Egy evőkanálnyi talajban hasznos anyagok és élőlények millió találhatóak. Az agrárium szempontjából természetesen nagyon nem mindegy, hogy milyen is az állapota, sőt, a mezőgazdasági termelés szempontjainak nem sok talaj felel meg. Fontos, hogy megfelelő szerkezetű, vízvezető, egészséges, lazább, humuszban gazdag legyen. Ahány növény, annyi igény, tehát a fenti állítást nem lehet mindegyik haszonnövényre ráhúzni, de általánosságban már ugyancsak elmondható. De milyen veszély fenyegeti a talajainkat? Miért lehet gond, ha nem figyelnek rá oda eléggé? Alábbi cikkünkből kiderül!
Hiába jó a talaj, ha rossz a technika
A barna erdőtalajok Magyarország mezőgazdasági területének körülbelül 30%-át alkotják. Erdők, fás területek, facsoportok, ligetek alatt alakul ki, az erdőkben található speciális mikroklíma, a lehullott levelekből, ágakból származó nagy mennyiségű szerves anyag és egyéb folyamatok által jön létre. Bár az erdőtalaj erdők alatt alakul ki, sok esetben az erdő kivágása után, a területet művelésbe vonják, de a talaj főbb szerkezeti elemei nem változnak. Az erdőtalaj legfelső szintjén avart, bomló leveleket, ágakat találunk ("A0" szint), mely alatt a barna színű humuszos "A" szint található. Ezt követi egy világosabb "E", majd egy ismét sötétebb "B", és végül a talajképző kőzet "C" szint. Több típusa is létezik, a közös jellemzőik többek között a gazdag, humuszos feltalaj, savanyú pH, valamint általában jó vízgazdálkodásúak és könnyen művelhetőek. Azonban hiába minden jó adottság, a helytelen agrotechnika minden tönkre tehet, mivel hatására a felső réteg porosodhat, amely rontja a talaj vízgazdálkodási jellemzőit, művelhetőségét is. A barna erdőtalajok egyes típusai jellemzően jó tápanyag-szolgáltató képességgel rendelkeznek, ezért ezek szántóföldi művelésre is alkalmasak. A szántóföldi művelésbe volt területeken a csernozjom talajokon termeszthető növények jelentős része is megél, tehát viszonylag magas termésbiztonsággal termeszthetők az igényesebb szántóföldi növények - ilyen például az őszi búza, a zab, a napraforgó, a szója vagy a kukorica.
Nem jó, de nem is rossz a magyarországi helyzet
A csernozjom (feketeföld) talajának - természetes vegetáció mellett - 5% körüli a humusztartalma, ezzel szemben a mai mezőgazdasági talajok átlagos humusztartalma 2,5-3% körül van, vagyis a művelés hatására a szervesanyag-tartalom kicsivel több, mint a felére esett le. Ezt viszont nem szabad kizárólag a termelés szemszögére vetíteni, mivel, ha csökken a szerves anyag, akkor rengeteg talajfunkció is romlik. Gondolhatunk itt a biodiverzitásra, a víz- és a tápanyag-megkötőképességére vagy akár a szerkezetépítő képességre is. Ám itt még nincs vége, hiszen az erózió még több problémát sodorhat magával: ha a humuszanyag valamilyen oknál fogva elkerül a talajról, akkor bizony az eltárolt víz és a tápanyag is elveszik, akkor pedig a talaj termőképessége is romlásnak indul, méghozzá rohamosan. Mondhatni, hogy egyetlen negatív tényező beindíthatja a dominó-effektust. Mi, magyarok, viszont szerencsésebb helyzetben vagyunk, hiszen a talajtani adottságaink is jók, de ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy hátra szabad dőlni. Amit csak lehet, azt meg kell előzni, ehhez pedig nem is kell nagy erőfeszítéseket tenni: nem szabadna elvinni a termőföldekről a szerves anyagokat és a szalmát sem kellene égetni.
Mik az erózió kialakulását befolyásoló tényezők?
