Az Eurostat adatai szerint a mezőgazdaságban tényleges eltöltöttt heti óraszám nagyon különbözőképpen alakul az egyes országokban. Alábbi grafikonon nem ábrázoltuk az összes tagállamot, de a legtöbbet dolgozó belgák és a legkevesebbet dolgozó románok szépen keretezik a mezőnyt. Feltűnő, hogy Nyugat-Európában a tavaszi munkacsúcs idején a hét hat napjában 8-10 órát dolgoznak a teljes munkaidőben foglalkoztatott férfiak a földeken. Magyarországon papíron alig lépjük túl a heti 5 nap végzett 8 órás munkaidőt, és a kampányidőszakok látszólag semmiben nem különböznek az év többi részétől. Ezzel szemben Nyugaton a szezonális munkacsúcsok kiemelkednek. Úgy tűnik, mintha uniós szinten a magyar a második leglustább nemzet lenne.
Jól tudjuk, hogy ez nincs így. Míg a téli hónapokban csak pár órányi telep- és gépkarbantartást várnak el az üzemvezetők a traktorostól, addig kampány idején simán berendelik szombaton is 10-12 órányi munkára. A lényeg, hogy éves átlagban kijöjjön a 8 órás munkaidő. A kampányidőszak túlóráit nemcsak későbbi extrapihenőkkel ellensúlyozzák a munkaadók, hanem év végi jutalommal, zsebbe fizetéssel is. Papíron mindennek semmi nyoma. A volt szocialista országok még mindig ragaszkodnak a "8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás" mítoszához. Más kérdés a termelékenység, de most maradjunk a munkaidőknél.
Mennyit keres egy traktoros?
Vélhetően szintén a szocialista múlt okán tartják fent azt a látszatot is Keleten, hogy mindegy, melyik iparágban dolgozik az ember, mindenhol egyformán sokat kell dolgoznia. Az agráriumban sem érheti "kizsákmányolás" a népet. Ezzel szemben a belga gazdák 50 százalékkal több időt gürcölnek, mint egy ipari munkás, de a német parasztok is 25 százalékkal több időt töltenek az állatok és növények körül, mint mások a munkapad mellett. Akinek van olyan ismerőse, aki építőipari vendégmunkás volt Nyugaton, megerősítheti: egy német melós kezéből már péntek délután kiesik a vakolókanál, míg a magyarok a szombatot is az építkezésen töltik (a "töltik" a helyes kifejezés....).
Ezzel szemben a nemek közötti fizetési szakadék terén nem őrzik az egyenlőség látszatát a korábbi szocialista államok, egyedül a legkeményebb diktatúrát átélt Romániában kapnak a nők 3 százalékkal kevesebb fizetést férfi társaiknál, míg másutt a szakadék átlagosan 15 százalékos, de Észtországban a 22 százalékot is átlépi. A legtöbbet dolgozó belgáknál is nagynak mondható a nemek közötti bérezési egyenlőség: egy férfi dolgozó csak 6 százalékkal keres többet nőnemű társainál. Magyarországon bő 11 százalékkal keres többet a munkavállaló, ha férfi, a cseheknél viszont már 20 százalékos a nemek közötti bérezési különbség. Egyszóval nincs összefüggés a történelmi múlt és a kereseti szakadék között.
