2014-ben érte az első megrázkódtatás Európát, amikor Oroszország bejelentette, hogy nem kíván élelmiszert és mezőgazdasági termékeket importálni a közösség területéről. Ezt hamarosan újabb drasztikus változás követte, a tejkvóta kivezetése 2015-ben. 2015 elejétől egészen 2016 augusztusáig folyamatosan zuhant a tej átvételi átlagára, mígnem Magyarországon elérte a 65 forintos kilónkénti árszintet. Ezt fokozatos konszolidáció követte, végül a tej ára tavaly év végére újra felkúszott a válság előtti 101 forintos szintre. A változás leginkább az ázsiai piacok tejigényének növekedésével magyarázható, de az unió termelésönkorlátozó támogatása is könnyített a helyzeten.
Európa legnagyobb tehénállományai a tengerparti és hegyvidéki országokban találhatók, vagyis ott, ahol a klíma kedvez a nagytömegű szálastakarmány és gabonafélék előállításának. A válságos évekre a két legnagyobb állománnyal rendelkező tagállam - Németország és Franciaország - fokozatos létszámcsökkentéssel reagált.
Impozáns fejlődésen ment át Hollandia is, de ott a területi kapacitások végessége abszolút határt szab a növekedésnek. Az olaszok állománybővülése is megtorpant, de így is átlépték a 2 milliós egyedszámot, egyre több hazai tejjel ellátva feldolgozókapacitásaikat. Magyarországon 2014-ben 255 ezer egyedet számlált a tejhasznú állomány, ami 2017-re 244 ezerre csökkent.