Nagyot nőtt Európában az ökológiai állattenyésztés népszerűsége. Az Eurostat adatai szerint a 2012 és 2020 közötti időszakban jelentősen megugrott az ilyen technológiával tartott állatok egyedszáma, az Európai Unió tagállamaiban nem egy fajnál közel, vagy több mint a duplájára nőtt az egyes fajok példányszáma. Ezzel egy időben bizonyos fajoknál hatalmas csökkenéseket jegyeztek fel az Eurostat szakemberei.
Míg Olaszországban 2012-ben 8653 tenyészkocát tartottak az ökológiai állattenyésztés előírásai szerint, addig ez az egyedszám 2018-ra már 14306-ra nőtt. 2014-ig volt egy kis csökkenés, de az előző hétéves költségvetési ciklus alatt masszívan emelkedni kezdett az ökológiai tartásban levő tenyészkocák száma. Dániában egészen 2015-ig csökkentek a számok, a 2012-es 8597-ről 6393-ig, de aztán ott is számottevő növekedés következett be, és 2019-re már 12,661-re nőtt a ökológiai tenyészkoca-állomány. Franciaország esetében folyamatos volt a növekedés, a 2012-es 7321-es példányszámtól 2019-re egészen 15515-ig jutottak, vagyis megduplázták az állományukat. Ez majdnem sikerült Hollandiának is, ahol szintén nem volt visszaesés az állományban. A hollandok a vizsgált időszak elején 5350 ökológiai módon tartott anyakocával rendelkeztek, ez 2019-re 9271-re növekedett. Magyarországon ezzel szemben jóval nagyobb hullámzás volt megfigyelhető, a 2012-es 649 egyedből álló állomány 2014-ig lecsökkent 410-re, majd egy év alatt megduplázódott, sőt, 2017-ig majdnem 150%-os növekedés (1022 tenyészkoca) volt megfigyelhető, de aztán megint csökkenni kezdett az állomány. 2019-ben 829 egyedből állt már csak.
Az ökológiai technológiával tartott hízósertések esetében szinte minden vizsgált országra a növekedés volt jellemző. Dániában 2012-ben 115573 hízó volt, ami 2019-re több mint duplájára nőtt, amikor is 232028 egyedből állt az állomány. Franciaországban a vizsgált időszak elején az állomány 106915 hízóból állt, ami 7 év alatt több mint a duplájára, 214082 példányosra nőtt. Hollandiának nem sikerült duplájára növelni az állományát, ott a 2012-es 30890-es hízóállomány 2019-re 53933 egyedszámúra nőtt. Ausztria teljesítménye sokkal egyenetlenebb volt, ott a vizsgált időszakban az egyik évben növekedett, majd a másikban csökkent az állomány. Így a 2012-es 30385-os ökológiai tartású hízóállományuk 2019-re csak 31426-os volt. Magyarországon is komoly ingadozás volt megfigyelhető az ökológiai tartású hízók egyedszámát illetően. A 2012-es, 1442 darabos állomány szinte azonnal megfeleződött, 2013-ban már csak 741 egyedből állt. Aztán 2014-ben felugrott 3719-re, majd némi további csökkenés és növekedés után 2019-ben 2691 hízónál állt meg.
Ökológiai tartású vágómarhák tekintetében egészen sokáig Spanyolország vezetett az Európai Unióban. 2012-ben még 143068 egyedből állt az állományuk, ami aztán 2019-re majdnem elérte a 200 ezret (199661 példány). Ezzel szemben a franciák, sokkal hullámzóbb teljesítménnyel, de 2019-re lehagyták a spanyolokat. Franciaországban 2012-ben még "csak" 117694 vágómarhából állt az állomány, de 2018-ra megközelítették a spanyolokat, 2019-re pedig le is hagyták, 272153 ökológiai tartású vágómarhával. Dánia a vizsgált időszak elején 109464 ökológiai vágómarhával rendelkezett, az állomány pedig 2015-re 82096 egyedre csökkent, de onnantól kezdve folyamatosan növekedett az egyedszám, és 2019-re meghaladta a 120 ezret is (120549 egyed). Olaszország majdnem olyan jól bővítette az állományát, mint Franciaország. Az olasz ökológiai tartású vágómarha-állomány 2012-ben 70774 példányból állt, majd 2014 után elkezdtek meredeken emelkedni a számok, és 2019-re 167032 egyedet számlálhattak. Magyarországon a vizsgált időszak elején 15228 vágómarhából állt az állomány, amely 2015-ig jóformán folyamatosan csökkent, de aztán 2018-ban ismét nőni kezdett (13482 egyed), hogy aztán 2019-re megugorjon 22348-ra.
