Kína megálljt parancsolna a vadállatok fogyasztásának. A szigorú lépéstől a döntéshozók azt remélik, hogy gátat vetne a koronavírus okozta társadalmi és gazdasági bizonytalanságnak, és biztosítaná, hogy a jövőben ne törhessenek ki hasonló járványok, írta meg a CNN. Az viszont erősen kérdéses, hogy megtörhető-e ilyen módon a hagyományok ereje, arról nem is beszélve, hogy a vadállattenyésztés mostanra egy több milliárd dolláros iparággá fejlődött. Egy ekkora üzletet pedig nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Külön nehezítő tényező, hogy a különféle egzotikus állatok fogyasztása nem csak státuszszimbólum Kínában, de ugyanezek az állatok gyakran felbukkannak a tradicionális kínai gyógyászatban is, alapanyagként. Míg egy 150 dollárba (kb. 45 ezer forintba) kerülő páva-vacsora azt mutatja, valaki mennyire megtiszteli a vendégét, a denevéreket már azért fogyasztják, mert a hiedelmek szerint védelmet nyújtanak a rákkal szemben és növelik az életerőt. És vannak a köztes hiedelmek is, amelyek szerint a vadhúst fogyasztók az állatok kívánatos tulajdonságait is magukba szívják.

A piacok, ahol az éttermek alkalmazottai, a hagyományos gyógyászat művelői és a fogyasztók a különleges húsokat szerzik be, zsúfolt, nedves, párás helyek, ahol rengeteg ember fordul meg naponta. Az egymás mellé kerülő, teljesen más életkörülményekhez szokott állatok vírusai keveredhetnek és mutálódhatnak, sokszorosára emelve annak kockázatát, hogy a kórokozók az állatokról átkerüljenek az emberekre, mondta Leo Poon, a Hongkongi Egyetem virológus professzora. A helyiek szerint rövidtávon még lehet, hogy lesz valami pozitív hozadéka a tiltásnak, de hosszútávon nem oldható meg a vadállatok fogyasztásának tiltása. A vadkerekedelem egyszerűen túl nagy üzletté vált. Egy 2017-es tanulmány szerint a vadállatok étkezési célra történő tenyésztése és forgalmazása mintegy egymillió embernek biztosít munkát, maga a vadkereskedelem pedig 73 milliárd dollárt ért. A vírus kitörése óta a hivatalos források szerint közel 20 ezer vadfarmot zártak be vagy került karantén alá, de valószínűsíthető, hogy sokkal több ilyen állattanya található még Kína területén. Ráadásul jelenleg még az sincs pontosan megfogalmazva, hogy mi számít vadállatnak, és mi nem.

Nehezíti a helyzetet, hogy a jelenlegi szabályozás erősen felemásra sikerült. A vadállatok kereskedelmi célú tenyésztését és forgalmazását tiltja, de ez a tiltás nem terjed ki a gyógyászati célú felhasználásra, noha ez utóbbit szigorúan figyelni kell. Az azonban nem világos, hogy ez a szigorú felügyelet hogyan fog a valóságban megnyilvánulni, és hogy milyen szankciókra számíthatnak azok, akik megszegik a tilalmat. A tradicionális kínai gyógyászati ipar becsült értéke eléri a 130 milliárd dollárt is, ráadásul Hszi Csin-ping is erősen támogatja. A vadállatok jogaiért küzdő aktivisták attól tartanak, hogy a törvény szövegében maradt kiskapu teret hagy az olyan visszaéléseknek, mint amikor az állatokat kimondottan gyógyászati célból tenyésztik és adják el, de valójában fogyasztási célokból értékesítik.

Az mindenki szerint jelentős és elismerésre méltó lépés, hogy KÍna - igaz, elsősorban a járvány által gerjesztett negatív gazdasági hatásokból kifolyólag - megpróbál tenni a vadkereskedelem és -fogyasztás ellen. Nem lesz azonban egyszerű dolga az államapparátusnak, hiszen egy nagyon jövedelmező üzletágat kellene felszámolni, valamint olyan több ezer éves tradíciókat kellene megváltoztatni, amelyeket közben ugyanez a kormány támogat. Egyelőre tehát sok a kérdés, de a kutatók és a gazdasági élet vezetői úgy vélik, hogy az első lépést megtették az ügy érdekében. Az pedig a döntéshozókon és az embereken múlik, fogják-e ezt további intézkedések és változások követni.