A talaj a legnagyobb víztartó közeg, ezért a megfelelő talajgazdálkodás és talajszerkezet kialakítás a gazdálkodó jól felfogott érdeke, mivel jelentős mértékben hat a költségekre, terméseredményekre, és a szélsőséges időjárásból eredő stresszhelyzetek reagálására. A hazai talajok jó minőségű, termékeny mezőségi talajok, azonban a túlműveléssel tömörödnek, szerkezetük leromlik, ezzel a vízáteresztő- valamint vízmegőrző képessége nagymértékben lecsökken, olvasható a NAK oldalán.
A nedvesség megőrzéséért sokat lehet tenni talajtakarással, szintvonalas műveléssel, lazítással és egyéb agrotechnikai megoldásokkal. A szántóföldi növénytermesztésben nem csak hozamtöbbleti, hanem hozambiztonsági kérdés is a megfelelő vízpótlás biztosítása, a homogén növényállomány létrehozása és fenntartása. Ennek egyik alapvető feltétele a megfelelő szántóföldi körülmények kialakítása, ami magába foglalja termőterületi felszíni vízkezelést. A termőterületen a felszíni vízrendezési szolgáltatás lehetővé teszi a vápák kialakítását, amelyek - a teljes mértékű átjárhatóság miatt - termelésbe vonhatóak, ott tápanyag-gazdálkodás folyik, így a talaj termőképessége fokozható és ott talajképző/humuszosodási folyamatok mennek végbe.
A vízmegőrzés érdekében a vizeket tájba kell vezetni, a mélyfekévű területeken ott kell tartani és a tájhasználatot termőhely-specifikusan kell fejleszteni. A víz tájban tartása elengedhetetlen feladat, amely nem csak a termőhely vízigényét képes biztosítani, hanem nagymértékben járul a talaj, a levegő és a térség klímakondícionálásához. A fenntarthatóság nem egy környezetvédelmi fogalom, hanem a természetes és a mesterséges infrastruktúra harmonikus együttműködését jelenti, amellyel csökkenthető a mezőgazdaság sérülékenysége.