Hihetetlen célkitűzések a világ baromfiiparában

Agrárszektor
A budapesti Vajdahunyad várban megrendezett baromfi világnapi konferencián idén a csirkék takarmány-hasznosítása terén hangzottak el a legmegdöbbentőbb számok. Az előadók részletesen kitértek a változó fogyasztói igényekre és a globális baromfipiac szeszélyeire is.

Egyszerre van jelen a világban a népesség-növekedésből fakadó mennyiségi igény és a nyugati országok kényes fogyasztóinak minőségi elvárásai. A Baromfi Terméktanács szokásos éves rendezvényén ezért a hallgató nem is mindig tudta eldönteni, hogy tuljadonképpen mire is buzdítják az előadók a  termelőket. James H. Sumner, az USA Baromfi- és Tojásexport Tanácsának elnöke  arra hívta fel a figyelmet, hogy pillanatnyilag mintegy 90 millió tonna baromfihúst termelnek az országok, de 2027-re már hozzávetőleg 134 millió tonnát fog igényelni a népesség. A fogyasztásbővülés 60 százaléka Ázsiában következik be. Ha a Föld teljes lakosságát nézzük, akkor az egy főre eső baromfihús-fogyasztás ma mindössze 12 kg/év, de az összes húsféleséget vizsgálva ez növekszik a legdinamikusabban. Magyarország a fejenkénti baromfifogyasztásban a világ élbolyában van. 

Mindössze négy országban esznek évente több mint 40 kg szárnyast, Magyarországot (41 kg/fő/év) csak az USA, Brazília és Argentína előzi meg, az "üldözőboly" jelentős, 10 kilogrammos lemaradással követi az élcsapatot.

Piaci folyamatok

James H. Sumner a piaci kihívásokkat tekintve a brazilok értékesítési lehetőségeit boncolgatta, különös tekinttel a Kínával vagy az EU-val folytatott kereskedelmükre, illetve rámutatott, hogy egyetlen baromfiinfluenza-járvány évekre átrendezheti a piacot. Brazília a világ baromfiexportjának bő harmadát uralja, és minden fontos célországban jelen van Szaúd-Arábiától kezdve Ázsián át Dél-Afrikáig. Az USA 27 százalékos részesedésel a második legnagyobb exportőr, de csak néhány országba szállít számottevő baromfimennyiséget, ezek közül ma a legfontosabb Mexikó. A 2015-ben kitört madárinfluenzával az USA a korábban exportált érték mintegy harmadától esett el, de az olyan gazdaságpolitikai fordulatok is, mint az orosz embargó, teljesen át tudják rajzolni a piaci erőviszonyokat. Míg korábban Oroszország és Kína mintegy 20-20 százalékban részesedett az amerikai baromfiexportból, addig mára ez a két ország eltűnt a célországok közül, helyüket Mexikó, Hongkong és Kuba vette át.

 

Kína folyamatosan felfejleszti saját állattenyésztési ágazatát, és bár az USA mögött a világ második legnagyobb baromfifogyasztója, éppígy a második legnagyobb termelője is, így a legtöbb importot igénylő országok között nincs jelen.

Japán, Hongkong és Mexikó szorulnak rá a leginkább a baromfifélék és a belőlük készült húsok behozatalára.

EZ IS ÉRDEKELHET
A világ harmadik legnagyobb baromfifogyasztója az Európai Unió (benne a világelsők közé tartozó Magyarországgal), ám termelésben nem képes ez a régió követni az igényeket. Nem csoda, ha a világ harmadik legnagyobb termelője, Brazília számára felvevőpiacot jelentünk, mégha a többi partneréhez mérten kicsinyke is ez a piac. Az unió szemszögéből nézve viszont fontos exportőr Brazília, ezért lényeges a Mercosur-országokkal folytatott szabad-kereskedelmi tárgyalás kimenetele, amit egy kissé túlhevített baromfihús-botránnyal igyekszünk kedvezőbb mederbe terelni.

Az amerikai előadó rámutatott a változó fogyasztói preferenciákra is, amelyek kikényszerítetették a kíméletes vágást, a szabadtartást, az antibiotikum- és GMO-mentes termelés megjelenését, a lassú hizlalású állományokat, és hamarosana a vakcinamentességet is kikövetelhetik. James H. Sumner emlékeztetett rá, hogy a fogyasztók kevés ismerettel rendelkeznek az állatok igényeiről és a tartásáról, és még kevésbé vannak tisztában a szabadtartás vagy az ökológiai termelés erőforrásigényével. Például Hollandiában a 41 nap helyett 51 nap alatt felhizlalt brojlercsirke egyetlen kilogramm húst 20 százalékkal több CO2- kibocsátással épít be a testébe. Minél szabadabb egy tartásmód, annál több vizet, táplálékot és takarmánytermő-területet igényel, amelynek művelése több gázolaj felhasználásával párosul. Dr. Horn Péter akadémikus arra is rámutatott, hogy a végtermék minőségében kimutathatatlan az eltérő tartásmód hatása, ám árában (és tojás esetében az ürülékkel való szennyezettségben) lényeges az eltérés. Nem véletlen, hogy Japán szó szerint betiltotta az alternatív tojáselőállítási rendszereket.

Európa kivételezett helyzetben van: van elég termőföld és fizetőképes kereslet is az extraigények kielégítésre.

