Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) a gazdálkodókkal karöltve 2012 óta folytat kutatásokat, és újabban a talajokkal kapcsolatos témákra is fókuszálnak - írja a Magyar Mezőgazdaság. Az uniós ökorendelet (834/2007/EK tanácsi rendelet) is kimondja ugyanis, hogy a talajt is táplálni kell, hogy a növény abból vegye fel a tápanyagokat. Hamarosan újabb kutatásokat kezdenek a gyümölcs- és zöldségfajok alatti talaj táplálásával kapcsolatban, hangzott el a szekcióülés bevezetőjében.
Rés a körforgásban
A talaj szervesanyag-tartalmának jelentősége a tápanyag-ellátásban címmel tartott előadásában Gulyás Miklós, a SZIE MKK KÖTI Talajtani Tanszékének adjunktusa a szervesanyag-pótlás lehetőségeiről és kihívásairól szólt. A talaj állapota kiemelkedő fontosságú az ökotermesztésben. A szerves anyag sok definíciója közül az egyik, hogy az a talajba került növényi szervekből és állati maradványokból, valamint mikroorganizmusok által átalakított anyagokból áll. A növények a tenyészidőszak végén elhullatják lombjukat, termésüket, és az elpusztult növények és állatok is visszakerülnek ebbe a természetes körforgásba. A zárt rendszer azonban emberi beavatkozás hatására (főleg a mezőgazdasági művelés miatt) egy-két helyen kinyílik.
A korábbi erdő- vagy gyepterületek művelésbe vonása miatt levegősebbé vált a környezet, emiatt felgyorsultak a folyamatok, és ezzel együtt csökkenni kezdett a humusztartalom.
Ha a termesztett növény terményét elvisszük a területről - hiszen ez a mezőgazdasági cél -, és nem forgatjuk vissza a szármaradványokat, akkor tápanyagokat is elvonunk a talajból. A talaj szervesanyag-tartalma bonyolult összetételű, és éghajlatonként másfélék a humuszanyagok. A legegyszerűbbek a ful-vosavak, melyek idővel "fejlődnek", huminsavak, majd huminanyagok keletkeznek. Ezek egyre magasabb polimerizáltsággal rendelkeznek, miközben a széntartalmuk és molekulatömegük is növekszik. Ezzel ellentétben az oxigéntartalom és az oldhatóság csökken e folyamat során.
Minél fejlettebbek a humuszanyagok, annál nagyobb a kationcsere-kapacitásuk, mert nagy a felületük. Emiatt sok tápanyagot (főleg nitrogént, ként és foszfort) tudnak tárolni. A humuszanyagok enzimeket, mikroelemeket is tartalmaznak, melyek szintén fontosak a termesztés szempontjából, emelte ki a szakember.
Mint a szivacs
Minél sötétebb a talaj, annál magasabb és jobb minőségű a humusztartalma, a sötét szín pedig gyorsítja a talaj felmelegedését is. A jó minőségű humuszanyag saját tömegénél hússzor több vizet képes megtartani, szinte szivacsként működik, ezáltal kisebb a kiszáradás veszélye. Ha a talaj szárazság esetén hajlamos a repedezésre, ott ez a folyamat a gyökerek szakadását, sérüléseit okozhatja. A humuszban gazdag talajokban a jobb vízháztartás miatt ennek kisebb a kockázata.
A kémhatást is képes pufferolni a humusz, csökkenti a reakciók sebességét.
Ha véletlenül túl nagy dózisban kerül műtrágya a területre, a humuszban gazdag talajokban kisebb a növények károsodásának a valószínűsége. Minden talajba került anyag bomlásnak indul, egyesek gyorsabban, mások lassabban. A könnyebben lebomlók hamarabb ásványosodnak és a növények számára viszonylag hamar felvehető tápanyagként jelennek meg a talajban, a lassabb lebomlás pedig humuszanyagokat eredményez. A hazai talajok többnyire közepes és kis humusztartalmúak, ritkák a 4 százaléknál több humuszt tartalmazók, inkább csak tőzeges-lápos területeken fordulnak elő. A legtöbb szerves anyag az alföldi és a Balaton keleti oldalán található területek talajaiban van.
Szén-nitrogén arány
A talaj szervesanyag-gazdálkodását befolyásolja, hogy milyen növényeket termesztünk. Egyes fajok gazdagítják a szervesanyag-készletet, mások könnyen lebomlanak, ezek a talaj C:N arányára vannak hatással. A lucerna szén-nitrogén aránya 13:1, a kukoricáé 40:1, a rozsé 350:1, ezért bennük sokkal lassabb a mikrobiális tevékenység is. A lebomlást végző mikroorganizmusok a talajból nitrogént vonnak el, így pentozánhatás léphet fel.
