"Elfogadhatatlan a magyar gazdálkodók számára az Európai Unió bürokratái által felvázolt javaslat a mezőgazdasági támogatások 20 százalékos csökkentésére" - fogalmazott Feldman Zsolt, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára a múlt héten, Letenyén. Elmondása szerint a május 26-i európai parlamenti választások egyik tétje magyar szempontból az, hogy az adófizetők pénzét a magyar gazdálkodók támogatására lehessen fordítani.
Tudnunk kell azonban, hogy Magyarország a csatlakozás óta a nettó kedvezményezett tagállamok közé tartozik, azaz több támogatást kap az EU költségvetéséből, mint amennyit befizet. A pozitív egyenleg a csatlakozástól 2017-ig több mint 11.000 milliárd forint. Vagyis messze nem csak a saját adófizetői forintjainkról van szó, amikor a támogatások felhasználásáról beszélünk.
Ha az alábbi ábrát megnézzük, kiderül, hogy Németország az unió legnagyobb befizetője, az ottani adóforintokból Magyarországon sem kevés landol. Látható az is, hogy Magyarország a 28 tagállam közül a legnagyobb plusszal rendelkező országok között van, ma már a harmadik legtöbbet profitáló országnak számít. Ez részben a mezőgazdasági terület nagy arányából adódik (az agrárium támogatása a közös büdzsé legfontosabb területe), részben a keleti blokk fejletlenségéből, amit extra forrásokkal ellensúlyoznak.
Természetesen a németek nem önzetlenek, komoly érdekük fűződött az európai piac kiszélesítéséhez. A KPMG nemzetközi könyvvizsgáló cég elemzése alapján az előző pénzügyi ciklusban Magyarországon a multinacionális cégek vitték el a beérkező uniós pénzek kétharmadát. A legerősebb külföldi cégek mögött hazánkban a németek állnak. Az Európai Bizottság saját becslése szerint is Németország profitált a leginkább a közös piac bővítéséből. A keleti blokk országai közül kiugró Lengyelország teljesítménye, ahol fokozottan ügyeltek rá, hogy a pénzek a termelő beruházásokat szolgálják.
Ezzel szemben a keleti blokk többi országában feltűnően sok pénz ment el falufejlesztésekre, kilátókra, vagy csak a termelés veszteségeinek csökkentésére ahelyett, hogy a hatékony és biztonságos gazdálkodás feltételeit alakítottuk volna ki. Ez nemcsak nálunk volt így, a csehek is ugyanerre panaszkodnak, és ott is úgy érzékelik, hogy a pénzelosztásban jelen van a korrupció.
Európa azonban eddig sem szabta meg, és ezután még kevésbé fogja megszabni, hogy mire költjük el a pénzt. Falufejlesztéssel végülis élhetőbbé válik a vidék, és vonzóbbá tehető turisztikailag, amivel munkahelyet és jövedelemet is teremtünk. Ha Magyarországnak fontos a multik jelenléte, az is érthető, hiszen munkásokat és beszállítókat foglalkoztatnak, valamint növelik az exportbevételeinket. A fejlesztés stratégiai terveit magunknak kell összeállítanunk, mi döntjük el, hogy mik a prioritások, és óriási hatásunk van arra, hogy mennyi pénz jut ezekre a célokra.
A zsírosbödön azonban nem feneketlen. Európa büdzséje az angolok távozásával éves szinten 10 milliárd euróval szűkül (tőlük csak a németek befizetése nagyobb, ami éves szinten 13 milliárd körül van).Viszont a migrációs sokk mindenkit elért, ezért úgy döntöttek, hogy sokkal többet kell költeni a közös határok védelmére, valamint az eddig érkezett menekültek integrálására, továbbá technológia-fejlesztésre és generációváltásra. Ráaádásul a teljes kereten belül az agráriumra jutó összeg is 30 százalék alá csökken.
Ami Magyarországot illeti, az új pénzügyi ciklusban 4-5 százalékos mínusszal lehet számolni a közvetlen kifizetések terén és nagyjából 15-16 százalékos elvonással a vidékfejlesztési pillérben. Előbbi kisebb mértékű csökkenés, mint amennyit a forint-euró árfolyam ingadozik, nominálisan alig észrevehető.
Nagy kérdés a termeléshez kötött támogatások sorsa is, amelyekkel a területealapú támogatások egészíthetőek ki. Itt szinte biztosra vehető egy 3 százalékpontos forráscsökkenés az átcsoportosítható pénzeken belül, mivel ezt a támogatási formát erősen versenytorzítónak tartják (Németország veri a leghangosabban a kolompot).
A vidékfejlesztési pillér forráshiánya hiába nagyobb, egyrészt egy jóval kisebb keretről beszélünk, mint a közvetlen kifizetéseké (bő harmadakkora), másrészt sokkal könnyebben kompenzálható az itteni kiesés. Ugyansi növelhető a tagállami hozzájárulás mértéke a pályázati forrásokhoz, ami eddig meglehetőesen alacsony volt (17 százalék). Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke, tavaly a Portfolio Agrárszektor konferencián úgy vélte, a nemzeti hozzájárulás mértéke 30 százalékosra lesz emelhető az új pénzügyi ciklusban.
Magyarországnak nagy tapasztalata van ebben, hiszen mi már most élünk a kifizetési plafonnal, és ennek köszönhető, hogy két év alatt "eltűnt" az1200 hektár feletti gazdaságok fele. Legfőbb feladatunk megértetni Brüsszellel, hogy egy még lejjebb meghúzott kifizetési határral csak a cégdarabolás mértéke fog nőni, méghozzá egész Európában.
