Az idei évről elmondható, hogy leginkább az aszály határozta meg, nemcsak Magyarországon, de egész Európában is. A mostanra már két éve tartó száraz időszak pedig óriási károkat okozott a hazai és az európai mezőgazdaságban - olvasható a Klímapolitikai Intézet oldalán. Ahhoz azonban, hogy Magyarország a következő évtizedekben is önellátó tudjon maradni, és fenn tudja tartani az agrárgazdasági értelemben vett piaci pozícióit, néhány kérdésre még meg kell keresni a választ:

• Ez már az éghajlat megváltozásának a következménye?
• Mit tehetünk most?
• Mik lehetnek a jövő megoldásai?

Rövid klimatológiai áttekintés

A mostani extrém szárazságot meteorológiai cirkulációs folyamatok okozzák. Bár a múltban is voltak súlyos aszályok, és lesznek a jövőben is, azonban a mostani azért extrém és szokatlan, mert gyakorlatilag az északi félteke jelentős részét érinti. Nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy ez a klímaváltozás következménye, ugyanis ahhoz hosszútávú trendnek kell kialakulnia. Ezt az elmúlt 30-40 év átlagából egyértelműen nem lehet megállapítani, mivel eddig nem történt szignifikáns csapadék mennyiség csökkenés.

Magyarországon átlagosan három évente előfordul egy szárazabb vagy csapadékosabb év. Rendszertelenül előfordulnak továbbá tartósan száraz, illetve csapadékos évek sorozatban is, mint a jelenleg is zajló (2021, 2022). Csapadékos évek sorozata volt az 1910-es vagy 1960-as években. Tartósan száraz évek jellemezték például az 1940-es évek közepét vagy az 1980-as évek végét és az 1990-es évek elejét. 1992 volt a legszárazabb év, az országos lehullott csapadék átlaga 500 mm alatt volt, az Alföldön és az Északi-középhegység térségében nagy területen a 400 mm-t sem érte el. Az Alföldön többfelé a következő két évben is 400 mm alatt maradt az évi csapadék, míg a Dunántúlon voltak olyan térségek, ahol mindhárom évben 700 mm feletti csapadékmennyiség hullott. Extrém száraz évek voltak 2011 és 2012 is, az Alföld egyes részein 250 mm alatt volt az éves lehullott csapadék mennyisége. Ezzel szemben az ezeket megelőző évben, 2010-ben voltak olyan részek az országban, ahol 1100-1200 mm-nél is több csapadék áztatta a földeket.

Ahogy az az elemzésben fentebb is olvasható, ezek az extrém kilengések hozzátartoznak a magyar éghajlathoz. Csakhogy a következő évtizedek vonatkozólag a legtöbb klímaszimuláció azt mutatja, hogy a hőmérséklet emelkedése intenzívebbé fog válni mind a négy évszakban, illetve a nyarak trendje egyre forróbb időszakokat mutat. A csapadék évi mennyiségében nem lesz jelentős változás. Ez köszönhető annak, hogy a nyári félévben jelentősen csökkenni fog, a téli félévben pedig várhatóan jelentősen növekedni fog a lehullott csapadék mennyisége. Mezőgazdasági szempontból ez az jelenti, hogy a vegetációs időszak alatt átlagosan 15-40%-kal kevesebb csapadék várható, de a nyugalmi időszakban közel ugyan ennyivel több csapadék fog hullani. Természetesen a jövőben is lesznek az átlagnál csapadékosabbak és szárazabbak évek és időszakok.

Magyarországon a csapadék térben és időben nagyon változékony időjárási és éghajlati paraméter: az országon belül általában a hegyvidéki területek és a nyugati, délnyugati országrész a csapadékosabb, míg az Alföld középső része a legszárazabb, ebben a jövőben sem várható változás. A klímaváltozás következtében sajnos az Alföld aszályhajlama tovább fog romlani, mely a mezőgazdaság jelentős átalakulását fogja maga vonni.

Azonban nemcsak a szárazság, hanem a csapadékintenzitás is növekedni fog. Ez azt jelenti, hogy egyre gyakrabban fog előfordulni, hogy néhány óra alatt szélsőségesen nagymennyiségű csapadék fog hullani, amely elérheti egyszerre akár a több havi átlagot is. A villámárvízek a települési környezeten túl a mezőgazdaság számára is komoly kihívást jelentenek, a hegyoldalaktól az síkvidéki termőterületekig. Várhatóan a zivatarok is egyre intenzívebbek lesznek (a klímaváltozás során fellépő légköri többletenergia miatt), melyek kísérőjelenségei (pl. villámlás, jégverés, orkán erejű szél és széllökések) további jelentős károkat okozhatnak egyes években a különböző hazai mezőgazdasági területeken. Ha mindez nem lenne elég, még gondolni kell a tavaszi, későtavaszi fagyok okozta pusztításra is. Tehát egyszerre kell felkészülni a hőstresszre, a szárazságra, a csapadékintenzitás növekedésére és a zivatarok okozta szélsőségekre a vegetációs időszakban, különösen nyáron.