Hiába van sok szén a talajban, ha nincs benne elég nitrogén, akkor lassabb a lebomlás, hosszabb idő alatt épülnek fel az összetettebb humuszvegyületek.
A talajban minden mindennel összefügg, így például minél lazább a talaj, annál kiterjedtebb lesz a növény gyökérzete, ami segít a tápanyagok felvételében. A növények oldatban veszik fel a tápanyagot, tehát fontos, hogy a talaj kellően nedves, de ne túl vizes, hiszen a gyökereknek levegőre is szükségük van.
Nincs elég szerves trágya
Rossz képet mutat a statisztika, egyre kevesebb területet szerves trágyáznak, a gazdák adatszolgáltatásai alapján az átlagosan kijuttatott mennyiség pedig mindössze hektáronként 18-20 tonna. Az évenként kiszórt szerves trágya optimálisan 255 ezer hektárra lenne elegendő, ezzel szemben 4,5 millió hektárt művelünk.
A hígtrágya kijuttatása bonyolultabb, talajvédelmi tervhez kötött, átlagosan 40-50 köbméteres hektáronkénti adaggal számolva körülbelül 200 ezer hektárt érint.
A legkevesebb szerves trágyát Heves megyében, a legtöbbet pedig Békés és Csongrád-Csanád megyékben használják.
A kijuttatott szerves trágya mennyisége azért ilyen kevés, mert jelentősen lecsökkent az állatállomány a szarvasmarhát, a sertést és a baromfiféléket tekintve is. A szerves trágyázás helyettesítője lehet a zöldtrágyanövények vetése, és bizonyos kultúráknál, szigorú szabályok szerint és ellenőrzéssel a szennyvíziszap kijuttatása, véli Gulyás Miklós.
A komposztálótelepek kibocsátása várhatóan tovább fog nőni a közeljövőben, mivel januártól tilos lesz a zöldhulladék égetése, 2022-től pedig a háztartásoknak is szelektíven kell majd gyűjteniük a szerves hulladékot. A szakember azt javasolja, hogy a gazdák igyekezzenek minden szerves anyagot, szármaradványt visszaforgatni a talajba. Olyan gazdálkodási formákat alkalmazzanak, melyek nem apasztják le a humuszkészletet, a növényválasztás ne talajzsaroló legyen, fontos a szigorú vetésforgó, és a talaj állandó forgatása helyett direktvetéssel javítható a talajállapot.
Érzékeny területek
Hazánk területének 60 százaléka mezőgazdasági művelésű és klímaérzékeny. Az Alföld nagy részét fenyegeti aszály, árvíz vagy belvíz, és vannak területek, amelyeket mindhárom veszélyezteti, hangsúlyozta Vityi Andrea, a Soproni Egyetem docense Az agroerdészet szerepe a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban című előadásában.
Már a kétezres évek elején modellezték a klímaváltozás valószínűsíthető hatásait hazánkban, és ebből kiderült, hogy Dél-Európa mellett a Kárpát-medencét is érzékenyen érintheti a klímaváltozás.
Megpróbálták megbecsülni, mit lehetne tenni az eredményes alkalmazkodás érdekében. A csapadékviszonyok változása is meghatározó gond lesz, az előrejelzések azt mutatják, hogy a 21. század végére a nyári - tehát a tenyészidőszaki - csapadék mennyisége 20 százalékkal csökken, és erősödnek az időjárási szélsőségek. Az aszállyal érintett területek nagysága is nő. Mindez együtt oda vezet, hogy a növények számára hasznosítható vízmennyiség csökken, emiatt a termésátlag is visszaesik, körülbelül 30 százalékkal. Kifejezetten érzékeny fajok a kukorica és a zöldborsó.
A vegetációs zónák változása az erdőkön és a mezőgazdasági művelésben egyaránt látszik. Nem biztos, hogy a mai fajtákat később is eredményesen tudjuk majd termeszteni, ezért szárazság- és stressztűrő fajtákat kell nemesíteni.
Agroerdészeti rendszerek
Az öntözött területek aránya Magyarországon alacsony, pedig az öntözéssel részben ellensúlyozhatók a kedvezőtlen klimatikus változások. Kevésbé vízigényes fajokat kell majd választani, és a növények tényleges igényéhez igazodva kell öntözni. Takarékoskodni kell majd a vízzel, a növénytermesztés azokon a területeken lesz a legkockázatosabb, ahol az öntözés később sem lesz megoldható.
