A korompenész a levéltetvek, lepkekabócák és más növénykártevő rovarok által kibocsátott ragacsos mézharmaton elszaporodó sötét színű mikroszkópikus gombák tömege, mely nyár közepétől gyakran borítja a növények lombját. A fertőzés a növények felületén barnásfekete v. zöldes-fekete, aránylag könnyen letörölhető bevonatot alkot. Szűkebb értelemben korompenésznek nevezzük gyümölcsfákon, komlón stb. a levéltetvek cukros váladékában (mézharmat), vagy legyengült, főleg üvegházi növények levelein fellépő sötét színű gombákat. Ezek akadályozzák a növények asszimilációs tevékenységét és így károsak. Tágabb értelemben korompenésznek nevezünk minden feketés színű, szaprofiton gomba-bevonatot, így az érett vagy gyengült gabonán, borsón, hagymán, elszáradt növényi részeken gyakran fellépő Cladosporium, Alternaria, Stemphylium fajokat is.

Elzárja a fény és a levegő útját

A korompenész egy sötét bevonat, amely nemcsak a leveleken, hanem a virágokon és a terméseken is megtalálható. Olykor annyira elterjed, hogy az érintett növényi részek teljesen elfeketednek. Ebben a fázisban a betegség már nagymértékben gátolja a növekedést, hiszen az eltömődött pórusokon keresztül sem a fény, sem a levegő nem jut el a levelekhez, így a növény képtelen felvenni a létéhez fontos anyagokat. A gomba szerencsére nem hatol be a növény szöveteibe, de a kár így is jelentős. A sötét lepedék különféle gombák jelenlétének hatására alakul ki. A korompenész csak olyan növényeken jelentkezik, amelyeket megtámadott valamilyen kártevő, egészen pontosan a tetvek valamelyik faja: levéltetű, gyapjastetű vagy pajzstetű. Ezek a rovarok ugyanis cukortartalmú váladékot bocsátanak ki magukból, az úgynevezett mézharmatot.

Teendők levéltetű fertőzés esetén

Jó szolgálatot tehetnek, - különösen a szabadban tartott növényeink esetében -, a tetvek számának kordában tartásában azok természetes ellenségei. Ilyenek például a katicabogarak, a fátyolkák vagy a fürkészdarazsak. Súlyos fertőzés esetén, vagy ha az említett módszerek nem hatásosak, akkor kereskedelmi forgalomban kapható rovarirtó szereket is alkalmazhatunk. A kontakt szereket közvetlenül a rovarokra kell szórni vagy permetezni úgy fejtik ki leginkább a hatásukat. Míg az úgynevezett szisztemikus azaz felszívódó szerek a növények nedveit teszik mérgezővé, így különösen hatékonyak a rendkívül mohó levéltetvek ellen. Arra ügyeljünk, hogy bizonyos növények érzékenyen reagálhatnak az egyes permetszerekre. Ha még nincs tapasztalatunk a szer használatával kapcsolatban, akkor a növény egy kis részén érdemes tesztelnünk. Ha egy hét elteltével sem látunk kárt a növény felületén, bátran használhatjuk az egész növényen.

Érdemes tudni, hogy a korompenész növényvédő szerrel utólag hatékonyan nem távolítható el, így a kártevők ellen időben elvégzett kezelésre kell hagyatkoznunk és megelőzéssle kell védekeznünk. A levéltetvek elleni kezelést már kora tavasszal el kell kezdenünk, növényeinket rendszeresen át kell vizsgálnunk. A rovarölő szerek közül több is rendelkezésünkre áll, mint pl. a lambda-cihalotrin, flonikamid, pirimikarb hatóanyagok. A kártevők sikeres elpusztítása után esetlegesen megpróbálhatjuk, főként kisebb fák és dísznövények esetében, hogy erősebb vízsugárral a szennyeződést lemossuk.

A megoldás tehát megelőző védekezés, amely a levéltetvek elpusztításából áll. Ha időben permetezünk, akkor megelőzzük a korompenész kialakulását. A gazdaboltokban találhatóak igen hatásos szerek, amelyeknek egészen sajátos hatásmechanizmusai vannak: a rovarok kitinvázának kialakulását gátolja, tehát egyéb élőlényekre nem mérgező; a madarakra, a halakra és a méhekre is ártalmatlan.

A vegyszeres levéltetű elleni permetezést végezve nem szabad elfeledkezni a levéltetvek elsődleges gazdanövényeiről. Például a kecskerágó megpermetezése kiküszöböli a fekete levéltetűt. Ezen permetezéseket tavasszal, az adott félfedelesszárnyú megfelelő fejlődési időszakában ajánlatos végezni. A vegyszeres készítmények esetében fontos a permetezés megfelelő időzítése és a termék helyes arányainak betartása. Ha túl korán vagy túl későn hajtjuk végre a permetezést, nem szabadulunk meg a levéltetvektől. Ugyanez érvényes akkor, ha a szer koncentrációja túl alacsony. Ha nem hígítjuk fel eléggé, szennyezhetjük a környezetet, sőt akár el is pusztíthatjuk a növényeket. Ha mégis természetes úton próbáljuk felvenni a harcot a levéltetvek ellen, akkor a természetes módszereken alapuló, nem vegyi védekezésről van szó, hatékonynak bizonyulnak a biopermetszerek. A levéltetveket csalánból, gyermekláncfűből, fokhagymából, gilisztaűző varádicsból és közönséges cickafarkból összeállított készítménnyel kezelik. Jó megoldás a fokhagymaillatú káliumszappan is.