Egyszerre van jelen a világban a népesség-növekedésből fakadó mennyiségi igény és a nyugati országok kényes fogyasztóinak minőségi elvárásai. A Baromfi Terméktanács szokásos éves rendezvényén ezért a hallgató nem is mindig tudta eldönteni, hogy tuljadonképpen mire is buzdítják az előadók a termelőket. James H. Sumner, az USA Baromfi- és Tojásexport Tanácsának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy pillanatnyilag mintegy 90 millió tonna baromfihúst termelnek az országok, de 2027-re már hozzávetőleg 134 millió tonnát fog igényelni a népesség. A fogyasztásbővülés 60 százaléka Ázsiában következik be. Ha a Föld teljes lakosságát nézzük, akkor az egy főre eső baromfihús-fogyasztás ma mindössze 12 kg/év, de az összes húsféleséget vizsgálva ez növekszik a legdinamikusabban. Magyarország a fejenkénti baromfifogyasztásban a világ élbolyában van.
Piaci folyamatok
James H. Sumner a piaci kihívásokkat tekintve a brazilok értékesítési lehetőségeit boncolgatta, különös tekinttel a Kínával vagy az EU-val folytatott kereskedelmükre, illetve rámutatott, hogy egyetlen baromfiinfluenza-járvány évekre átrendezheti a piacot. Brazília a világ baromfiexportjának bő harmadát uralja, és minden fontos célországban jelen van Szaúd-Arábiától kezdve Ázsián át Dél-Afrikáig. Az USA 27 százalékos részesedésel a második legnagyobb exportőr, de csak néhány országba szállít számottevő baromfimennyiséget, ezek közül ma a legfontosabb Mexikó. A 2015-ben kitört madárinfluenzával az USA a korábban exportált érték mintegy harmadától esett el, de az olyan gazdaságpolitikai fordulatok is, mint az orosz embargó, teljesen át tudják rajzolni a piaci erőviszonyokat. Míg korábban Oroszország és Kína mintegy 20-20 százalékban részesedett az amerikai baromfiexportból, addig mára ez a két ország eltűnt a célországok közül, helyüket Mexikó, Hongkong és Kuba vette át.
Kína folyamatosan felfejleszti saját állattenyésztési ágazatát, és bár az USA mögött a világ második legnagyobb baromfifogyasztója, éppígy a második legnagyobb termelője is, így a legtöbb importot igénylő országok között nincs jelen.
Az amerikai előadó rámutatott a változó fogyasztói preferenciákra is, amelyek kikényszerítetették a kíméletes vágást, a szabadtartást, az antibiotikum- és GMO-mentes termelés megjelenését, a lassú hizlalású állományokat, és hamarosana a vakcinamentességet is kikövetelhetik. James H. Sumner emlékeztetett rá, hogy a fogyasztók kevés ismerettel rendelkeznek az állatok igényeiről és a tartásáról, és még kevésbé vannak tisztában a szabadtartás vagy az ökológiai termelés erőforrásigényével. Például Hollandiában a 41 nap helyett 51 nap alatt felhizlalt brojlercsirke egyetlen kilogramm húst 20 százalékkal több CO2- kibocsátással épít be a testébe. Minél szabadabb egy tartásmód, annál több vizet, táplálékot és takarmánytermő-területet igényel, amelynek művelése több gázolaj felhasználásával párosul. Dr. Horn Péter akadémikus arra is rámutatott, hogy a végtermék minőségében kimutathatatlan az eltérő tartásmód hatása, ám árában (és tojás esetében az ürülékkel való szennyezettségben) lényeges az eltérés. Nem véletlen, hogy Japán szó szerint betiltotta az alternatív tojáselőállítási rendszereket.
