Az ázsiai közönséges varangy (Duttaphrynus melanostictus) a közelmúltban honosodott meg Madagaszkáron, a makifélék szigetén. 2011-ben észlelték először egy kikötővárosban, Toamasinában, azóta a partmentén minden irányban elterjedt. A környzetvédők most azon aggódnak, hogy az invazív faj hasonló károkat okozhat, mint Ausztráliában a cukornádvarangy (Rhinella marina). A két faj ugyanis közeli rokon, és mindkettő bőre erős méregananyagot termel, a varagyfélék nemzetségéről elnevezett bufadienolidot. A helyi ragadozók számára teljesen ismeretlen ez a békafaj, így érzékenyek a mérgére is. Az ausztráliai eset például néhány évtized alatt majdem a teljes ragadozó hüllőállomány kipusztulásával járt, és teljesen átalaktíotta az ökoszisztémát.

Éppen ezért a tudósok azt feltételezik, hogy a közönséges ázsiai varangy is ökológiai katasztrófával fenyeget. Egy kutatócsapat külön vizsgálatot indított arra, hogy a helyi fauna érzékenységét felmérje a varangy toxinjával szemben. Ehhez csupán egy genetikei tesztre volt szükségük. Eközben jöttek rá, hogy máris történtek olyan mutációk a  ragadozók genomjában, ami immunissá tette őket a méreganyaggal szemben. A toxin normál esetben leállítja a sejtmembrán ionpumpáját, a mutáns hüllők azonban módosították a pumpák működését, így a méreg hatástalan maradt. Ez a genetikai változás egyébként számos gerinces számára lehetővé teszi, hogy elfogyasszák a békákat.

"Ha szekvenáljuk a  géneket, meg tudjuk mondani, hogy az adott faj képes-e a varanyok zsákmányolására, vagy sem" - magyaráz Wolfgang Wüster, az Egyesült Királyság Bangor Egyetemének herpetológusa. Összesen 77 faj ionpumpájának génszekvenciáját ellenőrizték, ebben 27 kígyó és nyolc emlős is szerepelt. Sajnos ezek közül csak egyetlen rágcsáló mutatott érdemleges ellenállóságot a toxinnal szemben, a többi 76 faj érzékenynek bizonyult. Köztük olyan unikális ritkaságok is, mint a sávos tanrek (Hemicentetes semispinosus). Ez az egyetlen emlős a világon, amelyik társaival a hátán található tüskéket összereszelve, ciripelve is kommunikál. "Ezek alapján indokolt a félemünk a  varangytól" - összegez Wüster.

A szakember szerint nehéz megjósolni, hogy mennyire fog hasonlítani a varangy ökológiai hatása az ausztráliai esethez, de mivel Madagaszkár élővilága már eleve súlyos kihívásokkal küzd, a végkifejlet akár rosszabb is lehet. "Már csak az eredeti növényzet 8-9 százaléka van meg, az is térben töredezetten. Az élővilág kis foltokba szorult vissza, így környezeti ellenállóképessége rendkívül lecsökkent. Hogy mit lehetne tenni? A varangyok már 2015-ben 100 négyzetkilométeres területet foglaltak el. A kiirtásuk lehetetlenné vált..."