Évszázadokon át Magyarországot tartották Európa éléskamrájának, az utóbbi évtizedekben Dél- és Nyugat-Európa országai voltak a legfőbb gabonatermelők. A trendek azonban mára azt mutatják, hogy Északkelet-Európa a most zajló változások nyertese lehet: az ottani gabonahozamok növekedése ugyanis túlszárnyalja a kontinens többi régióiban mért értékeket. A Corvinus, az ELTE és a BME kutatói a Világbank adatait elemezve két mélyreható területi átalakulást azonosítottak az európai gabonatermesztésben: egy északi és egy keleti irányút. A metszéspontban, Európa északkeleti részén a gabonatermesztés alacsony klímaérzékenysége kiemelkedő gazdasági növekedési rátákkal összekapcsolódva a kontinens legmagasabb termésátlag-növekedését eredményezi - írja közleményében a Corvinus. 

Északi hozamnövekedések a klímaváltozás miatt

Az északi irányú gabonatermesztési változások motorja a globális éghajlatváltozás volt, amely a termőterületek és termésátlagok növekedési súlypontját az elmúlt évtizedekben északi irányba tolta. A melegedő éghajlat miatt a kukoricát olyan északi országokban is elkezdték termeszteni, ahol korábban nem, pl. Dániában. Ennek a gabonának a termőterülete ugyanakkor a búzáéval együtt a felére csökkent Olaszországban, kétharmadára Görögországban. Portugáliában mindkét gabonaféle termelése szinte teljesen megszűnt. A tanulmány megjegyzi: a kilencvenes évektől emelkedő január-márciusi hőmérséklet jelentős pozitív hatással volt a búzatermésre az Észak-Balkántól Észak-Európáig terjedő sávban, ami legalább részben kompenzálja a nyári felmelegedés negatív hatását. A július-augusztusi hőmérsékletmaximumok kukoricatermésre gyakorolt jelentős negatív hatása azonban egyre csak nőtt: míg a kilencvenes években csak az európai kukoricatermesztés 23%-át érintette, a 2010-es évek közepére már majdnem az egész kontinensre (94%) kiterjedt.

Az európai mezőgazdaság számára mostanra prioritássá vált az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és különösen a hőhullámokhoz való jobb alkalmazkodóképesség. Kelet-Európában az utóbbi évtizedekben ugyanis több tízmillió hektárnyi termékeny talaj szenvedett el katasztrofális eróziót az aszályok, az édesvízkészletek csökkenése és az iparosodott mezőgazdaságban a nem megfelelő földművelésből eredő talajromlás miatt.

Keleti hozamnövekedések a gazdasági fejlődés miatt

A tanulmány másik fő megállapítása, hogy a kelet- és a közép-európai mezőgazdaság technológiai felzárkózása az európai gabonatermesztés súlypontját nyugatról keleti irányba húzza, itt gabonadömping alakult ki. Kelet-Európa magas gabonatermelési potenciáljához az is hozzájárul, hogy a világ legtermékenyebb felső talajai (a csernozjomok és a füves puszták ún. molliszol talajai) hatalmas területeket borítanak a régióban, és ezek enyhíteni tudják a Közép- és Kelet-Európára jellemző kontinentális éghajlathoz kapcsolódó szélsőségeket. A kukoricatermés legnagyobb növekedését Litvánia (385%) és Fehéroroszország (213%) produkálta, a búzatermés a legnagyobb mértékben Lettországban (92%), Észtországban (87%) és Litvániában (86%) nőtt 1993-1997 és 2013-2017 között. Lengyelország és Oroszország - amelyek hagyományosan kukoricaimportőrök voltak - jelentős exportőrökké váltak. Ukrajna és Oroszország az elmúlt három évtizedben került a világ tíz vezető kukoricatermelője közé. 2013-2017 között az évi 27 millió tonna ukrán kukoricatermés majdnem kétszerese volt Franciaországénak, amely korábban Európa vezető kukoricatermelője volt.

A béke, valamint a racionális társadalmi struktúra fontossága

Északkelet-Európa jelentős szerepe a gabonatermelésben valójában nem újdonság. Ez az agrárrendszer az ókori görögök által közel két és félezer éve kialakított szerveződés ismételt helyreállására utal, amelynek két pillérét a Fekete-tenger mellékén megtermelt élelmiszerfelesleg és a mediterráneum keresleti piaca jelentik. A struktúra érvényesülését csak az érintett régiókban kitört gazdasági-társadalmi anomáliák akadályozták, mint az orosz-török háborúk a XVIII. században, a világháborúk vagy a közgazdaságilag nem észszerűen működő kommunista rendszer a XX. században.

 - mondta a tanulmány egyik szerzője, Jámbor Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalkozásfejlesztési Intézet vezetője.

Az elemzés a Nature lapcsalád Scientific Reports című tudományos folyóiratában jelent meg, a publikáció alapjául szolgáló kutatást a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap finanszírozta. A tanulmány szerzői Pinke Zsolt, az ELTE TTK Természetföldrajzi tanszékének kutatója, Jámbor Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalkozásfejlesztési Intézet vezetője, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék kutatócsoportja Decsi Balázs vezetésével, valamint Kern Zoltán, az ELTE-hálózatban működő Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet munkatársa.