A horgászok által használt etetőanyagok természetes vizeinkre gyakorolt hatásával kapcsolatban fokozott érdeklődés tapasztalható napjainkban - írja közleményében az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH). Mivel a foszfor kulcsszerepet játszik az algásodás kialakulásában, a vizsgálat elsősorban erre az elemre fókuszált. A kutatók összevetették a Balatonból halfogások révén eltávolított foszfor mennyiségét (ez a tápanyagot kivonó, a vízminőséget javító tétel) a horgászat érdekében a tóba telepített halakkal és etetőanyagokkal bejuttatott foszfor mennyiségével (ezek a külső tápanyagterhelést jelentő tételek). A szabadidős- és versenyhorgászat általi etetőanyag-felhasználás mértékét széles körű kérdőíves felméréssel, a legnépszerűbb etetőanyagok foszfortartalmát pedig laboratóriumi mérésekkel határozták meg.
Az eredmények azt mutatták, hogy a horgászati, illetve a halgazdálkodási tevékenység révén bekerülő évi nettó 4,8 tonnát meghaladó foszformennyiség a Balatont érő teljes külső foszforterhelésnek - amely a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság becslése szerint 2017 és 2019 között átlagosan évi kb. 165 tonna volt - mintegy 2,9 százalékát, más terhelési becslések szerint 5-6 százalékát teszi ki. Megállapítható tehát, hogy a horgászat jelenleg nem sorolható a Balaton legnagyobb tápanyagterhelő forrásai közé, illetve nem lehetett a 2019. évi algavirágzás okozója. Ugyanakkor a kutatók a Balaton jó vízminőségének megőrzése érdekében a horgászat tápanyagmérlegét javító intézkedések megfontolását javasolják. Ilyen lehet például a környezettudatos szemlélet növelése a horgászok körében.
A számítások alapján a felhasznált etetőanyagok mennyiségének csökkentésével és a magas foszfortartalmú adalékok - például a halliszt - visszaszorításával a horgászat vizeinkre gyakorolt hatása jelentősen javítható. Sőt, könnyen elérhető lenne a nullás foszformérleg, illetve akár a horgászat általi foszforkivonás és a vízminőség-javítás is.