Világszerte emelkedőben van a marhahús iránti kereslet. A fogyasztás és a termelés 2015 óta növekszik, utóbbi tavaly már elérte az évi 63 millió tonnát is, míg 2015-ben még csak 59,7 millió tonna volt. Ennek a növekedésnek az elsődleges oka az ausztrál, az amerikai, a török, a brazil és az argentin termésbővülés. Ebből az évi 63 millió tonnás marhahús-termelésből az Európai Unió körülbelül 7,9 millió tonnával veszi ki a részét, ám ennek Magyarország alig 0,8%-át adja. Ez konkrét számokban 165 ezer húshasznú tehenet jelent, ami a 2010-es 69 ezerrel szemben igen látványos növekedés.
Mihalecz András, az Aberdeen Angus és Galloway, valamint a Murray Grey Tenyésztők Egyesületének elnöke szerint jó időszaka ez a hazai húsmarhaiparnak. A kiváló minőségű magyar marhahúsra biztos kereslet van külföldön. A problémák máshol vannak. A külkereskedelmi egyenleg például, mondta Mihalecz András, hiába pozitív, ha Magyarország elsőrendű minőségű marhahúst exportál, ám ennél jóval gyengébb színvonalú marhahúst hoznak be helyette. A kivitelnél pedig az jelent problémát, hogy nagyrészt élő állat hagyja el az országot, míg a hazai marhavágás csökkenő tendenciát mutat. Mihalecz András szerint az lehetne a megoldás, ha központi hizlaldák és ahhoz kapcsolódó vágó-feldolgozó egységek működhetnének az országban.
A magyar marhahúsfogyasztási szokások is részei a problémának. Amíg egy átlagos európai uniós polgár átlagosan 11 kilogramm marhahúst fogyaszt évente, addig ez egy magyar embernél alig több mint 3 kilogramm. Ennek egyik oka az, hogy a marhahús, mint homogén termék jelenik meg a piacon, így
Az átlagos vásárló pedig jellemzően nem is tud különbséget tenni a vásárláskor, és fennáll a veszély, hogy az első kedvezőtlen tapasztalata után elfordul a marhahústól. Mihalecz András szerint erre a problémára megoldás lehetne, ha a borokhoz hasonlóan származási hely és minőség szerint differenciálnák a húsokat. A vevők így információt kapnának arról, hogy hol, hogyan és miből állították elő az árut. A tenyésztők szerint ehhez nagyon sok fejlesztésre nem is volna szükség, hiszen az ENAR (Egyedi Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer), kiegészülve az élelmiszerlánc-biztonságban meglévő nyomonkövethetőségi infrastruktúrával, már most alkalmas lenne a hús eredetének meghatározására. Az Aberdeen Angus és Galloway, valamint a Murray Grey Tenyésztők Egyesületének elnöke szerint, ha ezeket a rendszereket felhasználnánk és párosítanánk egy erős marketinggel, azzal jelentősen lehetne növelni a hazai marhahús-fogyasztást.