Az energiaipar után a mezőgazdaság bocsátja ki a legtöbb üvegházhatású gázt, tehát ebben bűnös, de a megoldás is a gazdálkodók kezében van, mondta Vityi Andrea. Egyik megoldás erre a fásítás, hiszen a fák a karbonmegkötésben fontos szerepet játszanak.
Nemcsak az erdőtelepítésre lehet gondolni, hanem fás legelők kialakítására vagy a mezőgazdasági területeket szegélyező fásításra is, de ide sorolható az infrastrukturális elemek védelmére szolgáló fásítás is.
A mezőgazdasági területeken általában nagy táblákban éves ciklusú a termesztés. Ha fákat viszünk be ebbe a rendszerbe, akár évelőkkel kombinálva (lucerna), megváltozik a rendszer ciklikussága. Hosszú távú szemléletre kell áttérni a módszereket illetően és a jövedelem tervezésében is. Ahol fák is vannak a rendszerben, ott fűtőanyag céljára ültethetők gyors növekedésű fajok, vagy olyanok, melyeknek értékes a faanyaga, így egyebek közt nyár, cseresznye, dió. A fák között például gabona és repce is termeszthető. A mezőgazdasági növény adja az éves bevételt, a fák termelik a biomasszát, és 10-20 év távlatában hozzák a mezőgazdasági növényénél jóval nagyobb bevételt.
A FAO 2015-ös megállapítása szerint a világon évente 4,5 millió hektár terület kiesik a mezőgazdasági termelésből a talajállapot leromlása miatt.
Magyarország talajainak a 20 százaléka érintett a szélerózió okozta minőségromlásban, és 25-40 százalék közé tehető azoknak a talajoknak az aránya, melyek a vízerózió miatt veszélyeztetettek. Európában a nem megfelelő szemléletű gazdálkodás miatt 17-szer gyorsabban pusztul a talaj, mint amilyen ütemben újratermelődik. Ha ez a folyamat nem lassul, vagy nem következik be kedvező változás, akkor 50-60 év alatt a talajromlás a talaj "elfogyásához", gazdálkodásra alkalmatlanná válásához vezetne, említette az ide tartozó statisztikai és becsült adatokat előadásában Vityi Andrea.
Egészséges talaj
Az egészséges talaj és élelmiszer, mint ökológiai elkötelezettség címmel Biró Borbála egyetemi tanár, az MTA doktora szintén nem festett jó képet a jelenlegi helyzetről, és ő is az ökogazdálkodás arányának növelésében látja sok problémára a megoldást. A szakember elmondta, hogy a Földünk területén lévő talajoknak mindössze a 11 százaléka művelhető. Ennek a 11 százaléknak a 40 százalékában nincs elég szerves anyag, 10 százalékuk toxikusan szennyezett, 60 százalékuk erózió (víz) és defláció (szél) hatásának kitett, valamint a művelhető talajok 90 százaléka gyenge biológiai aktivitású.
A talajok fontossága felértékelődik. A következő tíz évben elérendő cél Európában a talajok egészségének visszaállítása, illetve meghatározó, mérhető minőségváltozás és ökoszisztéma-szolgáltatás az európai talajok 75 százalékán; az ökológiai termesztés kiterjesztése a művelhető területek 25 százalékára; a talaj szerves anyagának évenkénti 0,4 százalékos növelése, valamint a peszticidek, mezőgazdasági kemikáliák, mesterséges életidegen anyagok (xenobiotikumok) 50 százalékkal való csökkentése.
Biró Borbála kitért arra is, hogy a talajminőség és a talajegészség nem azonos fogalmak, utóbbi többet jelent.
A talajélet fontos, és ebből csak a földigilisztákat kiemelve is érdekes eredményeket kaphatunk. Gyenge talajban 250 ezer, minden szempontból jó állapotú talajban azonban 1,75 millió példány él hektáronként. A giliszták levegőjáratokat építenek ki, ami javítja a talaj állapotát. Emellett a gilisztaürülék hétszer több nitrogént, tizenegyszer több foszfort és kilencszer több káliumot tartalmaz, mint amennyi a talajban általában mérhető.
Az egészséges talajhoz vezető útként több tényezőt is megemlített a szakember. Egyik a minimális talajzavarás és "talajművelés", hiszen ez mindig durva beavatkozás az ott kialakult életközösségek működésébe, életterébe. Fontos a lehető legnagyobb diverzitás elérése, a növények és talajélőlények biológiai sokféleségének fenntartása. Élő gyökerek legyenek állandóan a talajban, amelyet mindig fedjenek növények vagy növénymaradványok.
