Az agrárszektor.hu a napokban foglalkozott a kérdéssel, rámutatva, hogy Szerbia döntése részint megkérdőjelezi az unióhoz való csatlakozási szándék komolyságát, másrészt nehezen magyarázható az ország kereskedelmi beágyazottságával, hiszen Szerbia legfontosabb üzleti partnere az Európai Unió és nem az Eurázsia Gazdasági Unió. A kereskedelmi forgalom csaknem kétharmada az unióval bonyolódik, ezenkívül az európai beruházások értéke Szerbiában több mint a tízszerese annak, amennyit Oroszország invesztál az országba.
Október 25-én Szerbia hátat fordít az EU-nak?
Szerbia az agrárkereskedelemben is fontos partnernek számít Európában. Hogy csak két példát említsünk: meghatátoró szójatermelő a térségben, hiszen Ukrajna után a kontinens második legnagyobb kibocsátója évi mintegy 600 ezer tonna árualappal, ami az 2,7 millió tonnás uniós terméshez mérten is jelentős. A mintegy 1,5 millió tonnás uniós szilvatermésnek pedig éppen a harmadát, 500 ezer tonnát képes egymaga előállítani.
Az MTI híradása szerint a tegnap aláírt szabadkereskedelmi megállapodás Moszkvával azonnali vámmegtakarításokat tesz lehetővé az érintett országok számára, és megkönnyíti a bejutást egymás piacaira. Az Eurázsiai Gazdasági Uniót a tagállamok vámuniójára alapozva 2015. január 1-jén (miután Európával szemben embargót hirdetett meg Moszkva) hozta létre Oroszország, Fehéroroszország, Örményország, Kazahsztán és Kirgizisztán. Az unió 2016-ban Vietnammal állandó, 2018-ban pedig Iránnal ideiglenes szabadkereskedelmi megállapodást kötött, és tavaly Kínával is tető alá hozott egy gazdasági együttműködési szerződést.
Szergej Prihogyko, a kormányapparátus helyettes vezetője korábban kijelentette, hogy a megállapodás nem csorbítja az Európa Unió érdekeit az EU és Oroszország kapcsolatait szabályozó megállapodásoknak köszönhetően.
