Míg az USA-ban1850-ben a foglalkoztatottak 60 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott, addig 2015-re 3 százalékra csökkent az arányuk. Összehasonlításképpen az ipar (manufacturing) az emberek 26 százalékának adott munkát 1850-ben, 2015-re az itt dolgozók aránya 10 százalékra esett. A csökkenés jóval kisebb mértékű. A kereskedelem (trade) a folyamat legnagyobb nyertese, csaknem 11 százalékkal többen dolgoznak most itt, mint 65 éve, de erős a növekedés az oktatás, az egészségügyi és egyéb szolgáltatások terén is, vagyis azokban a szektorokban, ahol ember foglalkozik emberrel.
A gépek tehát a tárgyak előállításában, a termelésben vették át az emberi kéz szerepét, a legdrámaibb változásokat a mezőgazdaságban hozva el. Érdekes, hogy a szintén nagy fizikai erőkifejtést igénylő bányászatban (mining) alig változott az alkalmazott munkások aránya az elmúlt 65 évben. A csökkenés időbeli mértékei az alábbi ábrán követhetőek jól. Érdemes az agriculture (mezőgazdaság) sávjának szűkülési tempóját megfigyelni, szemben a manufacturing (ipar) enyhén változó sávjával.
Ahogy a mezőgazdasági munka mennyisége csökken, úgy hagyják el az emberek a vidéket és áramlanak a városokba. Amikor a munkaképes lakosságnak már csak 3 százaléka foglalkozik az élelmiszer-előállítással (Magyarországon 2017-ben 5%-a), akkor ne csodálkozzunk, ha a fogyasztók nagy részének már elképzelése sincs a termelés körülményeiről. A gépesítés mértéke napjainkban az olyan feltörekvő országokban a leggyorsabb, mint Kína. Itt 1990 és 2015 között a munkaerő bő 33 százaléka hagyta el az agráriumot.