A hazánkban jellemző nyári időjárás nem ideális a tejelő szarvasmarhák számára. A gyakori forró napok mellett sokszor éjszaka sem csökken számottevően a hőmérséklet, így a tehenek nem tudnak megfelelően pihenni. Az elmúlt évek időjárási adataiból egyértelműen látszanak a változó éghajlat jelei. A fagyos napok számának csökkenése és a hőségnapok számának növekedése egyaránt a melegedő tendenciát jelzi. A tehenészetek hőstressz elkerülésére irányuló fejlesztései rendkívül fontosak, hiszen
Muszáj közbelépni
A termelés visszaesésének egyik oka a szárazanyag- felvétel csökkenése, a másik a fokozott légzés. Egy vizsgálatban a kutatók arról számoltak be, hogy a hűtött istállóban elhelyezett állatok testhőmérséklete 38,9 °C volt, míg a hőstressznek kitett társaiké 39,7°C. Az előző csoport tejtermelése 1,9 kg-mal volt magasabb, napi vízfogyasztásuk 9 literrel kevesebb, mint a melegben tartottaké. A kutatók azt is bizonyították, hogy a hőstressz okozta szárazanyag-felvétel csökkenése fokozza a zsírmobilizációt, így súlyosbítva a laktáció eleji állategészségügyi veszélyeket. A hőstresszt érintő kutatások azt is kimutatták, hogy már 22 °C-on csökken az állatok takarmányfelvétele, a tejcsökkenés 30 °C fölött akár 50 százalékos is lehet.
Az is tény, hogy a növekvő testhőmérséklettel emelkedik a vér kreatinintartalma, nő a légzés- és a pulzusszám. A hőtorlódás utolsó szakaszában ismét hiperventilláció figyelhető meg, nő a vizelet és a vér pH-ja, csökken a plazma hidrogénkarbonát-tartalma. Ha az állat légzésszáma 75/perc fölé emelkedik, akkor biztosak lehetünk benne: a hőstressz állapotába került. Bár még mindig sokan vélik úgy, hogy nincs minden évben rendkívüli meleg, a hőség a tehén szempontjából valójában minden évben 3 hónapon át tart. Sajnos sok még a régi, korszerűtlen istálló. Ezek építése idején még 5000-6000 liter körül volt az átlagos laktációs termelés, ma viszont már 8-12 ezer liternél járunk. A megnövekedetett termelési szint természetesen több testhő termelésével is jár. Mutatunk néhány egyszerű megoldást a régi istállók átalakítására.
2. Sok telepen rossz tájolású, alacsony légterű istállókban tartózkodnak az állatok. Az előbbin már nem lehet segíteni, az utóbbin azonban sokat javít a tető szigetelése a besugárzó hő ellen.
3. Telepítsünk nagy nyomású, kődképző technológiát. Az apró vízcseppek elpárolgása érzékelhető hőmérséklet-csökkenést okoz a levegőben, így lényegesen javul az állatok komfortérzete.
4. Az épületek oldalsó részei legyenek minél nyitottabbak, a természetes légcsere bejutását a tetőgerinc felől is szükségszerű biztosítani. Mindez az épület utólagos átalakításával is megoldható.
5. Az istállóban keletkező nehéz gázok eltávolítása lassabb járású ventilátorok működtetésével ajánlott. Ezeknek a ventillátoroknak az irányait célszerű úgy beállítani, hogy a lehető legrövidebb úton távolítsák el az elhasználódott levegőt az épületből.
A technológiai fejlesztések természetesen nem állhatnak meg az istállótérben. A felhajtóút, a fejőházi elővárakozó és maga a fejőház is előbb-utóbb sorra kell hogy kerüljön. Felmérések alapján megfelelő párahűtéssel a tejhozamban napi 4 literrel több is lehet tehenenként a hőstresszes állapothoz képest. Természetesen a költségek szempontjából a technológiai fejlesztések igénylik a legnagyobb befektetést, de az is tény, hogy a legnagyobb eredmény is így érhető el.
Mit egyen a jószág?
A hőstressz okozta hatások csökkentésében egy másik alapvető befolyásoló tényező a takarmányozás. Ilyenkor még jobban oda kell figyelni az egészséges bendőműködés fenntartására és az optimális tápanyagellátás biztosítására, így csökkenthető az energiahiány. A takarmányadag helyes megválasztása mellett az optimális etetési időpont is befolyásolja a tehenek szárazanyag-felvételét. Gyakori hibás üzemi válasz a csökkenő tejtermelés kompenzációjára az abrak arányának növelése a komplett mixben, ami acidózis kialakulásához vezethet. Nem szabad egyszerűen keményítő formájában adni a több energiát, mivel ezzel tovább rontjuk a bendőműködést.
Ebben az időszakban a korábban kalkulált szárazanyag-mennyiségeket vissza kell fogni, az adag táplálóanyagait pedig koncentrálni kell. A zsír is jól használható a takarmányadag energiatartalmának növelésére, de csak mértékkel. Számos takarmány-kiegészítő alkalmas a bendőműködés optimalizálására, az immunválasz erősítésére, valamint az energiahasznosítás és a takarmányértékesítés javítására. Ezek közé sorolhatók az élő élesztőkultúrák, a pufferek, a zsírban oldódó vitaminok (A, D és E), a niacin és a szelén is, illetve bizonyos gyógynövények illóolajai.
Lényeges tehát, hogy a nyári kritikus időszakban a legjobb minőségű tömegtakarmány legyen feletetve és a lehető legegészségesebb adagok legyenek összeállítva. Ajánlott olyan koncentrált rostforrások etetése is, amelyek emészthetősége és neutrális detergens rosttartalma kiemelkedő. Ilyen például a répaszelet, a szójahéj, a gyapotmag. Fontos a nagy mennyiségű vizelettel és az izzadás által távozó ásványi elemek pótlása és a bevitel megemelése is. Az izzadás, lihegés és fokozott nyálzás révén elvesztett kálium, nátrium, magnézium takarmányokkal való pótlása semmiképpen sem maradhat el. A gyakorlat azt mutatja, hogy a helyes technológiai és takarmányozási megoldások kombinálásával sokkal eredményesebben vészelhetőek át a forró nyári hónapok.
Gervai Péter
