A helyi élelmiszerek melletti leggyakoribb érvek, hogy mivel legfeljebb rövid távon szállítják, jóval kevesebb az üvegházhatású gázkibocsátás, másfelől a tápértékük is magasabb - írja a hvg. Lestar azonban rámutat arra, hogy más szempontokat is figyelembe kell venni, így összességében nem minden esetben fenntarthatóbb egy helyi élelmiszer az importáltnál. Az egyik fontos szempont, hogy gyakran túlértékeljük a szállítás karbonlábnyomát: ez a legtöbb élelmiszer esetében a kibocsátásuk mindössze 10%-át teszi ki. A szállítás jelentősége csak abban az esetben "áll meg", ha repülővel szállítják az adott élelmiszert: akkor a kibocsátás nagyjából 90%-áért a transzport felelős.
Hiába minden klímavédelmi intézkedés: megállíthatatlanul melegszik a Föld
Mindemellett az adott ország éghajlata, talajminősége és a körülmények is nagyon meghatározóak, valamint a tárolás és a feldolgozás is lényeges abban a tekintetben, hogy mekkora is a környezetre gyakorolt hatása egy élelmiszernek. Egy tanulmány szerint a kérődző állatokhoz és a rizstermesztéshez köthető metánkibocsátás, valamint a növényvédőszerek és a mezőgazdasági gépek kibocsátása azok a tényezők, amelyek a legtöbb élelmiszernél az emisszió 80%-át teszik ki. A feldolgozás során keletkező kibocsátás pedig elhanyagolható méretű az előbb említettekkel szemben.
Általánosítani azonban nem célszerű, hiszen termékenként és származási helyenként is nagyon eltérő lehet, hogy minek mekkora a kibocsátása. Így, ha minden tényezőt figyelembe veszünk, egy ugyan helyi, de fűtött üvegházban termesztett paradicsom lábnyoma nagyobb, mint egy olyan, Spanyolországban termesztetté, amit fűtés nélkül termesztettek. A húsipar kibocsátása pedig összességében mindenképpen nagyobb, mintha a zöldséget világ legtávolabbi pontjáról importálnánk.
