Nem lesz integrációs törvény, de az egységes szabályozásról nem mondtak le

Agrárszektor
A zöldség-gyümölcs ágazatban 62 termékértékesítési szövetkezet (TÉSZ) és 6 termelői csoport (TCS) működik, az állattenyésztésben még további 186 TCS-t tartunk nyilván. A szántóföldi termelésre az egyéves "integrációs" szerződések a jellemzőek, amelyek lényege az áruhitel biztosítása, melynek fedezetéül a termelő oldalán a termény áll. A kormányzat úgy érzi, a szervezettség mégsem elég nagy a mezőgazdaságban, ezért legalább egy többéves együttműködési szerződésminta megalkotására törekszik - derült ki a Portfolio Agrárszektor konferenciáján.

Az integrációs törvény már legalább négy éve lebeg a fejünk felett, de úgy tűnik, eredeti formájában semmiképpen nem kerül a kormány elé. A Portfolio Agrászektor konferencián másfél órás feszült vita alakult ki a meghívottak között, melynek lendülete a nézőket is magával ragadta: többen felugrottak a helyükről, hogy elmondhassák a véleményüket.

A vitapartnerek:

  • Bozsér Róbert, kereskedelmi igazgató, Kite Zrt.
  • Lukács László, ügyvezető, Magyar Tej Kft.
  • Mikó Zoltán, Választottbíróság elnöke, címzetes egyetemi docens, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara
  • Nagy Lajos, ügyvezető igazgató, IKR Agrár Kft.
  • Tarpataki Tamás, agrárpiacért felelős helyettes államtitkár, Agrárminisztérium
A vitapartnerek jobbról balra

Az eszmecsere Mikó Zoltán felvezető előadásával kezdődött, amelyben az Agrárkamara nézőpontját foglalta össze. Eszerint technológiarobbanás és tőkekoncentráció zajlik a világban. A tőkerővel együtt jár az érdekérvényesítő képesség növekedése. Minden termelőnek regionális szinten kell gondolkoznia, és ehhez mérten kell gazdasági erőt felmutatnia az érvényesüléshez. Mindez megköveteli a szervezettséget. A szakember elgondolkodtatónak tartotta, hogy a gazdálkodóknak éves szinten 200 Mrd forintnyi támogatást utalnak ki, miközben jelen pilanatban 700 Mrd forintnyi bankbetéten ülnek. A két összeg együtt bőségesen elegendő lenne technológiai fejlesztésekre, mégis a magyar agráriumnak csak elhanyagolhatóan kis része igazán versenyképes. Úgy vélte, az integráció - a piaci igények közvetítése révén - irányt is tudna adni a fejlesztéseknek.

"350 ezer kamarai tag van, ebből 250 ezer őstermelő. Ezek nagyobbik része nem végez tényleges termelést, csak adózási okokból létezik a rendszerben. Nemcsak az őstermelői státuszt, de a családi gazdaság jogállását is újra kell gondolnunk, de a valóban hosszú távú gazdasági kapcsolatokhoz egyéb téren is módosítások szükségesek. Ilyen a földforgalmi törvény és az öröklés kérdése. Ezek olyan egymásra épülő szabalyozási keretek, amelyek együttesen tennék lehetővé, hogy 2020-tól átláthatóbb, kiszámíthatóbb, hosszabb távon is biztonságosabb keretek között folyhasson a termelés" - érvelt Mikó. Ezzel azt is elárulta, hogy a közeljövőben nem lesz integrációs törvény, amit az Agrárminisztérium oldaláról Tarpataki Tamás is megerősített.

Ezt a tényt az IKR ügyvezetője, Nagy Lajos megkönnyebbüléssel vette tudomásul. Szerinte a piaci verseny önmagában képes működőképes termelési kereteket kialakítani. "Éves szinten több mint 20 Mrd forint áruhitelt helyezünk ki a gazdákhoz, 120-150 ezer forintnyi értéket bocsátunk a rendelkezésükre hektáronként. Eközben minden évben 6-800 millió forint értékben tartunk kvázi lélegeztető gépen olyan termelőket, akik pillanatnyilag fizetésképtelenek. Mégis botorságnak tartom, ha az állam felülről akarja szabályozni a termeltetési rendszert."

