A szobanövények gondozása során az egyik legnagyobb problémát általában az öntözés hiánya okozza. Sok növény ugyanis igényli a folyamatosan nedvesen tartott földet, ugyanakkor arra is figyelnünk kell, hogy ne álljanak vízben. Nem minden faj igényel azonban ennyi gondozást, és vizet, összegyűjtöttünk néhányat, amelyek egy agglegény lakásban is kitűnően megállják a helyüket.
Az egyik ilyen a legénypálma, más néven Zamioculcas, amely mostanában nagyon divatos lett. Egy trópusi, évelő növényről van szó, ami annak köszönheti népszerűségét, hogy szép, fényes leveleivel kitűnő díszítőértéke van, emellett pedig nagyon strapabíró. Legszebben 18-26 fok között növekszik, ami azt jelenti, hogy a hűvösebb helyiségekbe és a túlfűtött lakásokba is alkalmas. A túlöntözést sárguló levelekkel jelzi, ilyenkor érdemes hagyni kiszáradni, és inkább kevesebb vizet adni neki.
Havonta egyszer lehet tápoldatozni, de ezt akár el is hagyhatjuk. Szereti az erős, szórt fényt, de a nagyon sötét helyeken is jól érzi magát. Nyáron a szabadba vagy erkélyre is kiültethető, de előtte érdemes hozzászoktatni a meleghez a növényt, különben megégnek a levelei. Az átültetésnél figyeljünk arra, hogy szűkebb cserépben jobban fejlődik, de csak akkor ültessük át, hogy ha már alig van földje a növénynek. Vigyázzunk arra, hogy ne kerüljön nagy cserépbe, mert akkor a gyökérképzésre fog koncentrálni, és nem a levélfejlődésre, aminek következtében a levelek elsárgulnak, és lehullanak.
A legénylakások másik kedvelt szobanövénye az anyósnyelv, amely kisebb helyigényű, mégis egy mutatós növény. Rengeteg fajtájra ismert, választhatunk akár csíkosat, de törpét is. Az anyósnyelv nem igényel különösebb törődést, jól tűri a száraz levegőt, a huzatot és a vízmentes időszakokat is. Csupán arra kell figyelnünk, hogy ne öntözzük túl, mert akkor könnyedén elpusztulhat. Elég havonta locsolnunk, de két öntözés között hagyjuk megszikkadni a földjét. Napos helyen, félárnyékban és árnyékban is elél, fényszegény körülmények között azonban megnyúlhat, túl erős fény hatására ugyanakkora a levelei megsárgulhatnak. Átültetni elég 2-3 évente, nyár elején. Vigyázzunk a túlöntözéssel, mert hatására tőrothadás alakulhat ki. A növény levelei és hajtásai egyaránt mérgezőek, allergiás tüneteket válthatnak ki, ezért gyerekektől és állatoktól tartsuk távol.
Szintén kevésbé igényes, már-már igénytelen növény a kukoricalevél. Eddig nem volt túl népszerű, mert csupán az egyszerű, hosszú levelei díszítenek, kicsi virágai ugyanis elbújnak a levelek tövében, manapság azonban már csíkos levelű változata is ismert. Fényigény szempontjából nagy tűrőképességű, vagyis megfelel számára az egész évben napos, és az egész évben árnyékos hely is. A közvetlen napsütést ezzel szemben nem bírja, mert a levelei megsárgulnak. Ha nincs túl meleg, akkor a gyökerek körüli szárazságot is jól viseli, két dolgot azonban nem szeret a kukoricalevél: ha gyakran átültetik, és ha állandóan vizes a földje. Érdemes időnként lemosni a leveleiről a port, a kártevőkkel szemben azonban ellenálló.
