A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) felidézi, hogy a HMKÁ előírásai szerint: "Fenn kell tartani a minimális talajborítást a nyári és őszi betakarítású kultúrák lekerülése után, őszi kultúra vetésével, vagy másodvetésű takarónövény termesztésével, vagy a tarló szeptember 30-ig történő megőrzésével vagy legfeljebb sekély tarlóhántás és ápolás, illetve középmély vagy mély talajlazítás elvégzésével, valamint a tarló gyommentes állapotban tartásával, kivéve a nitrátérzékeny területeken termesztett tavaszi vetésű kultúrák esetében, ahol a szintvonalakkal párhuzamos talajelőkészítő munkák elvégzése szeptember 1-től megengedett."

Fontos tehát, hogy amint a termény lekerült és a hátramaradt szalmának a betakarítása is megtörtént - hagyományos módszerek alkalmazása esetén -, a tarlóhántásnak kell következnie. A tarlót az alábbi lényeges szempontok miatt lehetőleg mindig el kell munkálni. A tarlóhántás egyben kezdete is az elkövetkezendő év talaj-előkészítési tevékenységének.

A tarlóhántást a tarlómaradványok zúzását követően, vagy azzal egy időben végezhető el. A tarlóhántásra a talaj kötöttségétől függően bármely sekélyen lazító és porhanyító eszköz - tárcsa, ásóborona, szántóföldi kultivátor - alkalmas. A tarlóhántás egyik legfontosabb célja a talaj nedvességvesztésének csökkentése. Ez a sekély hántással és a felszín lezárásával érhető el. A régi mondás szerint a tarlóhántás felér egy kiadós esővel.

A tarlóhántás talaj hőforgalmára is kihat, ugyanis a sekély hántolt réteg jobban felmelegszik, mint alatta a bolygatatlan talaj, de csökkenti a mélyebb rétegek felmelegedését és ezáltal a mélyebb rétegekből a felszín felé mozgó gőz halmazállapotú víz a hántolt réteg alján a hőmérsékletkülönbség folytán lecsapódik, így a talaj kellően nyirkosodik, ezáltal könnyebben művelhető lesz.

Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a szármaradványok sekély beforgatásával a talaj biológiai aktivitása is felélénkül, megkezdődik a tarlómaradványok átalakulása, aminek eredménye a biológiai beérés. A tarlóhántás azonban a fenti kedvező hatásai mellett elősegíti az elpergett gyom- és kultúrnövény magvainak kikelését, így azok az ápoló munkákkal megsemmisítendők.

A HMKÁ a fenti agrotechnika alkalmazása mellett, vagy után lehetőségként említi a talaj fedése érdekében a másodvetésű zöldtrágyanövények, takarónövények alkalmazhatóságát, melyeket a fedési funkció mellette a gazdálkodó elszámolhatja a zöldítésben, mint ökológiai fókuszterület - vagy az AKG-ban, mint zöldtrágya -, ha a vetési szándékát az Egységes kérelmében bejelentette és a növényállományt legalább 60 napig fenntartja, megfelelő keverékkel alakítja ki, s nem használ növényvédő szert. A keverék összeállításánál azonban mindenki a saját talajának ismeretére alapozza döntését, hiszen hosszútávon a helyesen megválasztott növénytakaró hozhat eredményt a talajállapotok javításában, az erózió elleni védelemben, s majdan a nedvességmegőrzésben. Rosszul megválasztott növények fokozhatják a kártevők felszaporodását is.

A HMKÁ másik előírása, hogy a tarló, nád, növényi maradvány valamint gyepek égetése tilos, kivéve, ha erre növény-egészségügyi okokból van szükség. Lehetőleg a növényi melléktermék egy részét tartsuk talajunkon, forgassuk talajunkba, hiszen ezen növényi maradványok teszik élettelivé, termékenyebbé földjeinket, s az így leforgatott szerves anyag a talajok szerkezetességének fenntartásában, a talajtömörödés csökkentésében, a nedvességmegőrzésben, a megfelelőbb tápanyag-gazdálkodásban hosszútávon a gazdája érdekeit szolgálja.