A világ zöldségtermelése és fogyasztása folyamatosan növekszik, a húsz éve még a mintegy 650 millió tonnás termelés mára elérte a körülbelül 1100 millió tonnát. A világ fogyasztásának növekedését volumenben a népesség gyarapodása okozza, ugyanakkor az értékben mért fejlődést leginkább a fejlett világ fogyasztási, valamint életvezetési szokásai határozzák meg. Az Európai Unió napi átlagos fejenkénti zöldség- és gyümölcsfogyasztása még nem éri el a WHO által ajánlott 400 grammos napi értéket, az utóbbi években a fogyasztásban tapasztalható növekedés mégis biztató. A környezet optimista lehetőségeket rejt, lássuk hát milyenek a kilátásaink ezen a területen!
A világon a megtermelt zöldségek nagy részét frissen és egészben értékesítik. Ez a piac még mindig növekedésben van, ugyanakkor az Európai Unióra ez a megállapítás mennyiségben nem, csak értékben igaz, mivel a mennyiségi gyarapodás motorja leginkább Ázsia és a Közel-Kelet.
2. Új zöldségimportáló országok belépése a kereskedelembe
Ázsia a népesség és az életszínvonal emelkedése, ezen keresztül a
fogyasztás növekedése (Kína, India), a Közel-Kelet (Szaúd-Arábia) pedig a
klímaváltozás és a permanens vízhiány következtében komoly importra
szorul. A kereskedelmi szankciók ellenére Oroszország
frisszöldség-importja is növekvőben van (a megromló EU-USA viszonyból
profitálhatunk, de ez még messzinek látszik), jelenleg szükségleteit még Fehéroroszországból, Marokkóból, Kínából, Örményországból,
Azerbajdzsánból elégíti ki.
3. Az ellenőrzött termelés térnyerése (termesztő berendezésben történő termesztés)
Globálisan egyre nagyobb az igény az egész évben elérhető, jó
minőségű, biztonságos és erőforrás-hatékony eljárásokkal előállított
zöldségek iránt. Következésképpen erőteljesen növekszik az igény
üvegházak és más termesztő berendezések (például vertikális üzemek)
létesítésére. Az előbb említett termesztő berendezések területét
világszerte 500 ezer hektárra becsülik, amiből 200 ezer hektár Európában
található.
4. Organikusan előállított zöldségek
Az
organikus termesztésből származó zöldségek piaca is igen dinamikusan
növekszik, értékesítésének aránya a friss zöldségeken belül ma már 10
százalékra tehető a fejlett országokban. A biológiai növényvédelem
fejlődésével az ellenőrzött termelés is nagy lökést adhat ezen
termesztési módozatnak.
5. Snackesíthető zöldségek, kényelmi és egészséges termékek
A kereslet azon zöldségek iránt a legnagyobb, amelyek a frissen
tarthatóság mellett kényelmi értékekkel is rendelkeznek. Tipikusan
ilyenek például az előre összeaprított saláta-alapanyagok. Ehhez
hasonlóak az egészséges életmódhoz köthető termékek, melyek mellé
kapcsolt "story/történet" növeli a termék iránti keresletet. Ezen
termékek köre is valószínűleg komoly növekedési kilátások előtt áll.
Az előbb felsorolt trendek kedvező kilátásokkal kecsegtetnek, egyben meg is határozzák a jövőbeni fejlesztések és beruházások irányát. Kontextusba kell helyeznünk a hazai friss szabadföldi és termesztő berendezésekben történő zöldségtermelésünket a világtendenciákkal.
Ki tudja-e használni a hazai zöldségtermelés ezeket a lehetőségeket?
Magyarországon mintegy 80-90 ezer hektáron folyik zöldségtermesztés, az utóbbi néhány évben a betakarított terület enyhén emelkedik. Ebből a friss primőr zöldségeket nagyrészt a hajtató területeken állítjuk elő, ami ugyan az elmúlt években körülbelül 3600-3700 hektárra csökkent, a megtermelt zöldség mennyisége ugyanakkor 450 ezer tonna közelébe emelkedett. Hazánkban a fűtött hajtató felületek nagysága a mindössze 140-150 hektár üvegházból és mintegy 400-500 hektárnyi fűtött fóliasátorból adódik össze. Ezen termesztő berendezéseink életkora ugyanakkor magas, valamint a technológiai színvonaluk sem tükrözi a jelenkor elvárásait.
