Ha semmi sem változik, akkor már a közeljövőben könnyen újra drága ínyencséggé válhat a csokoládé. A melegedő éghajlat és a vele járó változó csapadékeloszlás miatt ugyanis a termőhelyek kiszáradnak. Márpedig a kakaófa rengeteg vizet, magas páratartalmat, nitrogéndús talajt és állandó hőmérsékletet, szélvédett félárnyékos helyet követel. Ha mindezt nem kapja meg, akkor - ha nem is pusztul el - nem hoz virágot - írja az Index. Ezek a feltételek csak az Egyenlítőtő menti őserdőkben (északra és délre húsz-húsz fokos sávon belül) fordulnak elő. Mint például a világ csokoládé-alapanyagának több mint a felét adó Elefántcsontparton és Ghánában. Pontosan nem lehet megmondani, milyen módon alakulnak át ebben a két országban a környezeti viszonyok a közeljövőben, de bármilyen változás bizonyosan hátrányosan érinti majd a termelést.
Ha nem változnak a termesztés mai körülményei vagy a termesztett fajták genetikai összetétele, akkor a változó klimatikus környezet visszavetheti a kakaótermelést a kulcsfontosságú régiókban. Valamelyest megoldást jelenthetne, ha a melegedés miatt pár száz méterrel feljebb telepítenének kakaóültetvényeket, a probléma viszont az, hogy mind Ghánában, mind Elefántcsontparton korábban már bioszféra-rezervátumokat alakítottak ki. Ha ezeket bolygatnák vagy esetleg kiirtanák, akkor az súlyos ökológiai katasztrófát jelentene. Lehetne keresni más megfelelő tulajdonságokkal rendelkező területeket is, de a pusztuló földi bioszférában egyre nehezebb pótolni a kieső ültetvényeket. Elviekben megoldás lehet még a mostaninál strapabíróbb, például szárazságtűrőbb fajták létrehozása is, génmódosítással. Azt viszont beláthatjuk, hogy sokan (talán jogosan) nem örülnének annak, hogy a boltok polcain egy génmódosított ausztrál csokoládé nézne velünk farkasszemet.