II. Mit lehet most tenni?

• A mostani katasztrofális időjárásra senki nem volt felkészülve. Amit lehet most tenni az a kárenyhítés és a maradék termés megmentése, a gazdák munkájának segítése. Korábban a Szegedi Tudományegyetem segítségével öt év alatt az egész országot lefedő aszálymonitoring rendszer épült ki, illetve a Jégkármérséklő Rendszer (JÉGER) is többé-kevésbé sikeresen funkcionál. Itt muszáj megjegyezni, hogy a JÉGER-nek semmi köze a mostani nyárra jellemző extrém hőséghez, aszályhoz és csapadékhiányhoz, a fizika és kémia törvényei szerint nem képes "felhőtaszításra" és "felhőoszlatásra", ahogy az több közösségi oldalon is hamisan terjed. Néhány év alatt nyolc tározó épült az öntözéses mezőgazdaság számára és 45 milliárd forintot osztott szét a kormány a gazdák megsegítésére és a 2023-2027 közötti időszakban további 70 milliárd forint lesz igényelhető az öntözési rendszerek kiépítésére és fejlesztésére.
• Az aszály miatt soron kívüli engedélyt kért az Agrárminisztérium az Európai Bizottságtól az agrár-környezetgazdálkodási programban (AKG) érintett gyepterületekhez kapcsolódó időbeli kaszálási korlátozások feloldására. A rendkívüli aszályhelyzet miatt a növénytermesztők mellett az állattartók is súlyos károkat szenvednek, ugyanis a takarmány előállításhoz szükséges terméshozamok is messze a normális mennyiség alatt maradnak. A magyar agrárium és élelmiszerellátás biztonságának fenntartása nemzetstratégiai jelentőségű ügy, hiszen az önellátás képessége a társadalmi stabilitás fontos pillére.
• Ötpontos intézkedési tervre tett javaslatot az aszályveszély miatt megalakult Operatív Törzs, a pénzügyi rendeletek az augusztus 8-ai Magyar Közlönyben meg is jelentek. Javaslatuk szerint a bajba jutott állattartók számára 3 milliárd forintos takarmányszállítási támogatási keretet nyitnak, a kormány hitelmoratóriumot rendel el 2022 szeptemberétől 2023 év végéig a mezőgazdasági vállalkozások beruházási és forgóeszköz hiteleire. Ezen felül a termelők újból benyújthatják rendkívüli vízhasználati igényükre vonatkozó kérelmeiket, illetve felgyorsítják a biztosítók az aszálykárok felmérésére és az aszálykárokra megítélt összegek kifizetésére vonatkozó eljárását.

Az agrártárca mindent megtesz annak érdekében, hogy ebben a rendkívüli helyzetben támogassa az aszálykárral sújtott gazdákat. Ez csak a mostani aszályhelyzetre érvényes. Már most fel kell készülni a következő évtizedek szélsőségeire.

III. Hogy fest a magyar agrárium a jövője a klímaváltozás árnyékában?

A klíma megváltozása és az időjárás szélsőségei fogják meghatározni a következő évtizedet a mezőgazdasági ágazatban Magyarországon is. Minél hamarabb megoldást kell találni a célzott felszíni és felszín alatti víztározásra, a készletek mezőgazdasági és ivóvíz-utánpótlási célú hasznosítására új technológiai megoldásokkal. Kaliforniában, Mexikóban, Nyugat- és Dél-Európában már hosszú ideje kipróbált megoldásnak számít a felszín alatti vízutánpótlási és -visszatartási műszaki megoldások (Felügyelt Talajvízutánpótlásos Eljárás - Managed Aquifer Recharge MAR) alkalmazása, legyen szó akár mezőgazdasági földek öntözéséről, akár ivóvíz-biztosításról. Ezt ugyanúgy kell elképzelni, mint egy felszíni gátat, csak éppen a szerkezet a kőzetekben helyezkedik el, és ott duzzasztja vissza a vizet.