A területek az elmúlt húsz évben sajnos nem növekedtek, sőt leginkább csökkentek. Amit a statisztikai adatok is alátámasztanak, ugyanis mára a hajtatott paprika termőterülete 2250-ről 1500 hektárra, a hajtatott paradicsomé 1180-ról 380 hektárra, az uborkáé 640-ről alig 100 hektárra zsugorodott. Ugyanakkor a termésátlagokban észlelhető technológiai fejlődés, a paprika és az uborka négyzetméterenkénti hozama mintegy másfélszeresére, a paradicsomé majdnem három és félszeresére növekedett.
Az itthon elfogyasztott paradicsom, paprika, uborka mintegy fele, vagy talán még nagyobb hányada importáru. Ezen adatok kapcsán kerülhetett szóba az újonnan megválasztott agrárminiszter célkitűzései között "az üvegházi zöldségtermelés kapacitásának megduplázása". A cél fontosságát mutatja, hogy már két évvel ezelőtt is szerepelt a Földművelésügyi Minisztérium (FM) stratégiájában a következő megállapítás: "egymillió tonnával növelhető a hazai zöldség-gyümölcságazat éves termelése, ezzel is növelve a kiskereskedelmi láncokban forgalmazott hazai zöldségek részarányát".
Törekednünk kell tehát a belföldi szükséglet mind nagyobb arányban, való hazai kielégítésére, úgy hogy a fennmaradó tételek számára exportpiacokat találjunk. Ezzel mind a termelés, mind pedig az értékesítés területén megvalósuló "több lábon állással" a szektor jövedelemtermelő képessége is érdemben javulni tudna, amellett jótékony hatást is gyakorolhatna a vidék népességmegtartó képességére. Többek között öntözésfejlesztés, megfelelő képzés, munkaerő biztosítása, ágazati szervezettség, életképes birtokméretek kellenek ahhoz, hogy az egységes árualap létrejöhessen, illetve ágazati fejődés a várakozások szerint menjen végbe.
Növekvő piac - növekvő verseny
A termésbiztonság megteremtése érdekében a fejlett kertészeti kultúrával rendelkező országokban egyre nagyobb a fedett termőfelületek területe és a bennük előállított friss és egységes árualap. A versenytársak fejlődnek, választékot bővítenek, így nekünk is erősíteni kell a fejlesztéseket, beruházásokat, mégpedig úgy, hogy a minőség és az élelmiszerbiztonság javuljon, ugyanakkor a fajlagos költségek se növekedjenek. Ennek lehetne motorja a hosszúkultúrás növényeknél általánossá vált, termesztő berendezésekben megvalósuló talaj nélküli termesztés, mivel az egyre szigorodó növényvédelmi előírások, valamint a rigorózus minőségi követelmények már most is mindinkább a termesztő berendezésekben megvalósítható, kontrollált termelés mellett működő biológiai növényvédelem irányába mutatnak. Ezt a módszert támasztja alá az a fogyasztói viselkedés is, miszerint a minőséggel és a beltartalmi értékekkel kapcsolatos elvárások szerepe felértékelődik és a fogyasztók mindinkább a különleges, a csomagolt, avagy a félkész termékeket keresik.
A fontosabb hajtatott zöldségek piaci lehetőségeit vizsgálva, láthatóan bővül a paradicsom, a kígyóuborka és néhány paprikafajta (a kápia, a paradicsom alakú, a kaliforniai) piaca, ugyanakkor a két utóbbi paprikafajta terjedését sok esetben az igényesebb technológia szükségessége hátráltathatja. A KSH/AKI adatai szerint az édes paprika exportjának mennyisége 2013 és 2017 között 24 ezer tonnáról 29 ezer tonnára, értéke pedig 22 millió euróról 26 millió euróra emelkedett.
A diagramon jól látható, hogy a paradicsomnál is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy az importunk inkább értékben nő, mint mennyiségben. Mindazonáltal ezeket a tételeket hazai forrásból is fedezhetnénk, amennyiben a kapacitások elegendőek lennének. Az uborkánál viszont az export csökkenése is tükrözi a belső fogyasztás növekedését és azt a törekvést, hogy minél nagyobb arányban próbáljuk meg hazai forrásból, kielégíteni a hazai igényeket.
A korszerű, a XXI. század színvonalának megfelelő hajtatott zöldségtermelés leginkább nagy légterű, modern üvegházakban képzelhető el. Az optimalizált belső klímaszabályozásnak, a folyamatos ellenőrzésekkel összekötött termelésirányításnak, valamint a korszerű, megújuló energiaellátásra épülő energiamanagementnek köszönhetően igen magas termelési színvonal érhető el, ami természetesen együtt jár a termelékenységi mutatók javulásával is. Mindazonáltal azt is figyelembe kell venni, hogy a munkaerőhiány előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni az egyre fejlettebb precíziós technológiák alkalmazását. Mivel egyelőre a termelői árak komoly növekedésére nem igazán számíthatunk, ezen technológiák egyre szélesebb alkalmazása is a bérköltségek csökkenésének, valamint a hozamok növekedésének irányába mutatnak. A piaci verseny az Európai Unióban is egyre élesedik, és a holland, spanyol, francia, belga konkurencia mellett - ahogy egy korábbi cikkünkben már írtunk róla - egyre erőteljesebb a lengyel piaci jelenlét is.
