Az áfá-val való trükközésre valóban kisebb lesz az esély ilyen csekély "nyerési arány" mellett, ami tisztítani fogja a piacot, és esélyt ad a hazai termelőknek. Fogyasztói oldalról nézve mégis sokan bosszankodhatnak az eddigi áfa-csökkentési sorozat miatt: a boltokban ugyanis vajmi kevés érzékelhető a nagymértékű adócsökkentésből. Mi ennek az oka?
A baromfi- és sertéshús áfája 2017-től mérséklődött 27 százalékról 5 százalékra. A madárinfluenza pedig éppen 2016-2017-ben tombolt a legnagyobb erővel Európában, ami szállítási korlátozásokat és a termelés csökkenését hozta Európában. A sertéshús esetén a kínai kereslet megugrása húzta fel egész Európában az árakat, és mivel azóta az afrikai sertéspestis is kitört az ázsiai országban, számíthatunk az igények állandósulására is. Hiába volt tehát a hazai áfa-csökkentés, ha a világpiaci folyamatok hiányjelenségeket gerjesztettek és meglódították az említett húsféleségek árát.
A tojás áfája is 2017 január elsejétől esett 27 százalékról 5-re. A madárinfluenza általános hatásai mellett a fipronil botrány miatt is kiesett néhány forgalmazó az európai piacról. A rovarölőszeres tojások elsősorban Hollandiában, Belgiumban és Németországban okoztak problémát, Olaszországban pedig a madárinfluenza következményeként csappant meg a tojáskínálat. Az európai folyamatok természetesen hazánkban sem hagyták érintetlenül az árakat.
A friss tej áfajának tavalyi csökkentése (18 százalékról 5-re) szintén egy szerencsétlen piaci helyzetben következett be. A 2015 tavaszán felszabadított (kvótamentesített) tejpiacon megugrott a tejelőállítás, ami 2016-ra általános piaci válságot okozott, amire a termelés (támogatott) visszafogásával és az állatok kivágásával reagáltak az európai termelők. Mindez 2017 második felétől a tejárak emelkedését hozta, amit csak fokozott, hogy 2018 tavaszától egész Nyugat-Európában takarmányhiány van a szárazság miatt. A vaj árának elszabadulása szintén a tejkínálat zsugorodásával járt.
Mi tehát a tanulság? Az áfa-csökkentések nem feltétlenül jutnak el a fogyasztókig, és erről nem biztos, hogy a hazai kereskedelem tehet (teljes egészében). Maga a termelő szintén keveset érez belőle, mert döntően a világpiaci folyamatok határozzák meg az átvetéli árakat (valamint a támogatások). Ami viszont biztosan érezhető lesz - és egyik nevezett szereplő sem bánja - az a hazai termékek növekvő aránya a polcokon. Ha másért nem, emiatt fogyasztóként is okunk van örülni.