Még mielőtt nekivágnánk tisztázzuk, hogy mi is az a komposztálás? Ez egy olyan folyamat, mely során a víz és a szerves hulladék keverékéből a hasznos baktériumok lebontják a szerves anyagokat - írja a bhg.com. A keveréket felhalmozzuk, időnként átforgatjuk, hogy a baktériumok kifejlődjenek. Közben hő fejlődik, ami segíti a szerves anyagok lebomlását. A kész komposzt - ha jól dolgoztunk - pedig fekete és föld illatú. Miután megcsináltuk az első adagot, rájöhetünk, hogy bizony nem egy nehéz műveletről van szó, ám annál többet ér.
A kerti növények és a szobanövények meghálálják, ha tápanyagban gazdag földben neveljük őket. Ezen kívül egy rendkívül környezetbarát módszerről van szó, hiszen nem kell vegyszerekhez nyúlnunk az eredmény fokozása érdekében, magát a komposztot pedig konyhai maradékokból állíthatjuk elő.
A komposztálás fajtái
Kétféle komposztálás létezik: a hideg és a meleg. Bár a hideg módszer nem annyira elterjedt, pedig semmivel sem bonyolultabb, csak időigényesebb. Ha a benti komposztálás mellett döntünk, akkor fontos, hogy egy erős, stabil tárolót szerezzünk a maradékok eltevéséhez - ez lehet fém, műanyag, és kerámia is. Szükség lesz továbbá egy tálcára, ami befér a tároló alá, és összegyűjti az elfolyó nedveket. Ezt a tárolót érdemes a konyhában, például a lefolyó alatti szekrényben tartani. Fontos, hogy zárható fedelű legyen, hogy a különféle kártevők ne férhessenek hozzá! A tároló aljára egy réteg föld kerüljön, erre jöhetnek aztán a konyhai ételmaradékok, és néhány réteg nedves, természetes papír. Ne használjunk a komposztáláshoz hús- és tejtermékeket, citrushéjat, hagymákat, vegyszerekkel kezelt fák fűrészporát, illetve a gyümölcsökre és zöldségekre ragasztott matricákat se! Néha forgassuk meg a komposztot, ha ezt hetente kétszer megtesszük, akkor nagyjából 3-4 hónap alatt megfelelően komposztálódik, és készen áll majd a felhasználásra!
A meleg komposztálás az elterjedtebb, "hagyományosabb" módszer, és értelemszerűen melegebb időjárást igényel, ebben az esetben pedig egy-két hónap alatt el is készülhet. Ehhez 4 összetevőre lesz szükség: szén, nitrogén, víz és levegő. Ezek az elemek együttesen táplálják a mikroorganizmusokat, amik felgyorsítják a bomlási folyamatot.
Ébredeznek a kártevők: most kell lépni, ha meg akarjuk védeni a fáinkat tőlük!
Miket komposztáljunk?
A komposztálás egy nagyszerű mód arra, hogy a pazarlást elkerüljük, hiszen sok esetben a kidobásra szánt ételek így nem a kukában, hanem a komposztálóban landolnak. Azt azonban nagyon fontos kiemelni, hogy nem kerülhet akármi a keverékbe, az alábbi anyagokat ugyanakkor bátran gyűjthetjük:
• Gyümölcsmaradványok
• Növényi maradványok
• Zacc
• Tojáshéjak (ezek időigényesebbek a többi anyagnál)
• Száraz levelek
• Fű-és növénymaradványok
• Aprított újság (fontos, hogy ne legyen színes!)
• Fűrészpor kezeletlen fából
• Finomra aprított fa és fakéreg
Miket ne komposztáljunk?
Az alábbi anyagok nemcsak a kertünkben, hanem a komposztunkban is problémákat okozhatnak. Büdössé tehetik és a különböző állatokat, kártevőket is odavonzzák. A siker érdekében kerüljük el:
• Mindent, ami húst, zsírt vagy olajat tartalmaz
• Beteg növények, növényi részek
• Kezelt fából származó forgács vagy fűrészpor
• Kutya vagy macskaürülék
• Tejtermékek
Tipp: citrushéjat, hagymát és fokhagymát ne adjunk a komposzthoz, mert taszíthatják a földigilisztákat, amik a kertek létfontosságú részét képezik.
Hogyan készítsük el a meleg komposztot?
Először a zöld és a barna hozzávalókat kell egymásra halmoznunk. Zöld anyag az, amit mi általában konyhai hulladéknak nevezünk, mint például az őrölt kávé, lehámozott héjak, gyümölcs-csutkák és a tojáshéj. Minden konyhai hulladék, ami nem zsíros, vagy nem húsféle komposztálható. a lenyírt fű, levelek és a földből kihúzott gyomok, ugyancsak zöld anyagok. A barna hozzávalók széntartalma magas, a papír, fűrészpor, kis ágak és gallyak, szalma is ebbe a kategóriába tartozik. A nitrogén- és széntartalom aránya akkor a legideálisabb, ha a barna- és zöld hozzávalók egyforma mennyiségben vannak benne. Komposztanyagnak alkalmasak a szárak és a növény minden olyan része, amit nem használtunk fel, valamint bármilyen zöld- vagy barna hulladék, amit az istállókból kitakarítunk. A gabonaszárak és a konyhai hulladék is komposztnak való.
A víz és a szellőzés fontossága
A víz az utolsó kulcsfontosságú hozzávaló ahhoz, hogy a komposzthalom megfelelő minőségű legyen. Nedvesség nélkül hónapokba telhet, hogy a halom átalakuljon, ha pedig kiszárad, akkor egyáltalán nem fog lebomlani. Viszont, ha túl sok a nedvesség a halomban, akkor szaga lesz és nyálkássá válik, mert a káros baktériumok aránya nagyobb benne, mint a hasznosaké, tehát figyeljünk arra, hogy ne legyen túl vizes. Minél apróbb anyagok vannak a komposztálóban, annál gyorsabb az érési folyamat. Ugyanakkor a kisebb méretű anyagok között kevesebb levegő van, aminek következtében a komposzt rothadni kezd és kellemetlen szagot áraszt. Ezért van szükség arra, hogy időről időre forgatóval vagy vasvillával segítsük a levegőztetést.
Az érett komposzt sötétbarna, közel fekete színű, összeesett, porhanyós szerkezetű, szaga pedig jellegzetesen az erdei talajéhoz hasonlít. Érettségét csírázási teszttel is ellenőrizhetjük: egy kis edénynyi, nyirkos komposztot vetőmaggal szórunk meg, és ha a hét folyamán a magok csírázni kezdenek, a komposztot használhatjuk a kertünkben is, amit garantáltan meg fognak hálálni a növényeink!
