Igaz ugyan, hogy az idei uniós termés 20 százalékkal kevesebb a tavalyinál (10,5 millió tonna), de a hároméves átlaghoz mérten ez csak 8 százalékos mínuszt jelent, ha pedig figyelembe vesszük, hogy a tavalyi rekord mennyire feltöltötte a raktárakat, ennél is kisebb tényleges hiánnyal kalkulálhatunk. A mostani 560 ezer tonnás raktárkészlet pedig lényegesen felülmúlja a sokéves átlagot. Mégis meredek áremelkedésnek lehetünk szemtanúi. Tény ugyanis, hogy Európa a lengyel árakhoz igazodik, és az is, hogy a feldolgozók nem szeretnek félgőzzel működni, ezért mindenütt lázas vásárlásba kezdtek.
Az idén már kötelezően alkalmazandó árképlet szerint a magyar ipari almáért nem adhatnak 20 százaléknál sem többet, sem kevesebbet a felvásárlók, mint amennyit Lengyelországban fizetnek érte. A léalmát pillanatnyilag kilónként 30-35 forint körüli áron vásárolják fel nálunk. Ezek a cégek a lengyel piacon is jelen vannak, és árgus szemekkel figyelik, hogy a pár héttel később induló lengyel szüret beigazolja-e a "vészmadarak" károgását, vagy csak árfelhajtó riogatásról volt szó.
- latolgatja a lehetőségeket Ledó Ferenc,a Fruitveb elnöke. Kollégája, Apáti Ferenc úgy látja, hogy a lengyelek máris itt vannak, ennek köszönhető, hogy 33 forintos az átlagos átvételi ár. (Tavaly 11-13 forintról indultunk.) Azonban hozzáteszi: jelentősebb szállítások még nem történtek, hiszen a lengyel léüzemek nem indítják be a termelést addig, amíg meg nem kezdődik el az ottani a szüret.
Egy vecsési székhelyű almakereskedő állítja, hogy már 40 forintos árat is hallott, ami egyértelműen annak köszönhető, hogy a lengyelek elkezdték a vásárlást, miközben a hazai kínálat is csak a felét éri el a tavalyinak. Mint mondja: "Komoly növény-egészségügyi problémáról nem tudok. A hiány oka egyértelműen a fagykár, ami Kelet-Magyoraszág fő fajtáját, az idaredet érintte a leginkább." Apáti Ferenc ezt az információt egy fontos momentummal egészíti ki:
2019-ben a becslések szerint 450-500 ezer tonna almatermés várható Magyarországon, ebből 150-170 ezer tonna lesz az étkezési minőség. Nyugaton fordított ezek aránya: a termés 70 százaléka az étkezési minőség, az ipari alma csak mellékterméknek számít. Nálunk a gála fajtakörrel csak most indult el a szedés. Az étkezési almáért fajtától és minőségtől függően most 90-110 forintot fizetnek, de még nagyon renyhe az eladás, a szüret java még hátra van. Az ország külkereskedelmi egyenlege kiegyenlített ebből a termékből. A nagy termelők (Lengyelország, Olaszország, Franciaország és Németország) közül egyébként csak a lengyelek vannak exportkényszerben étkezési almából.
Az idei árak tehát jóval magasabbak, mint tavaly, léalma terén már a tavalyi triplájáról beszélünk. Sajnos a munkaerő költsége is sokat emelkedett ebben a szezonban. Ez leginkább a kishozamú és rosszul gépesített ültetvényeket sújtja. Ahol a fagykár mérsékelt maradt, és korszerű a technológia, idén szép eredménnyel zárulhat a szezon.