Termelési érték, jövedelmezőség, megtérülés
A korszerű üvegházak létesítése hektáronként alapesetben 300-350 millió forintba kerül, de extra műszaki tartalommal (például világítás) az 500 millió forintot is elérheti. Utóbbi esetben azonban csak prémium fajtákat (koktél, cseresznye paradicsom) érdemes termeszteni, egyébként nem térül meg a beruházás. Erre jön a termálkút költsége: tipikusan a meglévő kút és a blokkok mellé építik az újakat, de ha fúrni kell, az további 200-250 millió forinttal emeli a költségvetést. Az optimális üzemméret legalább 3-6 hektár, de a nyugat-európai termesztők sok esetben 10-20 hektáros blokkokat építenek a méretgazdaságosság jobb kihasználása érdekében. Paradicsom termesztése esetén a leggyakoribb fajták termesztésével 100-120 millió forintos hektáronkénti árbevétel és 30-40 millió forintos éves pénzáramlás várható, míg a magasabb műszaki tartalom és igényes termékösszetétel esetén az árbevétel akár 250 millió forint, az eredmény 55-60 millió forint is lehet.
A megtérülési idő így támogatások nélkül 8-10 év, támogatással értelemszerűen arányosan kevesebb. Nem csak támogatással érdemes üvegház-beruházást indítani, több ilyen projektet láttunk már, szélsőséges esetben a több éves halogatás miatt az is előfordulhat, hogy egy támogatás nélkül és egy támogatással indított projekt végül közel egy időben fog megtérülni. Bár a jelenlegi támogatási program sokat segít az ágazatnak, de önmagában nem lesz elegendő a kapacitásbeli hátrányaink ledolgozására. Ágazati vélemények szerint 60-80 hektárral nő majd az üvegházi kapacitásunk, ami bár arányaiban jelentős növekedés, továbbra is igen messze leszünk a legnagyobb európai termelőkre jellemző több ezer hektártól.
A fóliával borított fűtött termesztő berendezések létesítése kapcsán felmerülő beruházási költség valamennyivel ugyan elmarad az üvegházakétól, de az is nagyban függ a vápamagasságtól, a műszaki tartalomtól, illetve a berendezés típusától. Az úgynevezett fóliablokkos technológia, mely ma a legkorszerűbbnek számít technológiailag, igen közel áll az üvegházakhoz, ugyanakkor télen a fényáteresztése elmarad az üvegházi technológiától. Egy hektár fóliablokkos technológia kialakításának bekerülési költsége körülbelül 200 millió forint környékén mozog. A már gazdaságosan üzemeltethető, friss árutermelésre és annak értékesítésére megfelelő üzemméretek egy és három hektárnál kezdődnek, és a megtérülési idejük valamivel rövidebb, illetve technológiától függően majdnem hasonló, mint az üvegházaké.
A hajtatásos (szuperintenzív) technológia forgóeszköz- és munkaerő-igénye is kiemelkedő, "átlagosan 5,5-11 fő foglalkoztatását kívánja, a technológiai színvonaltól függően. Az üvegházi paprika hajtatásához például hektáronként 15-20 ezer munkaóra szükséges". (Forrás: FruitVeb) A fentiek alapján a növényházi beruházások nagyobbrészt csak támogatással tudnak megvalósulni. Ezért is hirdették meg 2016 elején a Vidékfejlesztési Program keretei között a Kertészet korszerűsítése -- üveg- és fóliaházak létesítése, energiahatékonyságának növelése geotermikus energia felhasználásának lehetőségével jogcímet, 22,5 milliárd forintos keretösszeggel.
"A fűtési költség a zöldségtermesztés legmagasabb költségtétele (Tégla Zsolt: A zöldséghajtatás méretökonómiai kérdései), a teljes termelési költség 25-35 százaléka, ugyanakkor a fűtőberendezés beruházásának költségei az üzemméret növelésével fajlagosan csökkenthetők, így 3 és 5 hektáros üzemek azok, amelyek geotermikus energiával és biomasszával fűtve gazdaságosan működtethetők." (Forrás: AKI)
