinos termelők azonban stabilan tarthatják a 40-50 ezer hektáros termőterületet. Vegyszeresen persze. Úgyhogy ők is kénytelenek lesznek parlaggal, vagy lucernával teljesíteni az 5%-ot, azaz veszíteni a potenciális bevételből.
Mi lesz a következménye?
Az intézkedés érthető, de a következménye az lesz, hogy megakad az éppen lendületbe jött Duna Szója program. A kezdeményezés 2012-ben azért jött létre, hogy Európa fehérjeéhségét az állati takarmányozásban GMO-mentes forrásból enyhítse. Mára 14 ország csatlakozott hozzá Európában, sőt, Ukrajna is tagja a maga 2 millió hektáros (!) szójatermő területével. Rá nem vonatkoznak az uniós előírások. Sőt, a GMO-mentességet sem veszi túl komolyan. Szóját exportálni viszont vámmentesen tud az öreg kontinensre. Európa ismét faramuci döntést hozott: nem kell a GMO, de nincs belső alternatíva. Úgyhogy marad a töretlen import.
Gönczi Krisztina
