A rovarok tökéletes alternatív fehérjeforrásnak számítanak, a tömegtermelésük egyelőre azonban még várat magára, egyes kutatók szerint ugyanis rengeteg a tisztázatlan kérdés a tenyésztésükkel kapcsolatban. Jelenleg az alapvető ismeretek hiánya okozza a legnagyobb problémát, mint például, hogy melyek a legmegfelelőbb fajok a tenyésztés elkezdéséhez, milyen takarmányozási és élőhelybeli szokásaik és követelményeik vannak, illetve hogy, hogyan kell kezelni a rovarok által termelt hulladékot. Svéd kutatók állítása szerint, ha a rovartenyésztéssel kapcsolatos alapvető kérdések ismerete nélkül indul meg a tömegtermelés, akkor egy ilyen iparág születik meg, amely habár megold egy problémát, de egy másikat teremt helyette.
Jelenleg a szójabab az egyik legnépszerűbb fehérjeforrás az állati takarmányokban, a kritikusok szerint azonban környezetvédelmi szempontból ez a rendszer nem fenntartható, és a növényvédő szerek túlzott használatához vezet. A táplálkozási szakértők szerint a rovarok olcsó fehérjeforrásnak számítanak, tökéletes tápanyagforrást jelententenek az egyre növekvő népesség számára, valamint magas a fehérje-, vitamin-, rost-, és ásványianyag-tartalmuk. A FAO szerint a rovarok kevesebb üvegházhatást okozó gázt, illetve ammóniát bocsátanak ki, mint a szarvasmarhák és a sertések, valamint jóval kevesebb vizet igényelnek. A felmérések szerint több mint 1900 ehető rovarfaj van a világon.
A rovarok tömegtermelésének környezeti hatása egyelőre ismeretlen. Rengeteg olyan információ van ugyanis a tenyésztésükkel kapcsolatban, ami egyelőre nem ismert. Ilyen például, hogy mivel táplálkoznak, fosszilis tüzelőanyagot szükséges-e használni azokban a létesítményekben, ahol a tenyésztésük folyik, illetve, hogy hogyan kell őket szállítani. Komoly problémákat okozhatnak ugyanakkor az invazív fajok, illetve a betegségek terjesztése is veszélyeztetheti a fogyasztókat.
