2014-ben lépett életbe a földforgalmi törvény, mely rögzítette, hogy a tulajdonba vehető maximális földterület nagysága 300 hektár Magyarországon, és alapvetően csak természetes személyek élhetnek a földvásárlás jogával, míg a művelésben álló maximális birtokméret 1200 hektár lehet, illetve az állattenyésztéssel, vetőmag-előállítással, eredetvédett vagy ökotermékek előállításával foglalkozók számára 1800 hektár. A meglévő (a hatályba lépés előtt frissen megújított) földbérleti szerződéseket nem érintette a szabályozás, mégis a törvénymódosítást követően 4 év alatt megfeleződött az 1200 hektár feletti területen gazdálkodó cégek száma az országban, miközben az ez alatti méretűek száma megduplázódott. Ennek oka pénzügyi természetű volt: ugyanis a földtörvénnyel egy időben a támogatási rendszert is átszabta Magyarország: az egész EU-ban egyedülálló módon a kormányzat úgy döntött, hogy 1200 hektár felett a teljes uniós alaptámogatást elvonja az üzemektől.
A cégdaraboláson kívül más módja is volt a vállalkozás kezelésében lévő földek megtartásának, illetve gyarapításának. A földtörvény ugyanis kimondja, hogy nem minősül a földhasználat átengedésének - így hatósági jóváhagyást sem igényel -, ha egy magánszemély, aki az adott vállalkozásban 25 százalékos tulajdonrésszel bír, a cége használatába adja a területeit. Ugyanígy nem vizsgálandó az sem, ha ezen személy családtagjai teszik ugyanezt, vagy bárki, aki a cégben már legalább 3 éve alkalmazott. Így a szövetkezés új kapitalista modellje jött létre csekély 4 év alatt: olyan "családi" gazdaságok, melyek 1200 hektáronként holdingokba tömörültek, a "családból" kimaradt "gazdálkodókat" pedig "integrálták".
Utóbbi egész biztosan nem a klasszikus integrációt jelenti, amikor a cég műtrágyával, vegyszerrel, vetőmaggal és szaktanáccsal látja el a partnerét, aki saját eszközeivel megműveli a földet, majd annak gyümölcseivel fizet az inputanyagokért. Ez a fajta "integráció" nem a partnerek, hanem a földek bevonását jelenti inkább. A cégek most bérmunkában művelnek olyan területeket - jellemzően aprócska birtokokat -, amelyekért korábban haszonbérleti díjat fizettek, ezzel egy időben a területalapú támogatást átengedték a terület tulajdonosának.
Sikerült az alkalmazottakat is bevonni a földvásárlásba. A külsős gazdák esetében - mintegy száz földtulajdonosról van szó - csak jogtechnikai problémának tartom, hogy hogyan adják át művelésre nekünk a földjüket.Egy biztos: ők maguk nem fognak traktorra ülni" - magyaráz egy "öreg rókának" számító, Fejér megyei cégvezető, hangsúlyozva, hogy
Egy Békés megyei gazdaság 70 éves vezetője azt panaszolja, hogy az állami földárverések idején nem volt kellő tőke a családjában, nem tudtak beszállni sem ők, sem az alkalmazottaik a licitbe. Rengeteg földet veszítettek, így a nagy múltú tsz 400 hektárra zsugorodott. "Három milliót ér itt egy jó adottságú hektár, az új földtulajdonosok pedig nem restellnek 140 ezer forintos haszonbérleti díjat kérni érte. Nyakunkon a kés, csak idő kérdése, hogy a szomszédunkban megerősödő pénzügyi befektetők mikor szerzik meg a földjeinket. Hiába van ugyanis előjogunk a bérlet lejártakor, ha nem lesz pénzünk a szerződés megújítására…" Így zajlik a birtokkoncentráció, és vele együtt masszívan végbemegy a generációváltás is.
"Mi beleférünk az 1200 hektáros hektárba, de ismerem a többiek megoldásait a jogi korlátozásokra" - állítja egy fiatal cégvezető Győr-Moson-Sopron megyében. "Nekem is el kell majd gondolkoznom ezekről a következő támogatási ciklusban. Ha valóban meghúzzák néhány száz hektárnál a támogatási plafont, akkor az maga az őrület lesz.
nem csak nekünk, de az államkincstárnak is. Komolyan el fogok gondolkozni rajta, hogy megéri-e egyáltalán igénybe venni a támogatást ilyen plusz terhek mellett. Lehet, hogy lemondok róla, és akkor sem a zöldítési kényszer, sem az egyéb környezetvédelmi előírások nem korlátozzák majd a munkámat. Tényleg ezt akarják Brüsszelben?"
Ezt nem akarhatják sem a franciák, sem a németek, sem a csehek, sem az olaszok, vagy a spanyolok. Mindegyik említett országban megerősödtek a nagygazdaságok, így sokat veszítenének egy alacsonyan meghúzott támogatási plafonnal. A közgazdasági célszerűséget adminisztratív módszerekkel csak időlegesen lehet akadályozni. Úgy tűnik,
Ezt a határt átlépve viszont működésképtelenné válik a rendszer. A magyar agráriumban most árgus szemekkel figyelik, hogy az unió "bürokráciacsökkentő" támogatási elképzelései további papírmunkát, vagy a rendszerből való kiszállást hozzák-e. Egy biztos: az uniós támogatásoknak legalább akkora hatásuk van a hazai birtokszerkezetre, mint a nemzeti szinten meghozott törvény szavának.