A belső piacunkon egyre erősödnek a speciális minőségi elvárások, miközben a termelési potenciálunk is lendületesen nő, így Ázsia mennyiségi igényeire is van válaszunk - mutatott rá Adrian Westrate, a holland Rabobank ügyvezető igazgatója. A termelés mennyiségi bővülése leginkább Kelet-Európára, azon belül is Lengyelországra jellemző (évi 9 százalékos bővülés!), hiszen ez ehhez szükséges föld és víz is itt áll rendelkezésre. Az előadó a hollandok praktikus, kereskedői szemléletével felvázolta, hogy a termelés súlypontjait egyre keletebbre kell helyezniük a nyugat-európai befektetőknek (Ukrajna is célpont), illetve folytatni kell a feldolgozókapacitások bővítését, ahogy azt mi, magyarok is példaértékűen tesszük. Ugyanakkor követni kell a réspiacok igényeit, és olyan hívószavakkal rezonálni a fogyasztói elvárásokra, mint "egészséges", "környezetbarát", "állatbarát" és "helyi" termék. A holland előadó rövid távon több piaci kockázatot is felvázolt, ezek részint kereskedelmet korlátozó intézkedések (állategészségügyi kifogások, antidömping vámok), de a baromfiinfluenza és az olajár alakulása is lényegesen módosítja az értékesítés árbevételét.
A termelés válaszai a kihívásokra
Szakmai szemszögből a legérdekesebb számokkal dr. Dublecz Károly (Pannon Egyetem) szolgált. Mára a genetikai fejlődés olyan mértékű, amit maga a csirke sem képes lekövetni: a Cobb és Ross hibridek olyan tempóban tudnak nőni, ami a szívüket, tüdejüket, májukat túlterheli, a metabolikus zavarok pedig a hús elváltozásaiban is megjelenhetnek (fehércsíkos és elfásodott mellhús). A megoldás a takarmányozás hozzáigazítása a megváltozott igényekhez, olyan receptúrák készítése, amelyek emészthető aminosavtartalmukban, energia-fehérje arányukban, aminosav- és zsírsavösszetételükben, nyersrost- és hasznosítható foszfortartalmukban minél pontosabban igazodnak az adott állomány és korosztály igényeihez. Ma már rendelkezésre áll az a technikai háttér (NIR), amellyel a takarmánykeverőbe beérkező alapanyag valamennyi fontos paraméterét mérni, és a tápok összetételét ennek megfelelően pillantról pillantra módosítani lehet. De akár a telepen belül is ki lehet alakítani olyan precíziós takarmányozási technológiát, amelyik akár naponta más arányokat kever ki az "energia" és a "fehérje+premix" tartályból. Így megoldódna az életkor szerint differenciált táplálás, és ellensúlyozható lenne a meleg időjárásban csökkenő takarmányfelvétel hatása is.
A kutatások ma mér elképesztő részletekig vizsgálják a takarmány és a bél baktériumflórája vagy a gének működésének kapcsolatát. Eközben a tartástechnológia is igyekszik válaszokat adni a takarmányozási igényekre, például lehetőséget adva a kibújó csibéknek az azonnali táplálkozásra, vagy a hím- és nőivarú állományok szétválasztása révén az eltérő fejlődési erélyüket használja ki. De történnek kísérletek a telepített állomány méret szerinti szétválasztására is a 10. napon, hogy a további fejlődésük homogénebb legyen. A genetika, a tartás és takarmányozás együttes fejlődése odavezetett, hogy ma 1,6 kg tápból állít elő 1 kilogramm húst a brojler. A csirkehús-előállítás hatékonysága az egyetlen, amelyik a haléval versenyképes, de utóbbi hidegvérű és a vízben él, így sem testének fűtésére, sem erős csontozat építésére nem pazarol energiát. Eddig úgy tűnt, hogy a hal 1/1-es takarmány-hasznosítása verhetetlen, de egy nagyüzemi kísérletben sikerült a brojlerrel is a haléhoz hasonló takarmánykonverziós szintet súrolni.
Ez annál is bámulatosdabb, mert a haltakarmány 50-60 százaléka fehérjéből áll, míg a brojleré csak nagyjából 20 százalékban. Dublecz Károly szerint a takarmánygyártók már most nyugodtan visszafoghatják a tápokban a fehérjearányt, egy 2 százalékos csökkenést nem érezne meg a baromfi-előállítás. A fenti eredmények nemcsak gazdaságossági, hanem környezetvédelmi szempontból is jelentősek. Hozzájárulnak az ammóniaemesszió-csökkentési kötelezettség teljesítéséhez, és kevesebb erőforrás felhasználását eredményezik.