Másik megoldás a lehulló csapadék betározása (záportározók). A felszíni vízvisszatartás különböző formái a klímaváltozás negatív hatásaival szemben való védekezés leghatékonyabb eszközei. Az öntözés mellett egy vízmegtartási koncepció megalkotása lehet a megfelelő megoldás aszálykárok mérséklésére. Megoldás lehet az is, hogy a szántóföldi művelést áthelyezik az aszályos régiókból a kevésbé aszályosabba, pl. az Alföldről a Kisalföldre vagy a Dunántúl síkvidékeire. Dél-Európában és a Balkánon tömeges mértékben hagynak fel a gabonatermesztéssel, ugyanakkor Észak-Európában, a Német-, a Lengyel-és a Kelet-európai-síkvidék északi felén növekszik a gabonatermesztésbe fogott területek kiterjedése. (Hasonló jelenséget láthatunk a szőlőtermesztésben is. A klímaváltozás következtében 300-500 km-rel északabbra húzódott az ideális bortermő területek határa és ma már a Skandináv-félsziget déli felén is sikerrel termesztenek szőlőt.)

Reneszánsza lehet jelenlegi haszonnövényeink esetben a kevésbé produktív, de stressztűrőbb, rövid tenyészidejű fajták újból termelésbe fogásának (pl. rövid tenyészidejű szójafajták, tünkölybúza, stb.) Az idei és tavalyi aszály felgyorsíthatják a kukorica visszaszorulását Magyarországon, ma már legalább 300-400 ezer hektáron nem termelhető igazán eredményesen. A hazai szántóföldi termőterület egyelőre 6-8 százalékát kitevő, kukoricatermesztésre mindinkább alkalmatlan terület várhatóan rohamosan nőni fog a következő években a klímaváltozás előrehaladtával.

Az aszályra hajlamos régiókban (pl. Homokhátság, Kiskunság) a kukorica egyik legfőbb alternatívája a cirok lehet, amelynek sokkal jobb a hőstressz- és aszálystressztűrő képessége. Az 1920-as, 1930-as évekig elterjedt volt hazánkban, de az elmúlt 50-60 évben visszaszorult a termőterülete. Egy nagyon fontos adottságunkat ki kell használni már a közeljövőben: Magyarországnak világviszonylatban is egyedülálló növényi génbankja van, egy világon egyedülálló génbankrendszer (Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ, Tápiószele), és folyamatosan tudunk nemesíteni és fejleszteni a változó klímához, illetve időjáráshoz alkalmazkodó vetőmagokat.

Azonban önmagában a fajtaválasztás csak részsiker, az egész technológiai rendszer átalakítására van szükség a talajműveléstől, az intelligens gazdálkodáson át a növényvédelemig. A talaj ugyanis mindennek a kulcsa, ha képes megtartani a vizet, akkor a növények kisebb károsodással vészelhetik át a csapadékhiányos időszakokat. Hazánkban jelenleg 4,3-4,4 millió hektár áll művelés alatt, ebből alig több, mint 2%-ot, nagyjából 100 ezer hektárt öntöznek. A legambiciózusabb tervek az arányt két-háromszorosára emelnék, ami 200-300 ezer hektárt jelent, ennél többet reálisan nem is lehetne bevonni. Vagyis termőföldjeink 94%-a, négymillió hektár így is maradna szárazgazdálkodásban, ami azt jelenti, hogy vízigényéről a csapadék és a talajvíz gondoskodik.

Ha Magyarország az elkövetkező évtizedekben is fenn akarja tartani az önellátását és az agrárgazdasági értelemben vett piaci pozícióit, szem előtt kell tartani, hogy a környezeti és klimatológiai feltételek a mezőgazdaságban folyamatosan változnak, de a termelési, művelési folyamatok jelentős részében mégis van választási lehetőség. A sikeres mezőgazdaság jövője a digitalizáció és a robotizáció, azaz a precíziós eszközök használata. A precíziós eszközök alkalmazása (lásd: mezőgazdaság 4.0) már a vetésnél jelentősen befolyásolni tudja annak hatékonyságát, illetve később az állomány fejlődésének dinamikáját is.

Összességében elmondható, hogy mind rövidtávon, mind hosszútávon az öntözés önmagában nem jelent elégséges megoldást a szárazságra és az aszálykárokra. Csak úgy lehet az időjárás és a klímaváltozás szélsőségire felkészülni, ha több alternatív technikát és technológiát egyszerre vet be a hazai agrárszektor, illetve a központi döntéshozatal a szakemberekkel, kutatóközpontokkal, gazdálkodókkal kooperálva régiónként, helyi szinten próbál megoldást találni és segítséget nyújtani.