Az ökológiai technológiával tartott tejelő tehenek tekintetében Németország vezeti az uniós listát. 2012-ben 133095 egyedből állt az állomány, ami aztán folyamatosan növekedve 2019-re elérte a 226912 példányt is. Franciaországban a 2014-ig folyamatosan nőtt az állomány, a 2012-es 95429-ről egészen 140097-ig. Az új uniós költségvetési ciklus kezdetén azonban majdnem 27 ezerrel esett vissza az állomány, majd ismét növekedni kezdett, 2019-re pedig megközelítette a 160 ezret is (159578 példány). Az osztrák ökológiai tartású tejelő tehénállomány szintén folyamatosan nőtt a vizsgált időszakban, 94591-ről egészen 115371-re. A dán ökológiai állattartás kissé ingadozóbb képet mutat, 2017-ig az egyik évben nőtt, a másikban csökkent az állomány, de aztán egy erőteljes növekedés volt megfigyelhető. 2019-ben viszont ismét csökkent valamennyivel az állomány, ami akkor 78163 példányból állt. Magyarországon 2012-ben 2277 tejelő tehén volt, amit ökológiai technológiával tartottak, és ez a szám 2016-ig jóformán folyamatosan nőtt, amikor 3339 egyedből állt az állomány. Aztán 2018-ban egy hatalmas visszaesés történt, amikor egy év alatt több mint 2 ezerrel csökkent a példányszám, 1169-re. A következő évben minimális növekedést mértek a szakemberek, ekkor az állomány 1200 tejelő tehénből állt.
Az Európai Unió legnagyobb ökológiai baromfitartója vitathatatlanul Franciaország. A már 2012-ben is több mint 11,5 milliós állomány folyamatosan nőtt, 2019-re pedig meghaladta a 22,7 millió baromfit is. A lista második helyezettje Olaszország, ahol 2012-ben 2,8 milliót meghaladó ökológiai tartású baromfiállomány volt, ami 2016-ban már több mint 4,6 millió példányból állt, ám ekkor volt egy komolyabb, több mint 25%-os visszaesés. 2018-ra az olasz ökológiai tartású baromfiállomány már ismét megközelítette a 3,5 milliót. Óriási növekedést produkáltak a belga ökológiai baromfitartók, akik 2012-ben még az 1,8 milliónál alig nagyobb állomány fölött rendelkeztek, ám ezt folyamatosan növelték, és 2019-re megközelítették a 4,6 milliót is. Ausztriának pedig majdnem sikerült dupláznia, a 2012-es osztrák ökológiai tartású baromfiállomány majdnem elérte az 1,5 milliós egyedszámot, 2019-re pedig meghaladta a 2,8 milliót is. Ezzel szemben Magyarországon sokkal szerényebb volt az állománygyarapodás mértéke. 2012-ben 113975 egyedből állt az állomány, ami 2013-ban 100 ezer alá esett, majd 2016-ra 133 ezer fölé nőtt. Ezt követte egy majdnem 50%-os visszaesés, és 2017-ben 77520 egyedből állt az állomány, majd elkezdődött egy olyan tendencia, hogy az egyik évben ismét nagyot nőtt az állomány, amit egy újabb zuhanás követett. 2019-ben 131367 ökológiai tartású baromfi volt Magyarországon.
Az ökológiai technológiával tartott tojótyúkok szempontjából is a franciák állnak a dobogó tetején, akik 2012-ben 3,4 milliós állománnyal rendelkeztek. Ezt a következő években is folyamatosan növelték, így 2019-re már 7,7 milliós tojótyúkállomány fölött rendelkeztek a francia ökológiai baromfitartók. Az olaszok részéről kevesebb adat áll rendelkezésre, de annyi biztos, hogy 2012-ben még 2 millió fölött volt az állományuk, viszont a következő években enyhe, de folyamatos csökkenés volt megfigyelhető. Az Eurostat utolsó, 2015-ös adatai szerint valamivel kevesebb, mint 1,9 milliós tojótyúkállományuk volt. Hollandia ezzel szemben jóformán folyamatosan tudta növelni az állományát, így a 2012-es szintről, ami kicsit volt több, mint 2,1 millió, 2019-re megközelítették a 3,8 milliót is. Dániában az ökológiai tartású tojótyúkok száma 2012-ben néhány százzal haladta meg a 910 ezret, de ezt 2016-ra majdnem 1,5 millióra tornászták fel. Ezután jött egy közel 33%-os visszaesés, de a következő évtől már ismét nőttek a számok, 2019-re pedig megközelítették az 1,3 milliót is. Magyarország tekintetében az Eurostat egyetlen adattal rendelkezett, így csak az biztos, hogy 2012-ben 35608 ökológiai tartású tojótyúk volt az országban, de hogy ez azóta hogy változott, azt nem lehet tudni.
Összegezve elmondható, hogy Európában az utóbbi években meredeken nőtt az ökológiai technológiával tartott állatok száma. Ami nem meglepő, hiszen a felmérések azt mutatják, hogy évről évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a bioélelmiszerek az Európai Unióban, amibe az ökológiai módon megtermelt állati termékek is beletartoznak. A bioélelmiszerek uniós értékesítése az elmúlt évtizedben több mint kétszeresére nőtt - a 2008. évi 16,3 milliárd euróról 2018-ra 37,4 milliárd euróra -, és azóta is töretlenül bővül, ahogy arról az Agrárszektor is beszámolt korábban.
