Az agrárkamara és a vetőmagforgalmazók egybehangzó véleménye az, hogy egy jól megválasztott vetőmaggal már félsikert érhet el a gazda. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a Nyugat-Európában rendszeresen elérhető 8 tonnás átlaghozamokra, illetve az USA-ban beállított 34 tonnás világrekordra hivatkozva úgy véli, hogy intenzív körülmények között magyar földön is elérhető lenne a 20 tonnás átlaghozam.
A nagy genetikai potenciált azonban ki is kell tudni szolgálni, azaz a kukorica csakis öntözve, makro- és mikroelemekkel bőségesen ellátva képes ilyen hozamokra. Kérdés, hogy az ehhez szükséges nitrogént a döntően nitrátérzékeny besorolású hazai termőtalajokon ki tudja-e adni a gazda "legálisan"? Az öntözés szükségessége vitathatatlan - ezt éppen a napokban látjuk. A szépen indult kukoricaállományok "furulyázni" kezdtek a hőségben, azaz párologtató levélfelületük összepödrésével és magasba állításával védekeznek az égető napsugarakkal szemben.
Ilyen körülmények között is jobban bírja a megpróbáltatásokat az a növény, amelyiket a stresszhelyzet kialakulása előtt felkészítettek erre: megerősítették a gyökérzetét, élénkebbé tették szénhidrát-anyagcseréjét és megszilárdították a sejtfalait, szöveteit. A gazdálkodók saját tapasztalatai visszaigazolják: az intenzív termelés évjárattól függetlenebb, stabilabb termésátlagokat jelent. Természetesen nem minden talajtípus alkalmas arra, hogy a nagy tápanyagigényű és magas hozamokra képes hibrideket kiszolgálja.
Az elmúlt csaknem 100 évben mindig 1 millió és 1,2 millió hektár körül vetettük el a tengerit, ami tavaly esett először 1 millió hektárra. Igaz, a mai átlaghozamok nem mérhetők a száz évvel ezelőttihez. Míg az 1920-as évek elején mindössze 1,2 millió tonna magot tudott megtermelni az ország, addig napjainkban az olyan aszályos évjáratban is, mint amilyen a 2012-es volt, 4,7 millió tonna tengeri került a raktárakba. Az agrárkamara szomorú jelenségnek tartja, hogy a magyar termelés rendkívül kitett az időjárásnak. 2014-ben például 9,3 millió tonnával mindenkori rekordot döntött az ország kukoricatermésből, ami a 2012-es eredmény csaknem duplája.
Hasonló, 100 százalékos hozamkilengést hozott a 2006-os és 2007-es évjárat is: egyik évről a másikra 8,2 milliról 4 millóra esett a betakarított termés mennyisége - lásd a KSH adatsorát. A termésingadozás ilyen mértéke a mai technológia mellett már nem lenne elfogadható. A klímaváltozás azonban gyorsabban érte el a termelést, mint ahogy az fel tudott volna készülni rá. A nemesítők ezzel tisztában vannak, ezért hosszú évek óta az egyre szárazságtűrőbb hibridek kifejlesztésén dolgoznak. A nagy kezdeti növekedési erélyű, jó tápanyag-hasznosítású és korán lekerülő fajták kerültek előtérbe a termelésben.
Ha az utóbbi mégis lassabban megy a gyakorlatban, akkor az ékesen bizonyítja a beruházás akadályoztatottságát. Ma már képesek a gazdálkodók előteremteni az öntözésfejlesztés anyagit hátterét. Ha ezt mégsem teszik, akkor a probléma megoldásának kulcsa nem az ő kezükben van. Elképzelhető, hogy az idei év egy rossz átlagtermést hoz. Mindez az elmúlt 100 év legkisebb termőterületével párosítva azt jelenti, hogy a magyar gazdáknak most a búzatermés bevételeiből kell kihozniuk a maximumot, és megalapozni a következő szezon anyagi hátterét.
