Az ehhez kapcsolódó virtuális rendezvény, melyet az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), a Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap (IFAD) és a Világélelmezési Program (WFP) közösen jegyeznek, kiemeli a női gazdálkodók, vállalkozók és vezetők fontos szerepét a járvány utáni újjáépítésben, mellyel hozzájárulhatnak a szegénység felszámolásához, a termelékenység, az élelmezésbiztonság és a táplálkozás javításához.

Csü Tong-jü, a FAO főigazgatója elmondta, hogy a világon élő 1,1 milliárd 18 év alatti lány válhat a történelem legnagyobb női vezető, vállalkozó generációjává, akik jobb jövőt biztosíthatnak az emberiségnek. Ennek ellenére a nők és lányok továbbra is strukturális akadályokba ütköznek, ami megakadályozza őket saját és környezetük teljes potenciáljának kiaknázásában, életkörülményeik javításában.

- tette hozzá Csü Tong-jü.

Gilbert F. Houngbo, az IFAD elnöke arról beszélt, hogy alapvető fontosságú, hogy ne csupán több nő legyen a vezetők között, de legyenek meghallgatva és bevonva a járvány elleni válaszba és az újraépítésbe is. Befektetni a női vezetőkbe és bevonni őket a koronavírus utáni jövő építésébe elengedhetetlen ahhoz, hogy a nők szempontjai és szükségletei is érdemben érvényesüljenek és az emberiség jobb élelmezési rendszereket alakítson ki, ahol mindenki egyenlően jut tápláló ételekhez és megfelelő megélhetéshez, tette hozzá Gilbert F. Houngbo.

A nők és lányok teszik ki a világ lakosságának felét, ezért épp ideje, hogy ez a vezetői pozíciókban is tükröződjön, mondta el David Beasley, az Élelmezési Világprogram ügyvezető igazgatója. A szakember utalt arra is, hogy munkájuk során tapasztalják, hogy ahol a nők hozzáférése a tudáshoz, az erőforrásokhoz és a gazdasági lehetőségekhez javul, és szabadon dönthetnek, azon családokban, közösségekben és országokban az éhezés csökken és a táplálkozás minősége javul.

A női vezetők különösen fontosak a fejlődő országok vidéki térségeiben, hogy az ott élő 1,7 milliárd nő és lány érdekei ne legyenek figyelmen kívül hagyva. A Dél-Ázsiában és a szubszaharai Afrikában élő nők 60%-a a mezőgazdaságban dolgozik, ennek ellenére kevésbé férnek hozzá erőforrásokhoz és szolgáltatásokhoz - a földhöz, kölcsönhöz, tudáshoz, alapanyagokhoz és eszközökhöz. A földeken végzett munkán túl rájuk hárul a háztartás terhe, ami a járvány miatt meg is növekedett. Ezzel egyidőben a nőket érzékenyen érintették a járvány szociális és gazdasági hatásai, mint a megélhetés elvesztése és a jövedelemcsökkenés.

Biztosítani, hogy a nők hangja is érvényesüljön nem csupán egyenjogúsági kérdés. A női vezetők hozzájárulhatnak a termelőeszközök fölötti erősebb kontrollhoz, ezáltal növelve termelékenységüket és bevételeiket, javítva az élelmezésbiztonságot és elhelyezkedési esélyeiket.

Kutatások szerint, ha a női gazdálkodók a férfiakéval egyenlő szinten férnének hozzá a termelő erőforrásokhoz, a hozamok 20-30%-kal és a mezőgazdaság teljes kibocsátása 2,5-4%-kal is bővülhetne, melynek köszönhetően akár 150 millió ember is kiemelkedhetne az éhezésből.