Ezek a gazdák nem csak azért választják a régebbi modelleket, mert egy új egység árának már a töredékéért is megkaphatják azokat. A 70-es és 80-as években gyártott traktorok jól összerakott, teljesen működőképes masinák, amelyeket sokkal könnyebb és olcsóbb karbantartani és javítani, mint az újabb, fejlett szoftverekkel megtámogatott gépeket. Példának okáért nem kell hozzá számítógép, tudhattuk meg a Star Tribune cikkéből.
Az árveréseken különösen keresettek azok a traktorok, amelyek jó állapotúak, és keveset használták őket. Tavaly áprilisban egy 1980-as John Deere 4440-es, amely alig ment többet kétezer munkaóránál, 43.500 dollárért (12,9 millió forintért) kelt el, míg egy összesen 826 órát futott 1979-es John Deere 4640-es modellért 61 ezer dollárt (18 millió forintot) fizettek ki. A jelenség mögött az az általános meggyőződés állhat, amely szerint a régi vasak gyakorlatilag elpusztíthatatlanok. A gazda 12-15 ezer munkaórát is kihozhat egy traktorból, és közben ha valami elromlik benne, akkor az egyszerűen javítható.
Ezekben a gépekben már megvan az a teljesítmény, amire a legtöbb gazdának szüksége van, és még a fenti 61 ezer dolláros rekordár is csak a töredéke annak, amibe egy új, azonos teljesítményű traktor kerülne. Az ár mellett az egyszerűség az, ami vonzóvá teszi ezeket a régebbi gépeket. Ezekben még nincsenek modern és bonyolult technológiai csodák, ami azt is eredményezi, hogy ha valamit javítani kell rajtuk, akkor azt a gazdák vagy elintézik maguk, vagy a bejáratott szerelőjükkel nézetik meg a traktort, de semmiképp sem kell további nagy összegeket költeniük a jármű javítására. Az új traktorokban, ha valami elromlik, már számítógép kell a javításhoz.
Az nem feltétlenül rossz, hogy a modern gépek folyamatosan gyűjtik és továbbítják az adatokat a környezetükről és saját működésükről, állapotukról. Így például, ha valamelyik alkatrész elkezdi a kopás jeleit mutatni, a forgalmazó időben értesül róla, és figyelmeztetheti a gazdát is, ezáltal csírájában fojtva el a problémát. A gond akkor van, ha valami teljesen váratlanul romlik el. Ekkor a gazda ott áll munkagép nélkül, és várhatja, hogy a forgalmazó szerelőkocsija kimenjen hozzá, és 150 dolláros (több mint 40 ezer forintos) órabérért megjavítsa a járművet. Ez többek egybehangzó véleménye szerint is árt a tulajdonosi büszkeségnek, és durván kétségbe vonja a gazdáknak azon képességét, hogy meg tudnak bármit bütykölni a birtokukon, ami javításra szorul.
Az Amerikai Egyesült Államokban a javításhoz való jog (right to repair) az utóbbi években különösen érzékeny témává vált az agráriumban.
valamint biztosítsanak lehetőséget és eszközöket ahhoz, hogy maguk szereljék meg elromlott járműveiket. A gyártók viszont nem akartak lemondani a szervizelés feletti monopóliumukról. Az ügy egyelőre ott tart, hogy egy 2018-as megállapodás értelmében a gazdák a kisebb fizikai javításokat elvégezhetik a járműveiken, de a szoftveres részekhez és a komolyabb elektronikához továbbra sem nyúlhatnak hozzá (ez érthető is). Így nem csoda, ha a gazdák egyre inkább visszatérnek azokhoz a gépekhez, amelyekben még nincsen fejlett elektronika.
Egy öregebb traktornál a kisebb javítások a jármű élettartamát is megnövelhetik. Egy új motor vagy a váltómű cseréje 10-15 ezer dollárba (3-4,5 millió forintba) is kerülhet, viszont a csere után a jármű újabb 10-15 évig működőképes marad. A komolyabb javítások 20 ezer dollárnyi (6 millió forint körüli) összeget jelentenek, de ez sehol sincs ahhoz a 150-250 ezer dollárhoz (45-75 millió forinthoz) képest, amibe egy új jármű vásárlása kerülne. Az idősebb modellek pedig azért ennyire népszerűek a gazdák körében, mert mostanra bebizonyosodott, hogy kiállták az idő próbáját, és mindenkor megbízható eszközöknek bizonyultak, amelyeket könnyű javítani, könnyű karbantartani, és könnyen lehet hozzájuk megfelelő alkatrészeket szerezni.