A belső piacunkon egyre erősödnek a speciális minőségi elvárások, miközben a termelési potenciálunk is lendületesen nő, így Ázsia mennyiségi igényeire is van válaszunk - mutatott rá  Adrian Westrate, a holland Rabobank ügyvezető igazgatója. A termelés mennyiségi bővülése leginkább Kelet-Európára, azon belül is Lengyelországra jellemző (évi 9 százalékos bővülés!), hiszen ez ehhez szükséges föld és víz is itt áll rendelkezésre. Az előadó a hollandok praktikus, kereskedői szemléletével felvázolta, hogy a termelés súlypontjait egyre keletebbre kell helyezniük a nyugat-európai befektetőknek (Ukrajna is célpont), illetve folytatni kell a feldolgozókapacitások bővítését, ahogy azt mi, magyarok is példaértékűen tesszük. Ugyanakkor követni kell a réspiacok igényeit, és olyan hívószavakkal rezonálni a fogyasztói elvárásokra, mint "egészséges", "környezetbarát", "állatbarát" és "helyi" termék. A holland előadó rövid távon több piaci kockázatot is felvázolt, ezek részint kereskedelmet korlátozó intézkedések (állategészségügyi kifogások, antidömping vámok), de a baromfiinfluenza és az olajár alakulása is lényegesen módosítja az értékesítés árbevételét.


A termelés válaszai a kihívásokra

Szakmai szemszögből a legérdekesebb számokkal dr. Dublecz Károly (Pannon Egyetem) szolgált. Mára a genetikai fejlődés olyan mértékű, amit maga a csirke sem képes lekövetni: a Cobb és Ross hibridek olyan tempóban tudnak nőni, ami a szívüket, tüdejüket, májukat túlterheli, a metabolikus zavarok pedig a hús elváltozásaiban is megjelenhetnek (fehércsíkos és elfásodott mellhús). A megoldás a takarmányozás hozzáigazítása a megváltozott igényekhez, olyan receptúrák készítése, amelyek emészthető aminosavtartalmukban, energia-fehérje arányukban, aminosav- és zsírsavösszetételükben, nyersrost- és hasznosítható foszfortartalmukban minél pontosabban igazodnak az adott állomány és korosztály igényeihez. Ma már rendelkezésre áll az a technikai háttér (NIR), amellyel a takarmánykeverőbe beérkező alapanyag valamennyi fontos paraméterét mérni, és a tápok összetételét ennek megfelelően pillantról pillantra módosítani lehet. De akár a telepen belül is ki lehet alakítani olyan precíziós takarmányozási technológiát, amelyik akár naponta más arányokat kever ki az "energia" és a "fehérje+premix" tartályból. Így megoldódna az életkor szerint differenciált táplálás, és ellensúlyozható lenne a meleg időjárásban csökkenő takarmányfelvétel hatása is.

A kutatások ma mér elképesztő részletekig vizsgálják a takarmány és a bél baktériumflórája vagy a gének működésének kapcsolatát. Eközben a tartástechnológia is igyekszik válaszokat adni a takarmányozási igényekre, például lehetőséget adva a kibújó csibéknek az azonnali táplálkozásra, vagy a hím- és nőivarú állományok szétválasztása révén az eltérő fejlődési erélyüket használja ki. De történnek kísérletek a telepített állomány méret szerinti szétválasztására is a 10. napon, hogy a további fejlődésük homogénebb legyen. A genetika, a tartás és takarmányozás együttes fejlődése odavezetett, hogy ma 1,6 kg tápból állít elő 1 kilogramm húst a brojler. A csirkehús-előállítás hatékonysága az egyetlen, amelyik a haléval versenyképes, de utóbbi hidegvérű és a vízben él, így sem testének fűtésére, sem erős csontozat építésére nem pazarol energiát. Eddig úgy tűnt, hogy a hal 1/1-es takarmány-hasznosítása verhetetlen, de egy nagyüzemi kísérletben sikerült a brojlerrel is a haléhoz hasonló takarmánykonverziós szintet súrolni.

Reális célkitűzéssé vált az egy kilogramm tápból egy kilogramm hús előállítása.

 

 

Ez annál is bámulatosdabb, mert a haltakarmány 50-60 százaléka fehérjéből áll, míg a brojleré csak nagyjából 20 százalékban. Dublecz Károly szerint a takarmánygyártók már most nyugodtan visszafoghatják a tápokban a fehérjearányt, egy 2 százalékos csökkenést nem érezne meg a baromfi-előállítás. A fenti eredmények nemcsak gazdaságossági, hanem környezetvédelmi szempontból is jelentősek. Hozzájárulnak az ammóniaemesszió-csökkentési kötelezettség teljesítéséhez, és kevesebb erőforrás felhasználását eredményezik.

EZ IS ÉRDEKELHET
Mindeközben ne felejtsük el, hogy termelői oldalról egyre nehezebb a tartási-takarmányozási körülményeket a genetikai és technikai lehetőségekhez igazítani. Az átlagos telepi technológia és a modern hibridek viszonya olyan, mintha egy versenyautót akarnánk felpörgetni a városi utakon. Pillantnyilag a három etetési fázissal és az ivar szerint szétválasztott hizlalással küszködünk, a precíziós táplálás még messze van. Azért egy tucat magyar gazdaságban már igenis megy az 1,5-1,6-os takarmánykonverzió.

 

 

NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?