Feszültség a nézőtéren

Bozsér Róbert a KITE részről éves szinten mintegy 50 Mrd forintnyi áruhitelről számolt be, és megerősítette, hogy a gazdák egy része valóban nem tudja elkölteni racionálisan a pénzét. Mikó Zoltán úgy látta, ezek a számok igazolják a kamara álláspontját: "Fontos, hogy stabilitást adjunk a termelésnek. Az integrátor szolgáltatást nyújt és anyagi kockázatot vállal. A termelő igénybe veszi a szolgáltatást és szerződés szerint teljesít. A szerződéses fegyelem nagyon fontos. Ha a kapcsolat idő előtt felbomlik, akkor a termelőnek az igénybe vett szolgáltatást vissza kell fizetnie és azokat a kedvezményeket is, amelyek kapcsolódtak hozzá. Az integrátornak lehetővé kell tenni, hogy támogatott árkockázati alapot hozzonlétre, de egyéb kedvezményekkel is segíthető, például halasztott adófizetéssel"- vetette fel.

Lukács László felháborodásának adott hangot az elképzeléssel kapcsolatban. Mint kifejtette, éppen elég jól működő együttműködési forma létezik a mezőgazdaságban. Ők például a tejágazatban 5 évre kötöttek a termelőkkel fixáras szerződést, holott a tej ára 60 és 120 forint között képes ingadozni, mégis működik a dolog. "Ehhez nem kell kétharmados törvényt hozni és lekorlátozni a piacot. Éppen elég, ha azokkal a meglévő együttműködési formákkal élünk, amelyek már a rendelkezésünkre állnak.

Az integráció - szorosan értelmezve - lényegében egy akvizíció, az összes többi szerződési forma pedig egy együttműködés, amit a piac diktál. Azonkívül ahány ágazat, annyi speciális megoldás létezik a partnerségre."

Tarpataki Tamás megerősítette: az unió már most számos ponton támogatja az együttműködéseket. A termelői csoportok és termékértékesítő szövetkezetek pénzügyi támogatást élveznek, a szakmaközi szervezetek pedig versenyjogi kivételeket. A TÉSZ-ek működési alapja máris egyfajta válságkezelő alap, amely uniós és nemzeti forrásból, illetve tagi befizetésekből áll. A Közös Agrárpolitika reformja abba az irányba megy, hogy ne csak a  zöldség-gyümölcs ágazatban legyen elterjedt ez a szerveződési forma. A szakmaközi szervezeteknek pedig joguk van árprognózist adni, ami a tej esetében nálunk is működik. Lehetőségük lenne szabványos, hosszú távú szerződésmintákat is adni az ágazat részére, amelynek kötelező eleme lenne egy árképlet. Hogy ezt megteszik-e, az a tagállam döntése. Tarpataki megjegyezete:

ha a termelési környezet tisztul, és a bizalom erősödik a piaci szereplők között, az önmagában meghozhatja a hosszabb távú szerződés iránti kedvet.

Bozsér Róbert megjegyezte: a tervekből ismert 3 évre szóló szerződés csak az olyan hosszú termelési ciklusú ágaztokban működhet, mint az állattenyésztés, a szántóföldön nincs sok esélye. Nagy Lajos egyetértett kollégájával. Példaként említette, hogy bioetanoltermelésre sem lehetett a gazdákkal egy olyan hosszú távú repcetermelési szerződést kötni, amelyben árképlet szerepelt. Mint mondta:

egy olyan ágazatban, amelyben a termény nagy része külföldre megy, illetve sok kisebb hazai felvásárló versenyzik érte, nem lehet elvárni a hosszú távú elköteleződést.

Bozsér hozzáfűzte, hogy a nyújtott szolgáltatások körét sem lehet évekre előre leszabályozni. Mikó Zoltán megengedően úgy fogalmazott a vita végén, hogy a kormányzatnak legalább ki kell dolgoznia egy új, 3 évre szóló szerződéstípust. Szerinte a mai egyéves "termeltetési" szerződések nem is igazi integrációk, csak egy egyszeri termékértékesítési megállapodást rögzítenek. Mivel a hosszú távú elkötelződés kockázattal jár, ezért kitartott amellett, hogy azokat, akik ezt vállalják, valamiképpen támogatni kell.

NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?