Charles Michel, az Európai Tanács elnöke pénteken (február 14-én) a finn elnökség javaslatához képest a hétéves pénzügyi keret kismértékű növelését javasolta: az EU27 bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 1,067% -áról 1,074% -ra. Ennek eredményeként 1094 milliárd euró az új kiadási felső határ. Az unió vezetői a különféle költségvetési javaslatokat február 20-án, egy rendkívüli csúcstalálkozón fogják megvitatni - írja az euractiv.com.

A költségvetés egyre kisebb szeletét adó Közös Agrárpolitikát (KAP) három fő forrás alkotja: a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetések és a piaci intézkedésekkel kapcsolatos kiadások, ezeket együttesen első pillérnek hívjuk, valamint a vidékfejlesztési támogatások, amelyet a KAP második pillérének tekintünk.

Michel javaslatában az első pillér költségvetési előirányzata 256,7 milliárd eurót tesz ki 2018-as árakon, ami 2,5 milliárd eurós növekedést jelent a Bizottság 2018 júniusában bemutatott javaslatához képest. Ugyanakkor a KAP második pillérére 72,5 milliárd eurót javasol, ami 7,5 milliárd euróval kevesebb, mint a finn javaslat volt. A KAP teljes forrása összesen 5 milliárd euróval csökkenne, amit lényegében a vidékfejlesztés szenved meg. A kettes pillér aránya a mezőgazdasági kifizetéseken belül 28 százalékra zsugorodhat. 

Ugyanakkor a javaslat nagyobb rugalmasságot biztosítana a két pillér forrásainak átcsoportosíthatóságában, ami a korábbi 15-ről 20%-ra nőne. Vagyis az egyes kormányok dönthetnek úgy, hogy a terület- vagy állatalapon járó juttatásokat megkurtítják és inkább a technológiafejlesztést támogatják. Eddig Magyarország az ellenkező irányba csoportosított át pénzt. Igaz, ennek egy részét vissza is vette az egy üzemnek maximálisan adható területalapú támogatás bevezetésével. Eszerint 1200 hektár felett nem járt földalapú átalánytámogatás.

Emellett a vidékfejlesztési programok tagállami társfinanszírozási arányát 25%-ra emelnék, de csak Európa kevésbé fejlett országaiban. Ám éppen ez a régió képes kevesebbet hozzátenni saját zsebből az uniós pénzekhez. Magyarország eddig mindössze 17 százalékkal járult hozzá a vidékfejlesztési programok uniós finanszírozásához.

Rengeteget ronthat még a pénzek kioszthatóságán az is, hogy miképpen valósul meg a Green Deal a mezőgazdaságban. Reális eshetőség, hogy a környezetvédelmi célok 30 százalékos részarányt képviseljenek az egyes pilléren belül, és az elvárásokat minden gazdaságra kiterjesztik. Még nem lehet tudni, hogy emelt szintű elvárások teljesítéséért járna-e a többletpénz, vagy a gazdaság területének 30 százalékát kellene beáldozni érte (eddig 5 százalékot tett ki a "zöldített" terület).

Már biztosnak látszik az egy üzemnek adható támogatási plafon, és az is, hogy mindez tagállami szinten önkéntes munkabér-kompenzációval járna. Magyarországon eddig 1200 hektárnál húztuk meg a támogatható üzemméretet, és a gazdaságban dolgozók számát nem vettük figyelembe. Jó kérdés, hogy egy sokkal alacsonyabbra tett léc mellett figyelembe vesszük-e majd a béreket, hogy ezekkel emelhessük meg a plafont? Ellenkező esetben az elvonások 60 ezer eurós kifizetésnél fognak elkezdőni és 100 ezer euró lesz a maximális összeg. Ennyit ma egy alig 450 hektáros gazdaság kap.

Továbbra is kétséges, hogy megmaradnak-e a termeléshez kötött támogatások, amelyekkel normatív módon lehetett segíteni számunkra fontos ágazatokat, például a szójatermesztést, vagy az anyatehén-tartást. Ezen a téren óriási az ellenállás Németország részéről.

Mindezeken felül a Green Deal részeként lendületesen folytatódik majd a növényvédőszer-használat csökkentése is, amit a műtrágyahasználat további korlátozása is követhet. Egyes országok ezt kihasználva arra készülnek, hogy az egyes pillér "zöld" pénzeiből azon gazdaságokat támogatják majd, akik lemondanak az uniós szinten vitatott hatóanyagokról. Luxemburg például a glifozátmentes termelést támogatná belőle.

Vannak egészen vad ötletek is, mint például az a célkitűzés, hogy az európai agrárkibocsátás 30%-a 2030-ig ökogazdaságból származzon, miközben a mezőgazdasági terület 10%-át kivonnák a termelésből. Ennek óriási élelmiszerdrágulás lenne a következménye, vagy az, hogy elárasztana minket a brazil és egyéb harmadik országokból származó import. A vita tehát folytatódik, de egyre aggasztóbb irányban.