A csapadék:
- mennyisége,
- cseppnagysága,
- hevessége,
- időtartama,
- az olvadó hó mennyisége,
- valamint az olvadás ideje.
A növényborítás:
- jellege
- és mértéke.
A lejtő:
- meredeksége,
- hossza,
- alakja,
- és kitettsége.
A talaj:
- nedvessége,
- vízgazdálkodása,
- szerkezete,
- valamint felszínének érdessége.
Lehet védekezni az erózió ellen?
A fenti kérdésre a válasz az, hogy természetesen igen. A növények és a növényi maradványok védelmet nyújtanak a talaj számára, illetve a tábla szélekre védő sávokat is lehet telepíteni, amelyek a víz erózióval szemben is védelmet nyújtanak. Így a terméskiesés és az egyéb károk is megelőzhetőek. A száraz, borítatlan talajon azonban a szél is jelentős károkat tud okozni, míg a szél által szállított homokszemek fizikai sérüléseket okozhatnak a fejlődő növények felületén. Emellett hígtrágyázás is csökkentheti a szél által okozott károkat, mert megakadályozza a talajrészecskék mozgását. Ezen kívül az alábbi lehetőségek segíthetik az erózióval szembeni védekezést:
- A szármaradványok csökkentik a talaj erózióval szembeni kitettségét.
- A növénykultúrák közé a fűfélék telepítése.
- A vegyes fa- és cserjefajokból telepített védő erdősávok, erdőfoltok.
- Megfelelő agrotechnika, talajvédő talajművelés.
Hatalmas vasak a földeken
A traktorok nagyon fontosak a mezőgazdaság számára, arra viszont már kevesebben gondolnak, hogy hiába hasznosak, károsak is lehetnek egyben. A mai traktorok akár 15 tonnások is lehetnek, hihetetlen nyomást fejtenek ki, ami könnyen talajtömörödöttséget okozhat. Ez nagyon durva fizikai inzultust jelent a földnek. Ha ezeket lehetne mellőzni, akkor sokkal egészségesebb környezeti rendszer lehetne. Noha a termőtalajt egészen a közelmúltig megújuló természeti erőforrásnak tekintettük, az utóbbi években kiderült, hogy ezek az ökoszisztémák nagyon is sérülékenyek, és a nagy mezőgazdasági gépek ugyanolyan hatással vannak a termőtalajokra, mint anno a legnagyobb dinoszauruszok. A kutatók szerint a mezőgazdasági gépek tervezőinek és gyártóinak a jövőben szükséges lenne azzal is számolnia, hogy a gépeik milyen mértékben tömörítik a talajt, és hogy hogyan lehet ezt a minimálisra csökkenteni.
Talajjavítás mesterfokon
Mint ahogyan említettük, rendkívül fontos a talaj egészségi állapota az egész emberiség számára, így jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy hogyan adhatunk egy kis extra löketet a talajoknak? Az elsődleges feladatunk az lenne, hogy megakadályozza talajkörnyezet drasztikus változásait. A természet nagy hatással van a rizoszférára is, de a gazdálkodási gyakorlat számos eleme segítheti, vagy éppen gátolhatja ezt a folyamatot. Hasznosnak tekinthető, ha:
- ügyelünk a talajnedvesség megőrzésére,
- minél hosszabb időszakban borítva (növényzet vagy mulcs által) hagyjuk a talajt,
- kerüljük a talaj túlzott forgatását,
- a műtrágyát több kisebb adagban juttatjuk ki, illetve lehetőség szerint kezelt (érlelt) szerves trágyát juttatunk ki,
- kiegészítő kezelést alkalmazunk a talajélet fenntartására.
A takarónövények és a csökkentett talajművelés pedig aktívabb talajéletet, jobb tápanyag-gazdálkodást, jobb vízgazdálkodást és ezeknek köszönhetően jobb talajállapotot eredményeznek. Ez pedig nem csupán a növények egészségében, hanem a gazdálkodás jövedelmezőségében is megmutatkozik. Elengedhetetlen tehát, hogy a terméskényszer ne írja felül a talaj minőségét és egészségét.